Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-14 / 42. szám
2-:k ctdnl. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 42-ik szám. produktiv munkává a katonai kiképzés; ha nem nyűgözné le a duzzadó izmokat a feszes, fényesgombu, forsriftos kényszerzubbony és közhaszonná munkálkodható lángelméket egy beteges hajlam, vagy környezet nem vinné bele a „kerteich“ cifranyomoruságába. Ha . . . és még mennyi ezer meg ezer szomorú feltétel . . .! Egy testi-lelki energiával lázasan dolgozó, előretörő világ, amelynek nem kellene remegnie attól, hogy egy vandál háború minden munkáját halomra ágyuzza, csudálatos képet varázsolna a világra. De hiszen minden hiába. Ha van agy, amely elképzelje, sző amely kifejtse, toll amely leírja a világbéke fontosságát a világ haladására, az emberiség fejlődésére nézve, akkor is a remény tüze helyett csak a fájdalmat szítja fel bennünk, mert azt kell éreznünk, hogy a nagy eszmék eme alapvető és koronázó legnagyobbikát sohasem engedi kifejlődni azoknak a feléje szegezett ágyú és szuronyerdője, akik azt merik vallani a világ eme megváltó nagy eszméjéről, hogy rajongó hívei s a mellett nyíltan fanatikus ellenségei. G Debreceni István ünneplése. Debreceni István polgármester kir. tanácsost Nagykároly városa nagy ünnepség keretében fogja ünnepelni 15 éves jubileuma alkalmából. Az eddigi előkészületek a programúiból körülbelül a következőket állapították meg Az ünnepség október hó 21-én szombaton fog lefolyni. Délután hat és fél órakor a' a városháza dísztermében díszközgyűlés lesz, amelyen Hetey Abrahám főjegyző fog elnökölni. A közgyűlésre egy bizottság hívja meg az ünnepeltet, akinek Csaba Adorján főispán nyújtja át a kitüntetést tartalmazó királyi kéziratot. A város polgársága nevében Dr. Vetzák Ede mond üdvözlő beszédet az ünnepekhez, akit ezután a tisztviselői kar üdvözel. Fél hétkor lampionos fáklyásmenet indul a Nagypiac-térről és vonul a városháza elé a jubiláns ünneplésére. Ez alkalommal a dalárda fog énekelni, majd- Rooz Samu ügyvéd mond a polgárság nevében üdvözlő beszédet, amelyet ismét a dalárda éneke követ. Ezek az ünnepség főbb momentumai. Este bankett lesz a Magyar Királyban, amelyen rész vesz városunk társadalmának szine-java. Ez az ünnepség olyan lesz, amelyet még a külső pompánál is ékesebben aranyoz be az a mindenkitől tudott tény, hogy nem puszta külsőség, hanem igaz, őszinte szeretetből fakadó érzelmeknek a kifejezése lesz minden fáklyafény és minden „éljen“. Szaímárvármegye közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 12-én tartotta őszi közgyűlését, melyen másfélszáz ügy nyert elintézést. A megyebizottsági tagok ez alkalommal szokatlanul nagy számban sereglettek össze; látszott a gyűlés képéről, hogy választás, azaz választások lesznek. Különösen Szatmár és Nagybánya vidéki virilisek tűntek fel nagy számban." Azonban tartozunk vele az igazságnak, hogy nemcsak megyebeli bizottsági tagok töltötték meg zsuffoiásig a vármegyeház nagytermét, hanem nagykárolyi bizottsági tagokat is volt alkalmunk látni, igaz, hogy nem sokat, mert a tiz ujjainkon talán el- számithatnók azokat. A gyűlés lefolyása a következő volt. Csaba Adorján főispán d. e. 10 óra után megnyitván az ülést rokonszenves szavakban emlékezett meg a szatmári Gazdasági Egylet 50 éves felállása emlékezetére rendezett gazdasági kiállításról, mely megmutatta, hogy egyesült erővel rövid idő alatt mily nagy utat lehet megtenni gazdasági téren. Meg van győződve arról, hogy azok, akik a politikát előbbvalónak tartják, azok is jó hazafiak s azok is nem helytelenül cselekednének, ha a tudásukat, befolyásukat és erejüket a gazdasági fejlődés javára hasznosítanák, mely politikai súlyúnkat is mielőbb kidomborítaná. A közgyűlés első tárgya az alispán féléves jelentése volt, mely egyhangúlag tudomásul vétetett. A vármegyei költségvetés változatlanul elfogadtatott. Ezután a főispán meleg, szavakkal méltatta Illés Olivér árvaszéki ülnöknek a köz- ügyek terén kifejtett ügybuzgalmát, mely a legmagasabb helyen is méltánylásra talált s ennek elismeréséül Őfelsége nevezettnek a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. Az érdemrend felfűzése után az alispán szép beszédet intézett a kitüntetetthez, mire Illés Olivér egyszerüs, de megható szavakkal válaszolt. A közgyűlés legizgatóbb részlete a választás és az ezzel járó szavazás volt. Németh Béla az újonnan rendszeresített Il-od oszt. jegyzői állásra egyhangúlag megválasztatván, ennek helyére Schönpflug László közigazgatási gyakornok a leadott 257 szavazat közül 163 szótöbbséggel III-ad oszt. jegyzővé választatott. Viszont Helmeczy Pál másodosztályú szolga- biróvá óriási többséget nyert Nagy György fölött. Ezután több bizottságban megüresedett hely töltetett be. Megszavaztatott a következő pótadó : 3A°/o közművelődési célra, 17*% tisztviselői nyugdíjalap