Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-29 / 31. szám

II. évfolyam. Nagykároly, 1911. julius 29. 31. szám. Nagykároly és Érmeik Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagyidról,yi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. m Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 10®“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre...................................................8 korona. Fél évre ........................................... . . 4 korona. Ne gyed évre.............................................2 korona. Egy szám ára......................................20 fillér. A vállaji körorvosi állás székhelyéről. A vállaji egészségügyi kör orvosi ál­lásának székhelye eddig Nagykárolyban volt s most az 1908. évi XXXVIII. t.-cz. 8. §-a értelmében Vállajra lett helyezve. Ez az intézkedés az adott esetben a lehető legferdébb helyzetbe hozta nem­csak a leendő körorvost, hanem a kör minden egyes községét és lehetetentil nehéz helyzetbe hozta első sorban a kör betegeit. A központ ugyanis Vállaj volna, ahol az orvosnak tartózkodni kellene. Vállajt a körét képező öt község közül, névsze- rint: Csanálos, Fény, Kaplony, Kálmánd és Börvely közül csupán eggyel, Csaná- lossal köti össze köves ut, migaz összes többi községekkel közönséges sár-utköz­lekedik csupán Vállajra, amelyen ősszel és tavasszal a rettentő sár, télen a gö­röngyössé, rázóssá fagyott talaj majdnem tehetetlenné teszi a betegek szállítását. Egészen másként áll ez Nagykárol­lyal, amelytől minden irányban kövezett utak ágaznak szét kényelmessé és ve­szélytelenné téve a betegek ideszállitását s igy már ez a körülmény is, ha semmi más ok nem járulna hozzá, szinte köte­lezővé teszi a körorvosi székhelynek Nagy­károlyban való meghagyását. Van azonban egy másik, talán még ennélfis jelentősebb körülmény, amely a régi rend meghagyását kivánja, sőt amely egyenesen nevetségessé tenné az állapo­tok ilyen jelentékeny megváltoztatását és a kifogástalan helyzet teljes megrontását. Váilajon ugyanis nincs gyógyszertár. Az egész kör tehát Nagykárolyra szorul a gyógyszerek beszerezhetése czéljából s igy olyan keserves helyzet állana elő, a mi a kör székhelyváltoztatásának rövid idő alatt feltétlenül sürgős visszavonását igényelné. A beteggel ugyanis a kör min­den egyes községéből Vállajra kellene bemenni s aztán annak hazaszáilitása után mégis el kellene jönni Károlyba gyógyszert vásárolni, ami a szerencsétlen betegeknek nemcsak dupla fuvarba, fá­radtságba, időbe, munkába és költségbe kerülne, hanem még veszedelmessé is válhatna a sok időveszteség miatt, ami­kor pedig az a főczél, hogy ilyen ese­tekben orvoshoz és gyógyszerhez minél hamarabb juthasson a beteg. Nemcsak a már fentebb emlitett s a vállaji körhöz tartozó községeknek volna ez rendkívül hátrányos és sérelmes, de egyáltalán nincs hasznára magának Vállaj községnek sem, amelynek ugyan nem kellene ezután bejönni Nagykárolyba orvosért, de azért mégis be kellene jönni gyógyszerért; szóval semmiféle előnyhöz nem jutna az öt többi község ilyen nagy hátrányai árán. Hozzávéve még ezekhez azt a kö­rülményt, hogy majdnem minden község a jó ut mellett még közelebb is van Nagykárolyhoz, mint Vállajhoz, be kell látni azt, hogy ez a közigazgatási intéz­kedés joghatályában fenn nem maradhat, hanem a régi helyzet sürgős visszaállí­tása válik szükségessé. A törvény alapjában véve helyes, annak megkritizálására nem is gondo­lunk, azonban bizonyos, hogy ez az in­tézkedés a vállaji kör helyzetéhez ha­sonló körülményü körökre nem vonat­kozik, mert hiszen azért van, hogy a közigazgatás utján az egészségügyön ja­vítson s igy csak lényegesen rontana. Annál bizonyosabb ez, mert hiszen ugyanez a törvény egy másik paragra­fusában arról is gondoskodik, hogy ha ilyen, a vállajihoz hasonló okok merül­nének fe! az újítás mellett és czélsze- riibbnek