Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-04 / 6. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. február 4. 6. szám. Felelős szerkesztő : RÉDEI KÁROLY. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Megjelenik minden szombaton. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre ............................., . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára..............................20 fillér. befolyó jótékony adományokat? Jelentkezik is két tót atyafi, aki hajlandó megadni az 1000 korona átalányösszeget. Ezek aztán bejárják az egész országot és ha jól üt ki a kis üzlet, kereshetnek vagy 1000 koronát is. Hasonlóképpen megy a jótékony tárgysorsjátékok rendezése is. Egy-egy ügyes czég egy fix összegért bérbeveszi a rendezést s a nagyközönség bőrére ezreket rak zsebre. Van aztán meg még más eset is. A posta utján kap az ember egy gyűjtő ivet tartalmazó levelet, hogy erre vagy arra a jótékony közhasznú czélra gyüjt- sünk. Az emberek aztán a vérmérsékletük szerint, vagy dühösen a papírkosárba dobják a kéretlenül nyakukra küldött hangzatos frázisokat tartalmazó levelet a gyüjtőivvel együtt, vagy pedig ami igen ritkán szokott megtörténni, elindulnak gyűjteni. Feltételezzük, hogy minden becsületes ember a gyűjtött ösz- szeget rendeltetési helyire juttatja el, de azért mégsem egészen bizonyos, hogy minden jegyzett fillér igaz czimére jut? De meg aztán, ha oda is jut, ki tudja, hogy mi történik a beküldött pénzekkel ? A nagyközönség ritkán értesül hitelesen a gyűjtés eredményéről, még ritkábban hovaforditásuk módjairól. Tekintsünk azonban el most ezektől, hisz ezek ma még csak kivételesen fordulnak elő s vegyük csak a kegyes, ájtatos nemes czéiokra a legkorrektebb formák mellett való gyűjtést. Elhisszük, hogy a czél mindenkor szép és nemes, de korántse higyje senki, hogy a gyűjtés azért indult meg, mert az az intézmény ilyen nemes és humánus, hanem legtöbbször azért, mert az eszmét kezdeményező mágnás hölgyeknek igen fáj a foguk egy-egy érdem- keresztre. Csak most deczemberben történt, városunkban, hogy a Gyermekszanatorium gyüjtőivjeivei házalta be mintegy 200 leány a várost, most meg már megint a Gyermekszanatorium javára gyűjtenek; csakhogy most már nem egy tetszés szerinti, hanem egy fix összegben megállapított évi tagsági dijat kívánnak a jószívű emberbarátoktól. Mi már akkor is kikeltünk e gyüj- tőivekkel való házalás ellen, de most meg már figyelmeztetnünk kell mindenkit, hogy az ilyen és ehez hasonló pum- polásokat ridegen utasítsa vissza. Érdekes és igen különös egy jelenség ez Nagykárolyban, hogy mindenre a mi idegen, — gyermekszanatorium, gyermekliga, templomépités stb. — van pénz bőven, csak arra nincs, ami nagykárolyi intézmény, ami minket igen közelről érdekel. Nincs a nagykárolyi polgárságnak pénze sem irodalmi, sem jótékonysági, sem kulturális adakozásokra. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyilttér sora 50 fillér. Néhány szó a közadakozásról. Alig egy pár esztendeje annak, hogy mindinkább divatba jöttek a jótékonyság nevében gyakorlott, — nevezzük csak nevén a gyermeket, — pumpolások. Koldusok, szegények, nyomorékoknak adott alamizsna csak hagyján; hisz a társadalomnak e nyomorultakról való gondoskodása erkölcsi kötelessége; de a mellett adakoznia kell az embernek még templomépités, alkamii jótékony sorsjáték, szeretetház, menedékhely, gyermek-' liga, szanatórium stb. számára. A humanizmus, az emberbaráti szeretet, a társadalmi konvenció, udvariasság jelszavai