Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-05 / 32. szám

II. évfolyam. Nagykároly, 1911. augusztus 5. 32. szám. Nagykároly és Emellek Politikai és társadalmi hetilap. - A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. A* óim 6 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Föinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. j DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. IWST MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tpf A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .....................................................8 korona.-' Fé l évre........................................... . . 4 korona. Ne gyed évre...............................................2 korona. Egy szám ára......................................20 fillér. A magyarság hivatása Bosznia-Hercegovinában. (Vk.) Az 1878. Julius 13-iki berlini egyezségben adott felhatalmazás alapján okkupálta az osztrák-magyar birodalom Bosznia-Hercegovina török tartomá­nyokat. A balkán népeknek a legutóbbi esztendőben tanúsított gyanús magatar­tása pedig tette szükségessé e tartomá­nyoknak oz osztrák-magyar birodalomhoz való csatolását. E tény a megoldatlan közjogi kérdéseknek egész tömkelegét dobta Magyarország és Ausztriának a közös ügyek miatt amúgy is zavaros közéletébe. E kérdéseknek mikénti megoldása még nemcsak a jelenkor, hanem még a jövő nemzedékek közjogászait is foglal­koztatni fogja, mert bár úgy az annek- táló monarchia szempontjából, mint az annektált tartományok fejlődhetése szem­pontjából ezek mielőbbi megoldása fel­tétlenül kivánatos volna, — még sem lesznek azok évtizedekig megoldva, mert a magyar korona történelmi jogának fi­gyelmen kívül hagyásával, — a törvény és az igazság szerint azokat megoldani nem lehet, viszont ezek figyelembe vé­telével történendő megoldásukat megaka­dályozza az osztrák túlerő. Nekünk magyaroknak tehát az a feladatunk, hogyha javunkra kedvezően a kérdést megoldatni nem tudjuk, igye­kezzünk legalább a közjogi statusquo fenntartása mellett mindazon közgazda- sági előnyöket magunknak biztosítani, amelyek az annexió folytán természet­szerűleg felénk kívánkoznak. Óriási, szinte a nemzet erejét felül­múló anyagi áldozattal történt úgy az okkupáció, mint az annexió. Ami pedig a véráldozatokat illeti, kétségtelen, hogy csaknem kizárólag ma­gyar katona vére öntözte az okkupáció alatt a Száva menti rónát és a bosnyák- hercegovinai vad hegységeket. Az annexió alkalmával pedig kizárólag magyar fiu­kat magában foglaló hadtestek mozgó- sittattak és ha harcra került volna a do­log, a magyar fiuk lelkesedésének és harczi készségének kellett volna a babért az osztrák-magyar monarchia számára meg­szerezni. így ál Iván a dolog, nemcsak a királyi hitlevél és esküben is elismert történelmi jogainknál fogva jogos, hanem az okkupáció és annexiónál hozott nagy anyagi és véráldozat következtében mél­tányos is az a törekvés, hogy Magyaror­szág elfoglalja azt a gazdasági és poli­tikai pozíciót, amely a szép történelmi múlt és a földrajzi fekvésen nyugvó egymásra utaltság következtében amúgy is természetes volna. Bosznia-Hercegovina egy teljesen hátramaradt, a pusztulás szélén álló tö­rök tartomány volt, — az okkupáció folytán kezdett derengeni ez országok­ban először az európai czivilizáció fel­kelő napja és ez időtől fogva kezdődik az ország fokozatos fejlődése. Az annexió óta pedig rohamos fej­lődés észlelhető Bosznia-Hercegovinában az állami élet minden ágazatában, kü­lönösen az ipar, kereskedelem körében. Földrajzi fekvésben nyugvó egymásra utaltságunk, jó és kedvező vasúti össze­köttetésünk és az ipar s kereskedelem terén való nagyobb fejlettségünk szinte praedestinálnak bennünket arra, hogy Bosznia-Hercegovinában a gazdasági élet vezetői