dotálására, 172% a h. é. vasutak segélyezésére, 172% vegyes kölcsönök törlesztésére, 1% elhagyott gyermekek tartásdijainak fedezetére. pETRŐL-pÉTRE. Vannak emberek, akik egész életüket a közjónak, mások, emberek és testületek bol- dogitásának szentelik. Az ilyeneknek jóformán alig van olyan örömük, boldogságérzetük, ami hivatásukkal szoros összefüggésben ne állana Ami az általuk szolgált köznek jó, az nekik öröm, ami ártalmas az fáj nekik. Összeforrnak hivatásukkal és állandóan csak a közjó előmozdítását tartják szem előtt. E hivatásoknak egyik legtiszteletreméltóbb típusa a polgármesteri állás. Vezetni, irányítani egy város összes közügyéit, élén állani e város minden mozgalmának, .Ott lenni mindenütt, a hol a város atyjára szükség van és cselekedni. mindig mikor csak a város érdeke azt megkívánja, — olyan feladat, amelynek betöltéséhez nagy erély, hatalmas, munkás lélek és feltétlen lelkiismeretesség szükséges. Így van ez általánosságban. És mennyivel inkább igy van Nagykárolyban, ahol a város előre haladását nemcsak a múltban, hanem a ló személyesítette. A madárhusu, karcsú inu magyar ló nem bírta volna el a páncélos tornyok módjára öltözött vitézt. A nemzet tehát a lóhoz alkalmazkodva öltött eleitől fogva könnyű hadi ruhát, bőrvértet és minél kevesebb vasat. Így voltaképpen a ló kényszeritette ránk azt az előnyt, amivel levertük az elefántnyi csataméneken lomhán fészkelődő gyermánt, aki, mert a ló bírta, magát is, lovát is talpig acéllal bá- dogozta be. Ha annak idején utánzásból mi is vasgunyát és nehéz fegyvert öltünk magunkra, s zárt sorokban, német módra próbáljuk a harcot, úgy legázolnak bennünket, hogy rövid idő alatt'iirmag se maradt vala Árpádéiból. Mikor a tatárok*jöttek, már ezt csináltuk. Olvasd el Rogerius leírását a muhi csatáról. Nem képzelhetsz számalmasabb dolgot annál a tehetetlenségnél, mellyel ez a vasba öltözött magyarság azon a rettenetes éjszakán a tatárok újra és újra rászakadó rohamát fogadta . . . Igaz, nevetséges dolog ma a gőzeke korában a muhi csatáról beszélni. "De ha ez az ázsiai ló, közben török és arab vérrel bőven megfrissülve, ezer éven át az eke mellett is épp úgy megállta a helyét, mint a háborúban, miért kell most, ezer év múlva egyszerre pusztulnia, hogy átengedje helyét a nehéz, hidegvérű, idegen fajtának, ősi vetélytársának . . . Miért derült ki egyszerre róla, hogy nem való egyébre, csak hogy disz legyen a gazdaságban, reprezentáljon a hintóbán s a hadseregben a huszárok alatt, vagy elkorcsosuljon a paraszt igájában. Nem veszed észre, hogy sokan ugyanezt a szerepet szánják a magyarságnak is; közigazgasson, reprezentáljon, katonáskodjék és szolgáltassa a földet túró emberanyagot. A nemzeti élet más munkakörében, a kereskedelemben, a gyárakban, a pénzvilágban, az irodalomban és művészetben engedje át a helyét, mert úgy sem odavaló . . . A lóval egy sorsban osztozik egy másik hűséges barátunk, azaz, hogy csak volt valamikor . . . Bizonyosan sokszor láttál künn a pusztán egy-egy magános, elhagyott tanyaház, vagy korcsma udvarán fehér komondor-kutyát. Többnyire piszkos, bozontos, züllött, sovány állat. De belenéztél már a s emébe egy ilyen kutyának ? Nézz bele jól; ugyanazt a világot fogod látni benne, amely a szomorú, dióbarna magyar szemekben tükröződik. Ezer éve rajzolódik ezekre a Szemekre is ugyanaz a magyar táják, az alföldi környezetnek, a pusztai égnek ugyanazok a látományai, melyek a magyar ember szemének mélységeiben boronga- nak . . . Ezek a komondorok valamikor ugyanígy heverésztek a bőr-és nemez-sátrak árnyékában rengeteg utakat vándoroltak végig a nyikorgó szekérsorok, poroszkáló nyájak, fegyveres csapatok nyomában. Tudod, hogy milyen szolgálatokat tesz a puli ma is a juhásznak, ebből megítélheted, hogy a pásztorkodó, gazdálkodó magyarságnak micsoda segítségére volt századokon át ez a kutyafaj. S most ennek is pusztulnia kell, azaz, hogy már el is pusztult, alig látsz belőle tiszta vérü példányt. Maholnap a bugaci pásztor is korcs vizslát vagy kuraszt tart. Pedig, látod, egy hatalmas, fehér komondor még diszkutyának is megjárja . . . Még egy példát hallgass meg. Tudod-e, hogy a tyuktenyésztő szakértők már a falusi parasztudvarok szemétdombjáról is száműzni' szeretnék a magyar fajta apró marhát. Mert ez, szerintük, nem állja a versenyt az idegenekkel, nincsenek is előkelő tulajdonságai, paraszt faj, elkorcsosult, nem életképes. Szóval leszedtek a szegény magyar tyúkról minden becsületet. S én épp most, mikor már az utolsó kisbiróné is sárga orpingtont nevel (— s átkozza a gyönge széltől is halomra dögló fajtáját, —) valóságos himnuszt olvasok egy francia folyóiratban a magyar tyuk kiválóságairól, szaporaságáról, ellentállóképességéről . . mely minden szoba fütésébez alkalmas, iegolcsóbbankapható Telefon: fried Samu vaskereskedönél Nagykároly. (Nagy-píacz) Tel«[on:
