Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-28 / 44. szám
Ii. évfolyam. Nagykároly, 1911. október 27. 44. szám. Nagykároly és Érmeik ____Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám („Kölcsey-nyomda r.-t.“) js#! Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. 1 DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON, -g/% A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre...................................................8 korona. Fél évre........................................... . . 4 korona. Ne gyed évre.............................................2 korona. Egy szám ára......................................20 fillér. A tisztességes sajtóról. A felségséríő “Nap“ ügye sok port vert föl. Ennek a pornak egyrészt tele tüdővel szívják be azok, kik dicsőséget látnak a felségsértésben, másrészt prüszkölnek tőle ott, ahol a port semmi szin alatt sem kedvelik, még akkor sem, ha mindjárt olyan előkelő helyről verődik is föl, mint a király személye. Legérdekesebb a dologban a sajtó megnyilatkozása. A sajtó beszél önmagáról. A Pesti Napló fűszeres Burányijától kezdve mindenki és mindenhol. Augusztus 18-ától kezdve mindmáig és még soká. Beszélnek a sajtó autonómiájáról, függetlenségéről, hatalmáról, nexus- sairól stb. Egyet feledtek ki csupán. A sajtó tisztességét. Nem érzem magam hivatottnak arra, hogy beleszóljak a Nap ügyébe, de arra igen, hogy éppen most a tisztességes sajtóról beszéljek. Ez a nagyhatalom mintha nem éppen erősítette volna meg várának ezt az oldalát. Tisztességes sajtóról ma nem is beszél senki, ebben nem is hisz senki. A sajtó iránti nagy tisztelet, az ettől való nagy félelem nem a sajtónak szól, a világért sem, hanem a nyilvánosságnak. A nyilvánosság nyűgözi le az embereket, nem a sajtó. A sajtó nem hibás ebben. Legalább is általánosságban nem. De hibás az a kisebb csoport, amelyik nagy hangon vallja magát a sajtó urának, Istenének. A sajtó csupán szókürr. Annak a hangját hallják jobban, aki nagyobbat rikkant bele. — Ennek a révén nem erősen válogatóznak abban, hogy mit is rikoltozzanak bele ebbe a kürtbe. Csak legyen, aki kiabáljon és minél erősebben. Az már aztán teljesen a jóizlés dolga, hogy az emberek bedugják-e a füleiket. Mert ahhoz már jó adag furcsa Ízlés kell, hogy valaki begyomrozzon pl. olyan vaskos csintalanságokat, pikantériákat, katona s kaszárnya-vicceket, utcai eseteket, mint a milyenen töméntelen lap lovagol ma s tömi a hasábjait. Ahhoz is ízlés kell, mint sok egyébhez, hogy valaki állandóan jóllakjék politikai s más felfedezésekkel, panamákkal, leleplezésekkel. Tisztességes sajtó tanítómestere a maga publikumának. És vájjon tanit-e, vagy ha tanít, mire tanit az olyan újság, amelyik olyan csiklandós formában tálalja fel a maga pikantériáit, hogy egy egy-egy unalmas óránkban szinte kedvünk jön rá, hogy mi is ugyanazokat elkövessük? És vájjon tisztesség-e az, hogy valaki érvel az elvei mellett, hogy a publikum ne unatkozzék, nem pedig azért, hogy a maga igazságaira meggyőzzön és elvezessen ?! Az a sajtó, amelyben mindenféle igazság és mindenféle érdek termő talajra talál, önmagában kell, hogy összedőljön. Utóvégre is az emberek intelligenciája nem apad, de napról-napra nő. A kereslet és kínálat törvénye ellen nincs védekezés. Amilyen a kínálat, olyan a kereslet. Nem tévedésből mondtam igy, de szándékosan. Hogy fordítva is igaz ez a tétel, arról én már igazán nem tehetek. A sajtó tisztességtelensége ellen ma még csak egy állításban tömörültek az emberek. Ebben: a sajtó hazug. De nemsokára azt .is fogják mondani: a sajtó szemérmetlen. És furcsa lesz, ha azok, kik kedvelik a pornográf irodalmat, a sajtó számai közt válogatnak. És még furcsább lesz, ha az apák rákiáltanak ujságságolvasó gyerekeikre: tedd le! És