Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-26 / 35. szám
NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 35. szám. jM J i * * V * 2-ik oldal. hogy a kormány rövid idő múlva kész törvényjavaslatot fog a törvényhozás elé terjeszteni az államsegélyről, a melyet egy millióval felemelni is szándékozik, most volna alkalma minden szegényebb városnak eljárni az illetékes helyeken, ott kidomborítani a szükség kényszerítő erejét, amely a legprimitívebb igazságérzésnek is parancsolóan diktálja, hogy legalább a felemelési összeget kizárólag a szegényebb városok között kell kiosztani. Ennél az alkalomnál legalább ne érvényesüljön befolyás, ne járjon közbe protekció, amely a pénzeszsákokat szeretné még jobban megtömni olyan pénzből, a melyhez, mert hiszen „segély“, egy gazdag városnak jogcíme sincs. Szükségesnek tartanók, hogy Nagykároly városa tegye meg a kellő lépéseket ebben az irányban, lépjen összeköttetésbe a kerület országgyűlési képviselőjével, indítson küldöttséget, — de mindenesetre hasson oda, hogy az újabb kiosztásra vonatkozólag Ígéretet nyerjünk arra nézve, hogy ez alkalommal a jogos és méltányos körülmények szemmeltar- tásával fog a kiosztás megtörténni és Nagykároly városának minden tekintetben méltányosságot érdemlő körülményei figyelembe fognak vétetni akkor, amikor majd újabb kiosztásra fog kerülni a sor. Reméljük, hogy az arra illetékes körök és egyének intézkedni fognak hogy Nagykároly városának érdekei, mielőtt még késő lenne, meg legyenek védve és a felosztás annak idején igazságosabb s igy ránk nézve előnyösebb is legyen. G. A képviselőtestület közgyűlése. Nagykároly r.-t. város képviselőtestülete f. hó 20-án rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeny István polgármester pont 10 órakor megnyitván a gyéren látogatott közgyűlést, fájdalommal emlékszik meg a legvirágzóbb állapotban volt magyar alföldi városok egyikéről Kecskemétről, melyet julius hóban ért rendkívüli elemi csapás, a földrengés, majdnem teljesed tönkretett. A képviselőtestület legmélyebb részvétének kifejezése mellett 200 koronát szavazott meg a kárszenvedők részére. Polgármester jelenti, miszerint a városi szervezeti szabályzat a vmegyei törvényhatóság által helyben hagyatván, az a város hivatalos hirdetései közzétételére rendelt hpban le fog közöltetni. Polgármester jelenti, miszerint a város 1910. évi szárszámadásai az illető fórumok áltál felülvizsgáltattak, 15 napig közszemlére ki voltak téve s ellenök a mai napig kifogás elő nem terjesztetett. A képviselőtestület az 1910. évi zárszámadásokat, melyekből kitűnik, hogy a város tiszta vagyona 1.260,065 K-át tesz ki, egyhangúlag elfogadja. Polgármester bemutata a belügyminiszter rendeletét, mely szerint a városak segélyezésére 1911. évre törvényhozásilag megállapított 2 millió koronából városunk tisztviselői között leendő kiosztás végett 15.000 koronát kiutalt. Ez olyan csekély összeg, hogy ebből a tisztviselők a megállapított fizetési pótléknak csak 31.335 %-át élvezhetik. A miniszter rendelete szerint a f. év végéig a városi tisztviselők a következő pótlékot élvezik : Debreczeny István 428 K, Demidor Ignác 639 K, Hetey Ábrahám 799 K, Néma Gusztáv 629, Tömpe Bertalan 629 K, dr. Schönpflug Béla 324 K, dr. Kovács József 399 K, Borody György 752 K, Illés József 470 K, Csorba Gyula 517 K, dr. Falussy Alajos 349 K, Feifer Ede 643 K, Szolomájer Gusztáv 477 K, Nagy Antal 344 K, Huszár József 202 K, dr. Rooz Elemér 667 K, Nők János 322 K, Bakos Gyula 197 K, Preisz Miklós 100 K, Lobi Jakab 81 K, Lucz György 269 K, Nagy Gáspár 310 K, Balázs Márton 440 K, Tömpe Károly 347 K, Andó Ferenc 347 K, Orosz Károly 347 K, Gründl Ede 347 K, Tóth Sándor 347 K, Nyusztay Lajos 379 K, Ősz János 379 K, Serly Ignácz 316 K, Scholtz János 279 K, Reszler Antal 72 K, Kabay Ferencz 127 K, Néma Károly 379 K, Nagy István 316 K, Köröskényi Timót 279 K, Vida Antal 379 K, Serly Gyula 349 korona. Ennek nyolez hónapra eső részét azonnal, a többit