Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-29 / 31. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 30-ik szám. közös kérvényben azzal a kérelemmel fognak a közigazgatási bizottság elé járulni, hogy a kör székhelyét Nagykárolyba helyezzék vissza. Reméljük, hogy a közigazgatási bizottság e kérelemnek eleget is fog tenni és tekintettel a fentebb kifejtett kényszerítő okokra a székhelyet mindenki megelégedésére, anélkül, hogy ezzel bárkinek az érdekei is csorbát szenvednének, Nagykárolyba vissza fogja helyezni s ezzel elejét veszi egy olyan közegészségügyi helyzetnek, amely egy egész kört a legsúlyosabb és legveszedelmesebb helyzetbe sodorna. A közkórházról. F. évi 27. számunkban a helybeli közkórházról írván reámutattunk arra, hogy a 3-ik kórházi orvosi állás mielőbb betöltendő és pedig akként, hogy a megválasztott orvos köteleztessék a kórházban lakásra. Említést tettünk arról is, hogy tervbe volt véve a 3-ik orvosi állás beszüntetése és helyette egy könyvelői állás szervezése. A kórház kiváló igazgató főorvosa, dr. Steinberg Géza ur idevonatkozólag annak kijelentésére kérte fel lapunkat, hogy a 3-ik orvosi állás éppen az ő ez évi április hóban tett előterjesztésére beszüntetve nem lesz és a kórházi bizottság akként határozott, hogy az uj megválasztandó orvos a kórházban lakjék. A kórházi bizottság ennek következtében előterjesztést tett a városi képviselőtestülethez az iránt, hogy a kórház mellett fekvő telkek valamelyikét vegye meg és építsen reá egy orvosi lakás céljaira szolgáló épületet. Az előterjesztést a képviselőtestület legközelebbi ülésén fogja tárgyalni és nincs kétség a tekintetben, hogy a képviselőtestület az előterjesztés értelmében fog határozni. A mi képviselőtestületünk hivatása magaslatán áll és ha kell áldozatokat is hoz a köz- egészségügy nagy fontosságú kérdéseinek meg- oldhatása czéljából. Ez ügy elintézésénél azonban felmerül az a kérdés, vájjon nem volna e mint a fuldokló, a szalmaszálhoz is kapaszkodik, hátha ez lesz a megmentője. Felkeresi őt a nő, a méhmagzat áldásaiért könyörög. Hozzá fordul tanácsért, ki gyermekét kiházasitani akarja és tanácsot kér. Ha rosszul megy az üzlet, a csodarabbi ad tanácsot. Akit a világi törvények pervesztesnek jelentettek ki és aki jogerősen elítéltetett, azt a csodarabbi látja el tanáccsal. Aki felett az orvosi tudomány kimondotta a végszót : csak az Isten segíthet rajta, az csodarabbihoz fordul, hogy hosszabbítsa meg élete fonalát. Ha a faluba a már ott lakó korcsmáro- son vagy grajzlereioson kívül még egy jön — legyen az zsidó, vagy keresztyén — azt a csodarabbi anathémájával sújtja, ha rontja a régebbi jogot szerzettnek kenyerét. Hála a felvilágosodásnak, a csodarabbik ma már csekély hívők felett rendelkeznek és gyakran megtörténik, hogy még a jámbor hivő is kutyaszámba sem veszi a csodarabbi rendeletét, melyet egy darabocska kis papíron ceruzával szokott Írni. Ilyenkor jön az anathéma, melynek azonban sem testi, sem szellemi, sem anyagi következményei nincsenek. Megtörtént, hogy egy csodarabbi egy alföldi gazdálkodót anatémával sújtott mely naptól fogva egész üzletmenete, termése, gazdálkodása gyönyörűen fejlődésnek indult s az anathémával sújtott lova hova-tovább jobban és jobban hízott. Volt lehetséges a kórházi költségvetés keretében meg-j oldani az építkezés ügyét, — úgy hogy ez a városi költségvetést ne terhelje. Mi abban a véleményben