Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-02 / 36. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. szeptember 2. 36, szám. __ ___ Na gykároly és Politikai és társadalmi hetilap. — A Na^ykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. ; Felelős szerkesztő: i • Főinunkatárs: („Köicsey-nyomda r.-t.“) DR. GŐZNEK ELEK. j DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nfs-{ Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Kyiitfér sora 50 fillér. megjelenik minden szombaton, -fRf A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................ 8 korona. Fél évre................................. . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Egy s zám ára.............................20 fillér. fá ról. A nemzet legdrágább, legféltettebb kincse: sajtószabadsága! Elveheti a hatalom, elveheti a sors legbecsesebb közszabadságainkat, reánk borulhat akár az abszolutizmus legsötétebb veszedelme is, — nincs oka kétségbeesni a nemzetnek, ha megmaradt érintetlenül sajtószabadsága. — Egy hivatása magaslatán álló tisztességes sajtó visszaszerezheti és vissza is szerzi idők folytán az elkobzott vagy letiport közszabadságokat. Felesleges a tisztességes sajtó magasztos hivatását, óriási hatatalmát és fontosságát bővebben fejtegetnünk, — tudja, érzi azt mindenki széles e hazában — úgy annyira, hogy a közvélemény háborgó vihara menthetetlenül elseperné azt, aki hatalmával visszaélve, a nemzeti létünk legnagyobb biztosítékát: a sajtószabadságot érinteni merészkednék. Amikor ezt megállapítják, meg kell elfogulatlanul állapítanunk azt is, hogy sehol, az állami élet egyik ágazatában sem élnek úgy vissza az adott szabadsággal, mint éppen a sajtó terén. Az 1848. XVII. törvénycikkben foglalt sajtótörvény rendkívül hézagos! Alkotói magasztos lelkületű emberek voltak — még gondolni sem mertek arra, hogy akadhat nyilvánosságra szánt sajtótermék, amely a közélet önzetlen szolgálata helyett szenzáció hajhászatból vagy rut anyagi érdekből egyesek magán becsületét minden lelkiismeret furdalás nélkül tiporja le — a legádázabb gyűlölet visszataszitó hangján tárgyalja az eseményeket és támadja a közélet puritán harcosait és terjeszti a legundokabb pornográfia mérgét. E napirenden levő visszaélések ellen nem nyújt kellő oltalmat a sajtó- törvény. Ezért követeli úgy a tisztességes hivatásu magaslaton álló sajtó, mint a közvélemény a sajtó megreformálását: a sajtó teljes szabadsága.; mellett a sajtó visszaélések kíméletlen sürgős megtorol- hatásának és a teljes róperáciumok törvényi biztosítását. A magyar közélet nagy és eléggé el nem Ítélhető hibája az, hogy még ilyen nagy fontosságú ké- relemek a megoldásánál ' sem tudja magát a pártpolitikai szempontokból emancipálni és egy a sajtó^zaiaé^,^!.. visszaélő lap jogos mej;értdszábályozása ötletéből követelik a törvényhozástól"’a sajtónak mindenki által óhajtott! reformját — és ezáltal veszélyeztetik az egyéb körülmények között üdvös és helyes akció komolyságát és sikerét. egyeienes ünnepe. Augusztus hő 27-ike olyan napol jelent a nagykárolyi iparospolgárság életében, melyet méltán az egyetértés ünnepének lehet nevezni. I Megelégedés, öröm, lelkesedés ült ezen a napon a munka fáradalmaitól mentes arcokon : az egyetértés szülte lelkesedés. A munkában megedzett karokat s a hazáért dobogó sziveket nem a hétköznapiság szurtos köpenyege, hanem az ünneplés fényes meze takarta, mert ünnepet ült Nagykároly város ipartestülete s' vele ünnepelt a város közönsége is. Mi már régóta tudjuk és érezzük, hogy korunkban az iparos polgárság kezében van letéve a jövő boldogulásának biztos záloga. Acél keze munkájával az iparos nincs röghöz kötve; meg él a föld minden részén; mert a munka nyelvét az egész világon értik. Micsoda más időket, más ideálokat élünk ma, mint pár évtized előtt. Akkor, ha a család valamely gyermeke rossz, hanyag, rendetlen volt, édes atyja megfenyegette: inasnak adlak! Ma nem idegenkedünk az iparos pályáktól* sőt úri és jómódú családok belátják, hogy kárl*gyfefiírtelíei^j.a,Interner pályákra szorítani; ott már csak az aramat' sikeét, csak annak terem babér, aki határozott tehetség. És meg vagyok győződve, hogy ilyen szellemi tehetségekkel bitók, ha iparos pályára lépnének, ott is kitűnő pozícióra tennének szert. Napjainkban nem a munka a szégyen, hanem a munkátlanság a bűn. A munka, a testet edző, lelket üdítő, becsületes munka az élet, de a munkátlanság, a dologkerülés az el- merülés, a megsemmisülés magvát hordozza méhében. Kilenc pogácsa. irta: Cserzy Mihály. Szederváry Menyhérthez, a püspökiek jókedvű, fiatal főkapitányához egyszer egy feketeruhás, törődött asszony kopogtatott be. Az idő már jó előre haladt, Szederváry éppen az akták elrendezésével volt elfoglalva, körülbelül már indulóban is volt. Mint rendszerető ember ugyanis anélkül soha sem távozott el a hivatalból, hogy össze ne rakosgatta volna az Íróasztalán heverő hivatalos Írásokat.. Sőt még a tollszárakat is glédába igazgatta. Sokféle az emberek szokása, az övé olyan volt, hogy mindent a hélyén szeretett látni. Az asszonyt nem is akarta meghallgatni. — Panasz van ? — kérdezte röviden. — Az van, tekintetes kapitány ur kérem — felelte alázatosan a szomorú asszony. — Jöjjön lelkem holnap. — De kérem . . . — No, mi az ? — Nagyon súlyos a panaszom, legyen kegyes most meghallgatni. • — Súlyos! — akadt meg ezen a szón Szederváry. — Vagy talán azt akarta mondani, hogy sürgős. — Az is könyörgöm. Súlyos is, meg sürgős is. — Hm . . . Sürgős . .. . Hát mondja no, mi a panasza. Azzal leült a karosszékre, a szemöldökeit összeráncolta, figyelt. — Egy leányom van kérem, egy tizenhét esztendős szép leányom, olyan volt eddig, mint a galamb, s most körülbelül négy hét óta nem birok vele, mindig mehetnékje van hazulról . . . — Van apja ? — Meghalt, könyörgöm. — Nos, hát mi ütött a leányához? — Az kérem nagyon szépen, hogy egy asszony került az utcánkba, egy öreg asszony, akiről sokat beszélnek, aztán ott van sülve, főve . . . — Ahá. — Azt is beszélik, hogy pogácsát önt a lányoknak, azzal kinálja őket. — Járnak oda többen is ? — Járnak. — Barátnők persze ? — Barátné az mind kérem, úgy össze vannak stimmelve, mint a hangászok. — És hát nem tud maga parancsolni a lányának? — Hiszen ha bírnék 1 — fakadt ki keserves sírással a fakó asszony — nem jönnék ide. De a fejemre nőtt, olyan hatalmas lett, mint egy valóságos hibiárt . . . Valameddig hallgatta még a főkapitány az asszony siránkozással teli panaszát, azután elővette a vastag kék ceruzát és nagy betűkkel föiirta az íróasztalán levő takarópapirra: „Hullám-utca 10.“ Másnap első dolga volt mozgósitani az embereit. Kiválasztotta a két legügyesebb detektívet és elküldte őket a Hullám-utcába nyomozni. A Hullám-utcában persze nagyon szép Sérvben szenved-e ön! Ha igen, akkor forduljon teljes bizalnnimal BLAU KÁROLYHCZ, a Kereskedelmi és Iparbank újonnan épült palotájába, a hol sérvkötők, haskötők, hátegy enesitők, Diana havi kötök, irigátorok. gumiharisnyák, fáschli kötők, vatták, különféle kötszerek titoktartással szolgáltatnak ki. Kötszer részére külön próbaterem. Valódi francia gummi különlegességek. Női pipere és illatszerek, arczkenőcsök, amerikai porczelián púder, mindennemű fésűk és kefék. Vidéki megrendelések azonnal elküldetnek. A n. é. közönség pártfogását kéri tisztelettel l«. BLAU KÁROLY .1. ■ keztyüs- és kötszerész- és úri divat üzlete NAGYKÁROLY, a Zárdával szemben. f