legyünk. Azon körülmény pedig, hogy az annektált tartományok vezetésével meg­bízott közös pénzügyminiszter csaknem mindig magyar ember, garancia arra, kogy a magyar érdekek ott visszaszorítva nem lesznek és hogy kereskedőink és iparosaink ugyanazon jogokat és előnyö­ket élvezik, mint az osztrákok. Lola. Irta: Colette Willy. Páholyomban minden este mankókopo­gást hallottam a vaslépcsőn, mely a felső pla­teau- ra vezet, pedig a programmban nem volt „amputált lábú“ hősről szól. Kinyitottam egy cseppet a páholyajtót, hogy lássam a kis törpe lovat felmászni a vasalatlan lábaival, ügyesen a lépcsőkön. Őt a fehér szamár követte, majd a nagylábu és puha dán kutya, továbbá a sárga kutyuska és a foxterrierek. A kövér bécsi nő, aki a „miniature cir­kuszt“ vezette, ezután a kis medve felmászá­sára vigyázott. Ez az állat mindig dezertálni akart s minden lépcsőfok között kétségbeeset­ten nyögött, közben morgott is egyet-kettőt. Két selyembe öltözött cifra majom következett utána s mindannyi sóhajtozva, visszatartott ha­raggal ment fel a plateaura, tudták, hogy most „munkára“ kerül a sor. Megadásuknak látása elviselhetetlenné vált számomra. Tudtam, hogy a kis ló hiába rúg félre s hogy egyik lábát minden alkalommal hamisan nyújtja ki, ritmusellenesen. Tudtam, hogy az egyik majom beteg s hogy fájós fe­jét szomorúan hajtja a másiknak a vállára s ilyenkor behunyja a szemét; hogy a hülye dán kutya sötéten és mereven néz maga elé, hogy az öreg sárga kutyuska a farkával a földet veri s hogy a kis medve — leginkább ezt sajnál­tam — a kis medve két kézre fogja a fejét s úgy sir, mint a gyermek, mert egy nagyon vékony szíj, amit az orrába fűztek, csakugyan ketté vágja az ajakát. Szerettem volna elfelejteni ezt a nyomo­rult csoportot, felcicomázott keserves mivoltával együtt, e csengőket és szalagokat, e lihegő állati szájakat, ezt az egész kiéheztetett, meg­kínzott állatseregletet, ezt az állati fájdalmat, amin nem tudtam segíteni. És lent maradtam Lolával. Lola nem keresett fel azonnal. Megvárta, inig a felvonulás munkája befejeződött, hogy az utolsó foxterrier is eldugta házinyul fehér­ségű hátulsó részét s csak azután nyomta be félig betett ajtómat orrának hegyével. Olyan fehér volt, hogy sötét páholyomat egészen bevilágította. Hosszú fehér agártestét a nyaknál, a könyöknél és a hátsó lábak kez­deténél ezüstszínű felálló szőr fedte. Mikor be­jött hozzám, rám emelte aranyba játszó, na­rancssárga szemét, száraz, rózsaszín nyelve ló­gott egy cseppet s ő maga kissé lihegett a szomjúságtól.. . — Adj innom, adj innom, ha megtiltották is... Odafent a társaimnak is melegük van és + BLAU KÁROLY KEZTYÜS ÉS KÖTSZERÉSZ NAGYKÁROLY. (KERESKEDELMI BANK PALOTA.) Vigyázz! §0BT üj üzlet! Tft9 Vigyázz! Értesítem a Nagykároly és vidéke n. é. közönségét, hogy a Kereskedelmi és Iparbank újonnan épült palotájában----- - ELSŐRANGÚ URIDIVAT, KEZTYÜ ÉS KÖTSZER ÁRUHÁZAT NYITOTTAM, ah ol legocsóbb szabott árak mellett különféle árukat bocsájtok eladásra. — Divat osztály. Ingek, gallérok, nyakkendők, harisnyák, nadrágtartó különlegességek, férfi és női keztyük, fésűk, fogkefék stb. — Saját készítésű keztyük mérték szerint, továbbá selyem keztyük, czérna és fildico keztyük. — Fűző különlegessé­gek mérték szerint is vállaltatnak. Kötszer osztály: Vállalok mülábak, mükezek, aczél miderek, hátegyenesitők, gummiharisnya készítését. Nagy raktár haskötőkben, sérvkötők, kődökkötők jótállással, Irigátorok, Diana-kötők, Férfi és női óvszerek, fáschli kötők, továbbá a betegápoláshoz szükséges czikkek. Külön próba terem, saját felügyeletem alatt. Levelező­lapra házhoz jövök. Vidéki merendelések titoktartással 24 óra alatt eszközöltetnek. — A nagyközönség pártfogását kéri, tisztelettel BLAU KÁROLY.

Next

/
Thumbnails
Contents