vagyunk, hogy a belügyminiszter kellően indokolt felterjesztésre be fogja látni, hogy a közegészség jól felfogott érdekei követelik meg azt, hogy a harmadik orvos a kórházban lakjék, mert modern kórház bentlakó orvos nélkül el sem képzelhető. A mi kórházunk pedig a mai kereteiben modern kórház, a mely fejlődésre van hivatva. E kórház fejlesztése nemcsak a város, de a messze vidék közegészségügyének szolgálata szempontjából is elengedhetetlenül szükséges. Meg is vagyunk győződve, hogy a múlt évben befejezett építkezés nem záróköve, hanem csak alapköve a kórházfejlesztési mozgalomnak és az igazgató főorvos minden tudását, minden erejét arra fogja fordítani, hogy ez a fejlődés képes, a fejlőd'netés minden attribútumával rendelkező intézményt a lehetőség határáig fejlesz- tessék. A mai körülmények között, a mikor a mérhetetlen hadügyi kiadások emésztik meg az állam anyagi erejét, nagyon nehezen áldoz a kormány a kórházak fejlesztésére, azonban még is csak áldoz, — csak szívós kitartás, lankadni nem tudó buzgalom kell ahhoz, hogy a belügyminisztertől a megfelelő hozzájárulást meglehessen nyerni. Mi azonban tudjuk, hogy az igazgató főorvos ur e jeles tulajdonságokkal rendelkezik, igy lehetséges lesz neki, — ha minden erejével hozzálát a kórház fejlesztéséhez a szükséges állami segedelmet megszerezni. Reméljük, hogy úgy is lesz. Úgy is legyen! Piaci drágaság. __ • Le vél a szerkesztőséghez. A mai posta hivatalos külsejű levelei között egy kis csinos, apró irásu, rózsaszínű le- velecske tűnt szemünkbe, Mohó kíváncsiságunkban neki szántuk az elsőséget — legelőször ezt metszette fel a szerkesztőségi olló. Illatos levélke hűlt ki a felmetszett borítékból, gyöngéd női kéz fincm írásával sűrűn tele szántva. Az első sorok olvasásánál igen prózainak találtuk a levelet, prózainak a tárgyat, hovatoazonban egy tehene, melynek valamelyik őse az egyptombeli hét sovány tehenekhez tartozott. Kapja magát a hitetlen atyafi és elmegy a csodarabbihoz, hogy tegye tehenét is ana- thémiába, hátha fogni fog rajta az átok és meghízik .... Magyarországon megcsappan a csodarabbik száma. Csodarabbinak tartják ez idő szerint az ujfehértói, szaploncai, a sigándi rabbikat. Galíciában a szadagoriai, vismici stb. De elmennek híveink mélyen Oroszországba, Belzbe is, mert az ottani csodarabbi a leghíresebb. Egy helybeli kereskedő súlyos betegségbe esett s miután már mindent megpróbált és semmi sem használt, egyik rokonát Belzbe küldte, hogy onnan hozzon gyógyirt. Ez abból állott: Zárja be szombatra az üzletét, akkor kívánsága teljesülni fog. Kívánsága nem a felgyógyulás volt, hanem, hogy addig szeretne még élni, mig fia végzett ember lesz, hogy tudja az üzletet tovább vezetni. Úgy történt, ahogy a csodarabbi üzente. Az üzletet bezárta s mikor fia végzett, reá 3 hónapra atyjához költözködött a csodarabbi hivő. Valószínű, hogy a rabbi tanácsa nélkül is csak igy történt volna minden. Riesenbach Mór. |j vább éreztük azonban, hogy a levélíró szerencsés gondolatot pendített meg, s általános érdekű dologra hívja fel a nagykárolyi gazdasz- szonyok figyelmét. A jó gazdasszonylevéliró általunk akarja közvetíteni levelét a nagykárolyi asszonyokhoz. Szívesen teszünk eleget kérelmének s álljon itt a levél : Hölgyeim ! Azt hiszem mindnyájan igazat adnak nekem akkor, midőn kijelentem, hogy a nagykárolyi piac egyike az ország leggazdagabb piacá- uak. Az élelmiszerek