legfurcsább az lesz, ha időve az apák is leteszik. Az az érdek, ami a sajtó érdeke, az nem az övék. Manapság legtöbbször magáncélok torlódnak össze a sajtó mindkét mezőjén, a szerkesztésben is, a kiadásban is. Nemrég olvashatott Reflexiók. Irta: Cyrano. A történelem, a nemzetek életének mindenben objectiv lelkiismerete, odaadó rajongással az alkotásaiban és nyelvében még manapság is csodált fenkölt szellemű görög nép életét úgy tárja elénk, mint a megtestesült szabadságérzet titáni küzdelmét az emberi önkényben gyökerező zsarnoksággal szemben. S a tények mit mutatnak ? !! E kisded nép fanatikus sza- badságszeretetének nem egyszer vértanúja s végül megdicsőült áldozatává lett. S ugyan miért? !! Mert a nagy eszmék a hatalomért versengő elemek martalékává lettek, mert hiányzott a vezető szempontok egysége s összetartás a kivitelben. Ha nézzük hazánkat, ezt az Istentől megáldott, de jóval több csapással sújtott szerencsétlen nemzetet, lehetetlen, hogy ne vonuljon el előttünk a kisded |görög nép élete Hisz mi is az anyatejjel szívtuk magunkba a szabadság- szeretetet, mi is titáni harcokat vívtunk a reánk nehezedő önkénnyel szemben. S amikor már a végenyészet szélén állottunk, kimerülve a sok emberfeletti küzdelemben, akkor újra feltámadt ragyogó csillagunk, felrázott a lethargikus álomból a szabadság bűbájos varázsszavával! S mi volt ezután életünk?! A szabadság tündérálma, amelyben a békóiból felszabadult emberi szellem víziója egy elérhetetlen csábos varázskép után futott s amikor azt hitte, hogy megfogta, felébredt. De az ébredés keserű volt. Hisz’ reactiót vont maga után, reactiót, amely egy Rákóczit hazaárulónak bélyegzett. De tűrtünk. Reméltük, hogy az a hatalom, amely annyi anyagi és véráldozatot követelt ettől az agyonsanyargatott nemzettől, végre belátja tévedését, megszán majd s felemel magához. De csalódtunk! Újabb elnyomatás lett záloga nagylelkűségünknek. Mig más nemzeteknél $z elnyomatás csak megedzette, még ellenállóbbá tette a kedélyeket, addig nálunk a lelkesedés csak puszta szalmaláng lett, amelyet egy titkos hatalom rugója a zsarnoki önkény kezes bárányává tett. Kétségbeestünk, mert mig nagyok és hatalmasak voltunk, bámulóink és barátaink voltak, amikor pedig bajba kerültünk, kínos vergődésünk csak a részvétet tudta felébreszteni, de nem az elismerést és rökonszenvet. S mégis mi volt az, ami e vérzivataros századokban összetartotta s megmentette ezt a nemzetet a megsemmisüléstől ?! A határtalan faj- és szabadságszeretet. A tradicionális szabadságszeretet, a mindent legyőző hazafias lelkesedés volt az, amely fényes hadi tettekben tomboló diadalmámorral hirdette a magyar faj életrevalóságát, s nagyfontosságu kulturmisszió- ját. S ugyanez a lelkesedés, • az isteni Gondviselésbe vetett fanatikus hit, egy szebb jövő biztos öntudata édesítette meg sokszor az elnyomatás keserű perceit. De ez a lelkesedés bármennyire ember- feletti és szüztiszta volt, csak tompította, de nem szüntette meg a keserűséget. S miként a lázat nem lehet egyszerre elnyomni, úgy a tengersok keserűség és megróbáltatás újra meg újra kitört, hogy úgyszólván ronccsá tegye, elsorvassza ezt a nemzetet. És mi lett a vége a sok emberfeletti küzdelemnek? A nemzet kimerült s mély álomba kezd szenderedni, amelyből úgy látszott, hogy többé nincs felébredés. Lelki szemei előtt elvonul a dicső lovagkor fényes varázsa, amikor a nemes hazafiui ihlet, a határtalan, fanatikus lelkesedés diadal- ról-diadalra vezette a szüzmáriás lobogókat. Ott látja a majdnem háromszázados török uralmat, amely nem egyszer végpusztulással fenyegette, de szívóssága és kitartása ledöndötte, megsemmisítette a pusztító zsarnoki hatalom vértüzes csóváit s megbénította a romboló szelAz Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.