szinte kényszerítik az embert, hogy e jótékonynak nevezeti intézmények számára adakozzék. Az alábbi sorokban felakarjuk hivni a közönség figyelmét azokra az erkölcstelennek mondható üzelmekre, amelyet egyesek a jótékonyság leple alatt elkövetnek. Vegyük csak a legközönségesebb gyüjtögetési formát: a templomépités czéljaira való gyűjtést. Mondjuk, Liptóujfaiu község elhatározza, hogy templomot épit? Az egyház tehát pályázatot hirdet, hogy ki volna hajlandó bérbe venni a templom építésre Szegény fogja a madarat . . . A szatmári békekötéssel beesteledett a hajdan fényes kurucdicsősségnek örökre. A majtényi sikon elnémult a tárogató- Elhallgattak a tüzes, viharos harci dalok s a labancot vérig csipkedő paprikás kurucnóták- Éjnek sötét évadján, erdők rejtett sűrűjében néha-néha riadt fel fájó mélabuval a bujdosó Rákóczi kesergője. A tábor, a tábor Zászlóit lehajtja A majtényi páston Szegény kuruc tábor . . . Hajh, Károlyi Sándor! Hajh Károlyi Sándor, Károlyi Sándorom! Hová lőtt, hová lőtt Az én szép táborom ? . . . Károlyi Sándor s a szövetséges rendek h idolati esküt tettek a labancgenerális, Pálfy János kezébe. S a tábor, a tábor, a szép kuructábor fegyverét lerakva, szerteoszlott a négy szél tájira. Rákóczi Ferenc, a vezérlő fejedelem s azok a tiszta rajongó lelkek, akik hozzá mind a végig hívek maradtak, visszautasítván a császár l ivó kegyelmét, messze idegenben a hontalanság keserű kenyerén éldegéltek. Török ég alatt, odalenn á Marmora-tenger ligetes partjain: Rodostóban. Nagy Bercsényi Miklós, Eszterházy Antal. Forgách Simon, Csáky Mihály grófok, a két Pápay testvér, János és Gáspár, Zay Zsigmond báró, Radalovich apát, szarvaskendi Sibrik Miklós, Horváth Ferenc, Kőszeghy és Kajdacsy alkották a bujdosó fejedelem udvarát. És a hívek hive, a rajongók rajongója, a fényes szellemű, édesszavu poéta: Zágoni Mikes Kelemen. Maga Rákóczi valósággal kolostori életet élt. Miután utolsó szép reménysége is porba hullott, hogy idegen segítséggel még egyszer diadalmasan meglobogtathatja a magyar szabadság zászlóját: nagy lelke imádságba és elmélkedésbe mélyedt. Ami kis derű megaranyozta még ottan- ottan a szegény bujdosók egyhangú szürke életét, azt az örökké gavallér Bercsényi Miklós gróf háza árasztotta. Ott össze-összecsendült még olykor a barátság vidám serlege. A ház lelke az élet őszén is még mindig szép, szellemes „méltóságos asszony, Bercsényiné asszonyom“ vala, aki igen szeretett a mulatságos dolgokról beszélni, főképpen az ő tavaszi idejében való dolgokról ... És mellette Bercsényi hű öreg poéta-titkárának, a Vápi Vénus szépszavu énekesének ifjú lánya, a kis Kőszeghy Zsuzsika. Az anyátlan árvaságra maradt kis Zsuzsika lány ott serdült fel a fényes Bercsényi-udvarban. Bercsényiék úgy szerették, dédelgették, mintha tulajdon édes gyermekük lett volna. És olybá vette őt az egész rodostói társaság is. A tovatűnt szép múltra való emlékezés, az édes bus merengés méla óráiban, ezüstös csengésű hangján verseket olvasott fel úrasszonyának a kis Zsuzsika. Érzelmes, lágyan folyó, zengő alexandrinusokat édesapja müvéből, a Vápi Vénusból, melyet nyilván ama hires nevezetes Murányi Vénus példáján buzdulva, a Bercsényi pár egybekelése alkalmatosságára szerzett vala Huszthy Zoltán nagykárolyi fényképész Kossuth-utczai műtermében csakis természethü, szép fényképek készülnek, valamint gyönyörű fényképnagyitások bármily régi kép után is. Pompás gyermekképek! Kellemes, meleg miiterem! Esős, havas, borult időben is kitűnő siker! Öltöző szobácska!