ára gyors és biztos lépésekkel emelkedik napról-napra, úgy, hogy nemsokára sikeresen versenyezhet az orvosságok árával. Az utóbbi idők mozgalmai —mintaWe- kerle kormánynak az élelmiszer árusok meg- rendszabályozását czélzó törekvése, a város felterjesztései a drágaság megszüntetése érdekében mind csak arra szolgáltak, hogy bennünket a jobb jövő reményébe ringassanak. Elmúltak azonban, belefultak az üdvös tervek a minisztérium valamelyik poros aktájába. Nyugodjanak. Mi pedig várunk-várunk türelmesen — azaz dehogy türelmesen, hisz napról-napra éreznünk kell, hogy ez igy tovább nem lehet, ha másként nem megy, hát nekünk kell elkövetni mindent a mai tűrhetetlen állapotok megszüntetésére. Vagy nem fogytán van-e már Önöknek is Hölgyeim a hónap közepén konyhapénzük? Az Önök férjei is valószínűleg megsokallták már a folytonos „drágasági pótlékot.“ Olvasunk az angol szüfrazsettekről s csodálkozunk, mily kitartó küzdelmet tudnak az angol nők a nöemáncipáció érdekében kifejteni. Mennyire leleményesek. Pedig itt nem is oly fontos érdekről, mint egy eszme meghódításáról van szó. Mi nem tudnánk leleményesek lenni, mikor családi állapotunk egyensúlyának megvédése forog kockán ? Rajta tehát, mondják el hölgyeim e lap hasábjain véleményüket, mint lehetne ellenállni a zsebünk ellen napról-napra fokozottabb mértékben irányuló támadásoknak. Tegyenek ajánlatot mennél többen, ki tudja, hogy melyiket fogja a próba helyesnek nyilvánítani. Mily leleményesek vagyunk mikor arról van szó, hogy mulatságot kellene rendezni, vagy férjeinknek arról előterjesztést tenni, hogy hol tudnánk legkellemesebben a nyarat eltölteni. Pedig bizony mennyivel könnyebb dolog ez akkor, ha nem emésztett fel minden fillérünket a méregdrága piac. Remélem azt is és bizalommal fordulok a tek. szerkesztőséghez, hogy ezen levelemnek, mint ennek nyomán remélhetőleg érkező nyilatkozatoknak szívesen fog helyt adni b. lapjában. Lehet, hogy a főzőkanálhoz inkább szokott hölgyek kevesebb újságírói jártassággal, de annál több leleményességgel fognak hozzájárulni a piaci árak mérsékléséhez. Magamat a tek. szerk. jó indulatába ajánlom. Egy nagykárolyi gazdasszony. így szól szórul-szóra a levél s mikor azt közreadjuk, nekünk is van e tárgyban nehány szavunk. Eltekintve attól, hogy városunk polgárságának megvédése nemes, humánus cselekedet, az egyszersmind városi érdek és komoly kötelesség. Ha a manapság, mikor a nehéz megélhetési viszonyok, mindenki talán nem is any- nyíra kárhoztatható egoizmussal törekszik magának lehető anyagi előnyt biztosítani, nem csoda, ha a termelő és fogyasztó érdek nagyon is összeütköző. Nem is annyira ez ellen, mint inkább a túlkapások ellen kell felvenni a harcot. Kapja meg a termelő tőkéjének s a befektetett munkájának tisztességes jutalmát, de szálljunk szembe a túlkapások, az egyéni haszonlesésekkel, melyek érvényesülése teremti a ferde helyzetet s okozza az egyéni háztartás mérlegének felbillentését. Vegyük például a havi fizetéses, kisebb javadalmazásu hivatalnok s tisztviselő [sereget. Mennyi gonddal kell összeállítani havi költség- vetését, hogy legalább a legfontosabb szükségletek kielégítését elérhesse. Mennyi a rubrika a kicsiny fizetés és nagy családhoz! Ha már most egyszerre s indokolatlanul bekövetkezik a piaci áraknak 50—100 percenttel való emelkedése, megbomlik a családfő által annyi gonddal összeállított költségvetés, az elkeseredés,
