Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-30 / 40. szám
2-lk fjf’.-i1'. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 40-ik szám. nül a város közvetlen szomszédságában fekvő terület megvásárlására nézve, azt reális árban meg is kaphatná. Nem szabad tehát a „muszáj“-t megvárni, merti akkor már annyit kell majd adni egy1 ilyen területért, amennyiért épen az eladó tetszése szerint azt eladni hajlandó lesz. De különben is jobb előbb megcsinálni mindent, mint később, különösen pedig egy ilyen közhasznú, majdnem nélkülözhetetlen szíikségességü intézményt, mint a városi sétakert. A gyors intézkedés mellett argumentál az a körülmény is, hogy a föld ára folyton emelkedik, lefelé azonban nem sülyed. A mit ma megvehetünk egy bizonyos összegért, azt holnap már nem adják annyiért, holnapután még drágább lesz, egy év múlva pedig már logaritmussal se tudjuk kiszámítani az árkülönbözetet. Nézetünk szerint tehát az volna a helyes megoldás ha a város venne egy 30—40 holdnyi külterületet a város tő- szomszédságában egy későbbi szakszemle alapján kiválasztandó legmegfelelőbb helyén a városnak s ebből mintegy 10—12 holdnyi területet fásitana, parkírozna s azon városi sétateret létesítene. A többire is szüksége volna a városnak. Az ingatlan befektetés ma nem rossz üzlet s igy nem ártana a városnak, ha földje lenne, amelyhez aztán bármily hasonló, tehát földterületet igénylő dolog keresztülvitére gondtalanul folyamodhatna. A kiszakított 10—12 holdnyi parkírozott sétakertben aztán sok hasznos és kellemes dolog felállítására nyílna bő alkalom. Így szükséges volna egy kisebb arányos kioszk, a szatmári Kossuth-kert mintájára, abban vendéglő, — amely ha városi vendéglő lenne, szintén nem volna kárára a városnak, — esetleg városi korcsolyapályát is lehetne rajta létesíteni, szolgálhatna egy darabja tenisz-pályául, másik darabja tornaversenyek, vagy a most már nálunk is divatba jövő számtalan irányú sportmérkőzések pályájául és még igen sok szükséges és hasznos célra. Erre a városnak pénze is volna. E célra lehetne tudniillik leggyümölcsözőbben felhasználni azt a circa 40.000 koronát, amelyet a város a Luby-tábla felparcellázásából árult s amely még semmiféle célra felhasználva nem lett. Kérjük az illetékes köröket jelen sorok szives figyelembevételére. G. A Magyar Gazdaszövetség Szatmáron. Az Országos Magyar Gazdaszövetség f. hó 28-án Szatmáron, a Kossuth-kertben, a Szatmári Gnzdasági Egylet kiállításának területén, szabad ég alatt népes nagygyűlést tartott, melyen Darányi Ignác, az Omge elnöke személyesen elnökölt s ezen teendőiben hathatósan segítette gróf Teleki Géza társelnök. A földmivelésügyi miniszter képviseletében Kazy államtitkár a gyűlés megnyitása után átadta gróf Serényi Béta földmivelési miniszter meleg üdvözletét. — Hatásos beszédjének minden izéből kitetszett az a mélységes jóakarat és gondoskodás, mellyel a nevezett minisztérium a gazdaközönség iránt viseltetik. Az éljenzéssel jutalmazott beszéd elhangzása után Darányi Ignác melegen megemlékezik a jelen kiállítás rendezőségéről. Majd áttér az osztrákok kapzsiságára, mellyel országunk részére az argentinjai husbehozatal által maguknak jogtalan hasznot, a magyar földmivelésnek pedig mérhetetlen kárt akarnak okozni. Ha nem tetszik nekik a kötött vámszerződés, ha 1917-ig várni nem tudnak, ám bontsák fel ma. Nem elég, hogy iparunkat saját javukra elnyomják, hát még mezőgazdaságunkat is tönkre akarják tenni. Igaz, drága lett a hús. Hát a posztó nem drága? Nyissa meg Ausztria vámsorompóit a posztó, selyem, petroleum s más mindennapi cikkek előtt, adják meg az annabergi csatlakozást, akkor mi is másképpen fogunk beszélni. Ö nem járul hozzá sem az argentinjai husbehozatal, sem a román és szerb élőmarha behozatali kontingens felemeléséhez. Reményű, hogy a most folyó bécsi tárgyalásokból kormányunk győztesen fog hazakerülni, mert elleneseiben szemben találja magát az Ómge hatalmas testületével. Mutassa meg a kormány, hogy nem Bécsnek fiók kormánya, viselje szivén a magyar gazdák létfentartását s akkor szivvel-lélekkel mellette állanak egytül-egyig. A szép és lelkes beszéd után gróf Károlyi Mihály emelt szót. Nem szereti Khuen Héderváry gazdasági politikáját, amidőn azt állítja, hogy nem szabad minden paragrafust, amit készítettek fentartani. Ez rést szándékozik ütni a magyar alkotmányban. Ha az osztráknak nem tetszik az 1909-iki kiegyezés, mi hajlandók vagyunk azt 1917. előtt is felbontani. Igaz, eleinte nehéz helyzete lesz a gazdának, de az osztrák ipar meg bele fog pusztulni. 