Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-30 / 40. szám
40-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. kaptuk a nyugati műveltség áldásait. A kapi- tálizmus térfoglalását festi. A falusi nép teljesen megváltozott a viszonyok nyomása alatt, mindenki hivatalt hajhász, nyugdijképes hivatalt. Földmives már alig lesz a falusi ember fiából. A rendkívül tanulságos beszédet az Omge ki fogja nyomatni és széles körben terjeszteni, hogy minél többen okuljanak belőle. Mezei Gyula Olaszországban szerzett földmi velési tapasztalatait ismerteti, fokozni kívánja a termelést és annak értékét emelni, tehát szó sem lehet a védvám leszállításáról. Mezőssy Béla képviselő szépen festi le a képviselő választásokat s a jelölt uraknak akkori pajtáskodását. Ha meg van választva elillan és többé nem törődik a néppel, bajaival. Az osztrákok jelenlegi hadjáratát kész visszaverni. Élénk derültséget okozott beszédjének a végén, midőn azt köti a gazdák szivére, hogy csak olyan jelöltre adják szavazatukat, aki nemcsak igér, de teszen is és akkor egy atyafi közbe szóllott „olyan embert nem lehet találni.“ Igazán szívből jött szavak voltak ezek egy jámbor földmives ártatlan alakiról. Meskó Pál a földbérlő szövetkezetekről beszélt. Oda kell hatni, hogy a nép földéhségét földbérlő szövetkezetek utján csillapítsák. Az 1000 holdasok ebből kárt nem fognak szenvedni, bérüket meg fogják kapni. Óva inti a gazdákat a parcellázási hiénák kezétől, mint akik a gazdák tönkretételét tűzték ki célul. Pénzért vegyenek földet s nem parcellázott földet. Végül dr. Jékey László a legelőkérdésről tartott magvas előadást. A gyűlést Darányi Ignátz azon óhajával fejezte be, bárcsak látnák be már egyszer oda fönt is, hogy mi a magyar gazdaközönség létkérdése s cselekednének ennek szellemében. Riesenbach Mór. Séta a szatmári kiállítás területén. Szatmár városa, habár csak pár napra, a nagy városok képét mutatja. Minden ut most nem Rómába, hanem Szatmárra vezet. Minden vonat oda szállítja a sok ezer utast, érdeklődőt. És ha teljes mértékben igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy a szatmári gazdasági egylet kötelesség teljesítésének teljes tudatában volt, mikor a jubiláns kiállítás megtartását elhatározta. ValóSzinüleg előre látta, meg volt arról győződve, hogy vállalkozását teljes siker fogja koronázni. Úgy is van. A siker teljes. Az érdem pedig a gazdasági egylet vezetősége. Nem is lehet az másként, hogy egy elnök egy grf. Teleky Géza s az igazgatóság tagjai Csaba Adorján, Falussy Árpád dr. A kiállítás helyéül szebb helyet az országban nem lehetne találni. A Kossuth-kert egyetlen és páratlan hely a maga nemében. Az ember azt hiszi, hogy az 1900-adiki bpesti kiállítást élvezi. Olyan ízlésesen összeállított és disztingvált cikkek vannak itt minden képzeletet felülmúló módon rendezve, hogy a látogatók egyik bámulatból a másikba esnek. Belépve a kiállítás területére jobbról látjuk a bányászati csarnokot, Nagybánya, Felső és Kapnikbánya bányáinak életét feltüntető minden mozzanatait. A bányavidék ásványvizei ragadják meg a figyelmet. Az élelmes forrás tulajdonosok ingyen s colgáltatják ki a vizet, melyek közül a Luna és a Vállaji ártézi viz roppant kelendőségnek örvend. A mezőgazdasági csarnokban a házikert, a rét, szántóföld, erdő stb. lehetőcn elképzelhető összes terményeit, bámulatosan kultivált állapotban látjuk. Itt kitűnnek a csedi láp térképei, Jantyik Testvérek szamosdobi, Mándy Géza vállaji, Madarassy Sándor gacsályi uradalmak mezőgazdasági elsőrangú termékei. Bámulatos képet tár elénk a gyiimölcsé- szeti, szőlőszeti és borászati csarnok. Nem lehet megállapítani melyik szebb, melyik kiválóbb az itt látott termékek közül, csak azt szögezhetjük le, hogy a bámulatos előhaladást a Szatmári Gazdasági Egylet buzgó . -vékenysége idézte elő. Aimer Károly gyümölcsei, Böszörményi Károly szőlője, Iváncsy Aladár kör;éi, Szilágyi Lajos dinnyéi és br. Vécsey Aurél diói igazán élvezetesek lehetnek. Báró Vécsey Aurél sárközujlaki uradalma önálló pavillonban mutatja be az uradalmi élet összes mozzanntait. Képviselve van itt az uradalom legkisebb bogarától, az orvvadász puskahegyéig minden ami szép, értékes, megkapó és tanulságos. A kertészeti csarnokban látjuk a konyhakertészet minden elsőrendű zöldségét, bámulatos cserép- és dísznövényeket. Az Ízléses gondos rendezés dicséretére válnék akár melyik fővárosi időszaki kiállításnak. A Házi-Ipar csarnokban a házi ipari készítmények ezernyi faját és változását látjuk. Itt napokig kellene az embernek foglalkoznia, (hogy erről hü képet adjon, de akkor sem nyernénk arról hűséges fogalmat, mert ezeket látni kell. Az Iparcsarnokban