havonként folyósítja a képviselőtestület. Elfogadtatott a pénzügyi bizottság azon határozata, mely szerint az 1910. évre a pótadó 98 %-ban meghagyassék. Felhatalmazta a polgármestert, miszerint Waldmann Antal bpesti gőzfűtést berendező céggel a városi színház fütőszerkezetét, mely körülbelül 10.000 koronába fog kerülni, gőzfűtésre alakíttassa át. A polgármester reményli, hogy ezen kiadás hamarosan meg fog térülni, mert a fűtőanyag gőzfűtés esetén sokkal kevesebbe fog kerülni, mint most. A berendezési költség fele a munkálatok befejezése után, második esedékes fele pedig a színházi idény után, róla — kapta meg a hivatalas és rövid választ, ami éppenséggel nem elégítette ki a szorongó gazdát s ezért másnap megint csak beállított a peckes bajuszu őrmesterhez. — Őrmester uram — mondta alázatosan * s eközben letette az őrmester tintafoltos íróasztalára ama régimódi kerékkenöt: az öt darab száraz virzsiniát — gondoltam valamit . . . — No. — Azaz, hogy nem is gondoltam, hanem álmodtam. — Az még jobb. Mondja gazduram. — Hát azt álmodtam kérem, hogy a szerszám meglett. — Ez jó dolog, akkor hát nem is kell tovább keresni. — Hogy mondhatja ezt ? — kapott a szóhoz ijedten Mosolygó. — Hiszen ezt csak álmodtam. — Hát akkor nincs meg ? — évődött vele a keménymarku rendőri tekintély. — Persze, hogy nincs meg, hiszen ha megvolna! . . . Mondom,hogy csak álmodtam. — No jól van, értem. — Azt álmodtam,- hogy ezt az uj pár szerszámot a tulajdon testvéröcsém lopatta el. — Lehetetlen. — Ha mondom. Ezt álmodtam én. — Hogy lehet ilyent még csak álmodni is ! — No, értse meg ... Az én álmom pe- dig nem igen szokott csalni. — Gábor? . . . Mosolygó Gábor ? — Az ... Az ám ... Ő lopatta el, a Gábor öcsém. — A százholdas gazda ? . . . — merésztette ki szemeit a pipafüst mellől az őrmester. — Hiszen az, amit talál se veszi föl. — Nono — intett bütykös ujjával Mosolygó Pál — diktum, faktum, amit mondtam, azt megmondtam. Utoljára annyira belemelegedett az öreg, hogy egyenesen ráfogta az édes testvérjére a lopást. — Itt tessék nyomozni, mert én tudom, hogy jó helyen járunk. Öt esztendő óta haragban vagyunk egymással, oszt majd megpukkad az irigységtől, ha valamiben haladásomat látja. Megint megrázta a fejét a rendőrőrmester. — Nem a’, kérem — emelte föl a hangját Mosolygó — majd meglássa, hogy nem törik bele. És másnap, mint valami győzedelmes fél, lépett be Mosolygó a hivatalba. — Tudja mit mondok, őrmester ur. — Mit? — Azt, hogy Gábor a ludas. — Már megint ? — Elvettettem tegnap a kártyát, az is azt mondta. Most már hitet merek tenni rá a főoltár előtt ... Ott van az uj szerszám, ott van az, kérem. Hümmögött egy darabig az őrmester, azután felhúzta az egyik vállát. Manó tudja, hiszen látott ő már karón varjut. — Hátha a kártya is igy mutatja — mondta tétován. — Ha mondom, nem hazudok kérem magáért az istrángért sem. — Akkor nem merem az ujjamat a tűzre tartani. Nem is soká habozott, bejelentette a dolog nem remélt fordulását Szedervárynak. — Állítsák elő azt az embert — adta ki a kemény rendeletet a főkapitány. S mivelhogy Szederváry nem tűrte a sok kérdezősködést, az őrmester most nem volt tisztában azzal, hogy Gábort hozza-e be, vagy Palit vezesse a „princi“ haragos szemei elé. Hát vezessük elő a Palit, gondolta. Ez még úgy se volt előtte. Sorrend szerint pedig elsőbb a panaszosnak van helye a biró előtt. Másnap csakugyan bevezette az őrmester Mosolygó Pált. Nagyot csendített a sarkantyúkkal, tisztelgett és katonás fordulattal kiment a szobából. A többi az ő dolguk. — Hát gazd’ uram baj van — fogott a munkához Szederváry. — Valami lószerszámról van szó . . . Tud-e róla valamit? — Annyit kérem, hogy elveszett. — Persze, hogy elveszett, már hogyne Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipókból box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemn cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! Szives pártfogást kér tisztelettel: 3.3 Első nagykárolyi egészek termelő csoportja.