0 nem folytat pártpolitikát, de kijelenti, hogy a terhek fokozásakor a teherviselési képességet is fokozni kell és nem gyengíteni. Határozati javaslatot terjeszt be, melyben tiltakozik az argentinjai husbehozatal, a keleti sorompók megnyitása és az országnak rendeleti utón kilátásba helyezett kormányzása ellen. A határozati javaslatot pártfogásba veszi gr. Dezseffy Aurél, ki okos szavakkal ecsetelte a drágasság okait s a fix fizetésű emberek rendkívüli válságos helyzetét. Dr. Falussy Árpád hatásos szavakkal utasítja vissza az argentínai húst és a szerb marhakontingens felemelésének kérdését. Ez világos törvénysértés £ volna. Nem bírálja a jelen kormány politikáját, de követeli a tételes törvények szigorú megtartását. Hozzájárul gr. Károlyi Mihály határozati javaslatához. Frappáns hatású beszédet mondott ezután Meskó Pál szövetkezeti titkár. Ausztria rossz asszony megcsalja az urát. A legényekben nem válogatós, neki mindegy argentinia, oláh vagy szerb az illető. Magyarország Auszt- lia konyhája, de a fizetést a nagyharangra bízza. Bécsnek nem is kell az argentiniai hús, bűzös az, az állatkert vadjai ették meg az első szállítmányt. Az országnak egyhangúlag tiltakoznia kellene a merénylet ellen s a minisztérium Bécsből ne gyászfátyolos lobogóval, hanem nemzeti szinü pántlikással ékesített Hungária zászlóval térjen haza. A határozati javaslathoz szívvel lélekkel hozzájárul. Ezután a közgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Hatásosan festette ezután Gr. Mailáth József a falu és város 50 év előtti képét és igényeit és a maikat. Elvesztettük ősrégi jó magyar tulajdonságainkat, de cserébe nem ezáltal a nagy tömegével valóságos közlekedési akadályul szolgált. Á közigazgatási hatóságok azután, épen ezen oknál fogva, korlátozni akarták a fórum tömegeit. Mert a járó-kelőket csakugyan leszorították a kövezett gyalogutról a kocsiút sarába. Más is játszhatott ugyan közbe. Nálunk például a fórum a városi bérház előtt van, a melynek a tere ma aszfaltos, huszonöt év előtt pedig kövezett volt, nem álltak útjában az egyszerű népi tanácskozók senkinek, mégis szét akarták őket zavarni. Azonban a nép az ős jog megzavarása ellen erősen tiltakozott, Ugyan én ma sem tudnám megmondani, hogy miért akarták szétverni a fórumot, de akarták. Elsőbb kihirdették, hogy a másik vasárnap már nem szabad gyülekezni. E hirdetéssel egy árva garas árát sem törődtek : a másik vasárnap megint csak összegyűltek. Gyalogrendőrökkel próbálták őket oszlatni, de nem mentek. — Mi egész héten dolgozunk. Ünnepnap van jogunk egymással találkozni — hangzott a beszéd. — Nem tartozik mindönki már délelőtt a korcsmába mönni. Ez szabad hely. Ennek a kövezetibe mink is bele adóztunk. Hát még csak állni sem szabad rajta ? Mit vétöttünk? Hiszen mink csak beszélgetünk! Nem mentek no, hát nem mentek. Akkor lovasrendőröket küldtek ellenük, oszlatásra. Nem valami nagy kedvvel mehettek nekik azok sem, mert valami túlságos zavart nem csináltak. A fórum népe részben megfogta a lovak kantárszárát, részben kihúzta a lovasok csizmatalpa alól a kengyelt. Amire a lovasok visszafordultak és a fórum, bár egyre csappanva és egyre kisebbedve, ma is áll, ott, ahol eddig állt. Nem bánt az senkit, hát miért ne tehetne ott, ahol 'van? Nem árt senkinek. S idővel majd elmúlik magátél is. De némely helyen nem igy volt a dolog. Olyan helyeken, ahol nem volt kövezett a tér, ahol a fórumra az emberek gyülekeztek. Ott apránkint a sáros időkben fölszoktak a gyalogjáróra, mint Félegyházán is, ahol úgy el- állták az utat, hogy tőlük már ünnepnapon még a templomba sem lehetett rendesen menni. A tiszteletreméltó közigazgatásnak sokáig főtt a feje ebben a dologban. A népnek lelkére beszéltek, hogy ne állják el az utat. Nem sokat ért. Az öregebbek hallgattak a szóra, de a fiatalság semmiképen sem, Dacosan vonultak föl a főtérre és hiába volt ellenük a szónoklás. Nem és nem. És megint nem. Itt álltak az apáink is, hát mink is itt állunk. Uj főszolgabíró került a járás élére. Csak névleg uj, egyébként tapasztalt ember. A gyalogjárók elállását előbb birsággal kezdte sújtani. Nem sokat használt. Hiszen fizethetünk: van miből, továbbá szépek a búzák is. Hát fizették a birságiumot s maradtak úgy, mint ahogy voltak, utonállók a gyalogjárón. Mivelhogy ezzel a rendszerrel nem sokra ment a főszolgabíró, az utonállókkal szemben a fogságot kezdte alkalmazni. A dacos legényeket becsukatta. Azonban ez sem ért semmit. Az ilyen börtönt nem tartották diffamálónak, Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennem n cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.