kizárólag szatmári mesteremberek műhelyeiből kikerült dolgokkal találkozunk. Megkapó képet nyújt az erdészeti és vadászati-, gép és faipari-, mezőgazdasági és gépipari csarnokokban díszesen összeállított tárgyak ezernyi száma. Leírni ezeket nem lehet. Ajánljuk, hogy aki csak teheti, vegye magának azt a fáradságot és nézze meg. Az idő rövid már, csak OKtóber 2-áig lesz nyitva, de addig is sokat lehet tanulni és lelkesedést meríteni az ott tapasztaltakról. Riesenbach. Cselédmizériák. Nagykároly, 1911. szept, 24, Nagykároly város társadalmi életének évek óta sajgó sebe a cselédmizéria. Eltekintve nehány hűséges, gazdáját tisztességesen szolgáló cselédtől, a többi kóborló, hetes múltú, erkölcsileg züllött és megbízhatatlan — s nagyrészben még tolvaj is hozzá. Hogy csak egy nehány hűséges cseléd van a sok között azt külön is kell hangsúlyoznunk s valljuk meg, ha véletlenül valakihez ilyen cseléd kerül, azok gazdája nemcsak a múltjáért járó elismerés és tisztességes bánásmóddal jutalmazza, hanem még erélyes hangon sem mer vele beszélni, bécézi, ajándékokkal halmozza el. Nap-nap mellett megdöbbentően keserves panaszokat kell hallanunk a cselédmizéríákat illetőleg. Szinte ugylátszik, hogy a társadalom már le is mondott arról a reményéről, hogy ezeken a tűrhetetlen állapotokon változtatni lehetne. mert hiszen se nem loptak, se nem raboltak, csak az ősi jogot védelmezték. A főszolgabiró sokáig gondolkodott, hogy mit kellene most már itt tenni. A törvény hatalmának érvényt szérezhet a szurony, a kard, meg a puska, de hát ezeket legjobb a legutoljára hagyni. Mint az ágyút, melyről föl van jegyezve, hogy ultima ratio regum. Látnivaló, hogy a birság nem megszégyenítés, valamint a börtön sem. Mást kell itten kitalálni. TépelődÖtt. Egyszer azt mondja az első hajdúnak : — Vásároljon kend nyirfasöprüket. — Igen, kérem alássan. Minek lesznek azok kérem alássan ? — Nagy a por az utcán, különösen a temlom előtt. Nem járja, hogy amikor vasárnap templomba megy a nép, hogy ilyen port járjon. — Az bizony úgy áll tekintetes főbíró ur. Volna ugyan ott egy kövezett átjáró is, de azt mind elállják a legények. — Hát hiszen épen azért — mondta a főbíró a hajdúnak. — Akik elállják a kövezett utalt,, azok söpörjék a port. Aki gazdafi be van fogva, annak mind seprüt kell adni a kezébe. Kendtek fegyveresen kisérik ki őket. Azután söpörjenek. Az öreg hajdú nagyot nézett. Ilyent még nem hallott. Gazdafiakkal söpörtetni az utcát! Hiszen forradalom lessz ebből! De nem merte mondani. Csak azt kérdezte : — Aztán mikor, kérem alássan ? — Már mit, hogy mikor ? — Hát a söprést. Este-e vagy hajnalban ? — Dehogy este, meg dehogy hajnalban mondta a főbiró. — Délelőtt. Érti kend, délelőtt. Még pedig vasárnap délelőtt. Éppen akkor, mikor a leányok mennek a misére. Azután igy is történt. A parancs végrehajtatott. Szuronyos puskás hajdúk őrizete alatt söpörték az utcát a legények ünnepnap délelőttj Éppen akkor, mikor a leányok mentek a misére selyembe öltözve, Nagy szégyenkezés volt ez és nagy fölzúdulás támadt a nyomában. Hogy ez már mégis csak istentelenség. De a főbiró nem sokat adott a lármára. — Hát pedig — mondta — ez ezentúl igy lesz. Nem volna erre szükség, ha nem állanátok el a kövezett utat. De elálljátok a nép elől. Illő dolog ennélfogva, hogy ha az útról leszorítjátok a népet az utcára, hát tartsátok tisztán az utcát. Én nem állom el az utat, hát én nem is söprőm az utcát nekik. Ti vagytok az utonállók, hát ti söpörtök. Vagy pedig olyan vasat tétetek rátok, hogy belekékültök. — Ebben van igazság, — mondta egy öreg gazda, aki' épen a fián esett sérelmet jött panaszolni — mert ami igaz, az csakugyan igaz. — Hát hiszen persze, hogy persze — mondta a főbiró. — Mi van ezen panaszolni való? Hiszen most még csak istenes dolog igy nyáron a port söpörni. De maje ősszel a sarat hányják, télen meg a havat. A sarat majd el is kell hordani. Adok hozzá kétkerekű kordét, de lovat nem adok, mert a ló sem szokta elállni az utat. Majd egy legény huzza, kettő meg tolja. De nem mindig kell ezt csinálni. Csak ünnepnap délelőtt, misetájon. Hogy az ünneplő cipellőben ne kelljen a leányoknak a sárba járni. Nem tudjátok a régi nótát, hogy sárga csizma sárba járni kár ? De tudták. Annyira tudták, hogy elég volt egy vasárnap délelőtti söpretés: többé nem állták el az utat a legények. —- Hát csak úgy — mondta ezen eredmény láttára a városbiró a főszolgabírónak — hogy többet ésszel, mint erővel. •— Az ám, nevette a főbiró. — Régi igazság, hogy kevés ésszel kormányozzák a világot. mely minden szoba Intéséhez alkalmas, legolcsóbban kapható Telefon: fried Samu vaskereskedőnél Nagykároly. (Nagy-piacz) TeI5e8í0I,:
