Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-26 / 35. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. augusztus 26. 35. szám. Nagykároly és j. Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kolcsey-nyomda r.-t.“) m Hirdetések szintén ott vétetnek fel. m Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő :DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : i ' Föinunkatárs : DR. GÓZNER ELEK. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre ................................. . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára..............................20 fillér. Az államsegély. Régen várják már tisztviselőink : városok részére megszavazott államsegélyt, amely a gyöngén dotált városi tisztviselők fizetésének pótlékául szolgál. Amint a költségvetés törvényerőre emelkedett, megkapták végre a városok is a várva-várt államsegélyt. Ugyanannyit kaptak az idén is a városok, mint az előző években: az előirányzott három millióból, ép úgy, mint 1909 és 1910-ben, két millió koronát osztott szét a törvényhozás a városok között. Nagykároly város képviselőtestülete vasárnapi közgyűlésén osztotta ki ez összeget. Az eddig lejárt hónapokra egy ösz- szegben vették most fel a tisztviselők a jól megérdemelt pótlékot, amely végre az aránylag igen elhanyagolt tisztviselői kar anyagi helyzetén, ha nem is busásan, de számbevehetően javítani fog. Örömmel kell üdvözölnünk a törvényhozásnak azt a tendenciáját, mely- Iyel figyelme a magyarságnak egy fontos bástyájára, a városi közigazgatásra irányul és oltalmába veszi azt. Nem hallgatjuk el azonban azt a körülményt sem, amely oly sokszor rontja le a különben helyes tettek értékét s ez felosztásban mutatkozó nagy arányta-J lanság. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a városok anyagi helyzete a legnagyobb differenciákat mutatja fel. Vannak gazdag, ezer holdas, milliomos városok, amelyek kényelmesen dotálhatják tisztviselőiket akármilyen magasan abból a haszonból, amit vagyonuk jövedelme nyújt — és viszont vannak nyomorgó, eladósodott városok, ahol a városi pótadó messze felülhaladja az állami adót. Helytelennek tartjuk tehát, hogy ebben a „segélyében, amelyben jóformán csak azokat a városokat kellene részesíteni, amelyek erre reászorulnak, minden város egyformán, vagy pedig egy még helytelenebb szempontból, a város nagysága arányában részesittessék. Első sorban, sőt talán kizárólag azokat, a városokat kellene segélyezni, amelyek erre határozottan és félrema- gyarázhatatlanul rcászfe.1: inak. Nagykároly tipikus példája a fülig eladósodott, pótadóval túlterhelt és pas- siváinak kamataival küzködő városnak. Mégis, ha összehasonlítjuk a nekünk jutott áliámsegélyt más gazdag városokéval, feltűnő, csúnya, igazságtalan aránytalanság tűnik szemünkbe. — Annál feltűnőbb ez az aránytalanság, minél mesz- szebbre nézünk és minél jobban összehasonlítjuk az ország különböző városainak anyagi helyzetét a nekik jutott segéiylyel. Szomorúan kell konstatálnunk, hogy a kiosztásnál nemigazságos belátás, méltányosság és részrehajlatlanság, hanem befolyás és protekció érvényesült. Az kapott többet, amelyiknek hatalmasabb, benfentesebb pártfogója volt, nem pedig az, akinek minden méltányos, emberi számítás szerint nagyobb szüksége volt erre a segélyre. Ennek pedig nem szabad úgy lenni. Változtatni kell rajta már azért is, mivel ez az igazságtalanság arcpirítóan szégyenletes és nagyon alkalmas arra, hogy akkor is megingassa bennünk a hitet a „nagyok“ igazságosságában, belátásában és befolyásolhatatlan cselekvőképességében, amikor alapjában véve mégis a mi javunkra munkálkodnak. Ez pedig a legnagyobb mértékben demoralizáló hatással volna mindenkire, a ki még bizott, vagy bizik abban, hogy odafenn, ahol a törvényt csinálják, egy kis igazságszeretet is létezik. Minthogy pedig már ott tartunk, A lószerszám. Irta : Cserzy Mihály, (Homok). Hírből talán az egész ország ösmerte Sze- derváry Menyhértet, a püspöki főkapitányt. Alig múlt el két-három hónap, hogy valamely újabb csinytevéséről ne Írtak volna a lapok. Persze nem a h,elyi újságok, mert ezek lehetőleg befolyásolva voltak a magisztrátus részéről, hanem a fővárosiak és a közeli vidékiek, amelyeket sub rosa éppen a főkapitánynak legjobb barátai értesítettek, természetesen a legnagyobb tárgyilagossággal. Ezek az apróbb baráti hűtlenségek éppenséggel nem szolgáltak okot semmiféle lelkiismeret furdalásra, sőt ellenkezőleg, a fiuk másnap megint készek voltak újabb kiruccanásra, hogy érdekességet tálalhassanak fel a népszerűség rovására. A csinytevések általában szelid természetűek voltak. Többnyire kalandos mulatozásokból kerültek ki, melyeknek azonban az ize néha a hivatalos eljárásban is érvényesült. Hát persze, hogy mindez nem vezetett jóra. A dolog vége itt is az lett, ami általában szokott lenni. A köd lassankint szétfoszlott és megmaradt a végső szomorú konzekvencia. No, dehát nem erről akarok én itt beszélni, hanem egy kis nyári pletykaság gyanánt óhajtok egy és mást elmondani azokból a történetekből, amelyek Menci barátunk életéből ma már csak mint mulatságos epizódok maradtak fenn az ösme- rősök között. Ott kezdem, hogy Mosolygó Pál püspöki gazdától elloptak egyszer egy pár vadonatúj istrángot. Pali bátyánk jómódú gazda volt ugyan, de rendkívül fösvény. Olyan akire azt szokták mondani, hogy a krajcárt is ketté harapná, ha hasznát tudná venni. Épp ezért nagyon bántotta a károsodás és hát nem is soká tétovázott, kapta magát, bejelentette az esetet a rendőrségnél. Majd kinyomozza a polica, hiszen azért fizetjük, gondolta, azután lakoljon a bűnös, ha mindjárt a házbeliek közül kerül is elő. A rendőrség természetesen megindította kellő eréllyel a nyomozást és napokig ütötte ama bizonyos hagyománybeli bottal a tettes nyomát, azonban eredménytelenül. Mosolygót valósággal lesújtotta az az egyre növekedő bizonytalanság és úgyszólván állandó vendége lett a rendőrségnek. — Hát még sincs semmi rezultátum ? — Nincs Pali bácsi ! Diákos ember volt ugyanis az öreg, ezért gyakran egészen önkéntelenül használta a latin szavakat. — Ez baj — vakarta meg szomorúan a tarkóját. — Hát bajnak elég baj, de nem tehetünk + BLAU KÁROLY KEZTYÜS ÉS KÖTSZERÉSZ j. NAGYKÁROLY. (KERESKEDELMI BANK PALOTA.) Vigyázz! Dj üzlet! Vigyázz! Értesítem a Nagykároly és vidéke n. é. közönségét, hogy a Kereskedelmi és Iparbank újonnan épült palotájában == ELSŐRANGÚ URIDIVAT, KEZTYÜ ÉS KÖTSZER ÁRUHÁZAT NYITOTTAM, -----------: ah ol legocsóbb szabott árak mellett különféle árukat bocsájtok eladásra. — Divat osztály. Ingek, gallérok, nyakkendők, harisnyák, nadrágtartó különlegességek, férfi és női keztyük, fésűk, fogkefék stb. — Saját készítésű keztyük mérték szerint, továbbá selyem keztyük, czérna és fildico keztyük. — Fűző különlegességek mérték szerint is vállaltatnak. Kötszer osztály: Vállalok mülábak, mükezek, aczél miderek, hátegyenesitők, gummiharisnya készítését. Nagy raktár haskötőkben, sérvkötők, kődökkötők jótállással, Irigátorok, Diana-kötők, Férfi és női óvszerek, fáschli kötők, továbbá a betegápoláshoz szükséges czikkek. Külön próba terem, saját felügyeletem alatt. Levelezőlapra házhoz jövök. Vidéki merendelések titoktartással 24 óra alatt eszközöltetnek. — A nagyközönség pártfogását kéri, tisztelettel BLAU KÁROLY