mutatkoznék ezekre vonatkozó­lag a régi rend fenntartása, ez esetben a közigazgatási hatóság a körülmények­hez képest, a törvény határozott intézke­déseitől eltérni is jogosult. A vállaji kör helyzete pedig tipikus példája ennek a helyzetnek s igy a kör székhelye Nagy­károlyba feltétlenül visszahelyezendő. Hogy mennyire szükségét érzi a régi rend fenntartásának maga a vállaji kör, bizonyítja az a körülmény, hogy maguk a községek indítottak mozgalmat a kör­orvosi székhelynek Nagykárolyba való visszahelyezése iránt s mint értesülünk, Csodarabbi. Egy helybeli laptársunk közölte-, hogy Avasvámfaluban egy csodarabbi vetette ki há­lóját. Kérdést intéztünk erre vonatkozólag egyik izraelita munkatársunkhoz, ki a csodarabbikról nekünk a következőket írja: A csodarabbi rendesen egy rendkívül okos, raffiniált zsidótipus. Legtöbbje askéta életet él, csak szombaton eszik egy húst és iszik egy pohárka bort, egész héten kenyéren és vizen él. Ágyba csak a szombat kedvéért fekszik — péntek este. Más éjjeleket asztala mellett a sóhár misztikus bölcseleti könyve felett tölti. Éjjel 12 órakor leül a földre és keserves sza­vakkal sir Jeruzsálem elpusztulásán, várva, hiva a Megváltót. A csodarabbi ritkán rendes állással bíró rabbi, hanem magán rabbi, afféle magán tudós, aki rendszerint Dávid király családjából szár­maztatja le törzsfáját. Hogy a csodarabbi nagy családdal bir, az természetes, mivel fejedelmi családból szár­mazik, tehát ahoz képest keli, hogy udvarát is berendezze. Tart is maga körül állandóan egy-két gondnokot, Írnokot és más férfisegédeket. — Ezeknek kötelességök a csodarabbi előszobájá­ban székelni és fogadni az audenciára jelent­kezőket. A csodarabbihoz bejutni nehezebb, mint miniszterelnökhöz. Meg kell fizetni minden egyes őgyelgőt (értsd egész személyzetét). A gabi vagy gond­nok fogadja az audenciára jelentkezőket. Ennek mondja el ügyét-baját, nevét, származását, fog- ialkozáját stb. Evvel a ludtollal írott kis cédu­lával, mely a legtöbbször olyan nagy sincsen, mint egy gyermek tenyér, bemegy a csodarab­bihoz. A rabbi (ha kevés látogatója van) fél­óráig is ott hagyja állani az illetőt, mintha nem látná, folyton a Talmudban vagy más szent­könyvben elmélyedve mered maga előtt. Sok­szor felriad. Nagyokat csap a könyvre vagy az asztalra. Feláll és tüzesen jár fel-alá, folyton hadonászva, vitatkozva, önmagával beszélgetve. Egyszer csak hirtelen megáll: „Sálem aléchem“ béke veletek, szóval köszönti az áImélkodót,"aki már sóvárogva várja a csodarabbi csókra nyúj­tott kiasszott kezét. A csodarabbi ritkán várja be. hogy a látogatója panaszát elmondja, mert helyette ezt a csodarabbi mondja el, úgy hogy sokszor a ember komoly gondolkodóba esik, honnan tudja ezeket. Tudni pedig azért tudja, mert életének és bajának minden fázisát, kérelmé­nek és odajövetelének célját 6—8 ember je­lenlétében mondja el az előszobában és még mielőtt ő a rabbi színe elé kerülne, már be­súgták neki mindezeket. Természetes, aki a csodarabbiban hiszen, az nem tételezheti fel, hogy ez igy van. A csodarabbi válasza ren- cjpsen ez: tartsd meg a szombatot, ne egyél, tréflit, ne borotválkozzál és menj haza nyugod­tan, az „Örökkévaló, dicsértessék az Ő neve“ veled lesz és minden az Ő legbölcsebb aka­rata szerint fog történni. Most a pidján-ra, váltságdíjra kerül a sor, mely rendesen 20—100 korona szokott lenni, melyet a csodarabbi asztalára teszen a jámbor hivő. De hát kik és milyen ügyben keresik is fel a csodarabbit ? Felkeresik őt miudazon hitbeli túlbuzgók, kik a kasztrendszer kötelékei alól még mindig nem tudnak felszabadulni, felkeresik őt a köny- nyenhivők, hozzáfordulnák mindazok, kik az oligarchia nyomasztó, dermesztő uralmát még mindig többre becsülik a tiszta ész jogforrá­sánál. Felkeresik őt azok, kik a világi törvé­nyek szerint már mindent elvesztettek és most

Next

/
Thumbnails
Contents