Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-15 / 29. szám
il. évfolyam. Nagykároly, 1911. julius 15. 29. szám. Nagykároly és Érmelék Politikai és társadalmi hetilap. - A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye, ______ ai ivu v 's*** V .SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) í Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. fÜ$T MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Politika és tudomány. Szegény Magyarország olyan ismeretlen fogalom a külföldön, olyan keveset tudnak és hallan k rólunk a nagy világban és amit tudnak is, vagy hallanak, az rendesen olyan ferdeség, hogy igazán örülnünk kellene annak, amikor egy-egy alkalom bukkan fel, melyből reánk a világ előtt valami szinpatikus fény verődik s amely helyes fogalmat ad a magyarság felől azok számára, akik sokszor azt sem tudják, hogy létezünk. Ma — bátran elmondhatjuk,— nincs Magyarországon esemény, nincs ember és nincs dolog, ami jobban fel tudná hívni a világ figyelmét Magyarországra, mint Gróf Apponyi Albert teszi azt nem- csakaz amerikai körútja alkalmából, hanem egyáltalában egész külföldi vonatkozású szereplésével. Az amerikai körút nem teljes essenciája csupán koronája volt az ő nagy működésének. Zavarba jöhetne Apponyinak legádázabb ellenfele is, ha megkérdeznék tőle, hogy hasonló nagy szükségben — nem térve tehát vissza azon időre, amikor Magyarország történelmileg amúgy is szerepelt a világ előtt — ki tett többet Apponyinál ebben az irányban. Még az ellenség is azt mondaná, hogy Apponyi reprezentálja Magyarországot a világ előtt. Nem csodálkozhatunk tehát azon, amikor Apponyit, nem a nagy politikust, mert hiszen ezzel itt nem akarunk részletesen foglalkozni, nem a láng- lelkü szónokot, mert bár ez is erény, még sem olyan kiváló és ritka, még csak nem is a világlátott, tapasztalt, nagy- müveltségü magyart, akihez hasonló ma sok kellene, hanem Apponyit, a tudóst, a kiváló közjogászt meghívták az egyetemi tanszékre. Ezen nem csodálkozhattunk, ez egy kulturállamban olyan természetes valami, aminek másképen nem is volna szabad történni. Vagy nem természetes-e, az, hogy a haza a társadalom s a tudományok és minden kulturtényező jövő oszlopait, a magyar ifjúságot, annak nevelését és tanítását olyan kezekre bízzuk, amelyek legtöbb érdemet szereztek erre, legtöbb kvalitással rendelkeznek hozzá s a legnagyobb garanciát nyújtják arra, hogy a reájuk bízott ifjúság minden irányban a lehető legjobban fog képeztetni. Apponyi a neki felajánlott nagy munkát hajlandó is lett volna elvállalni A haza érdekeit, a magyar társadalom és tudomány kívánalmait annyira szem előtt tartó nagy férfiútól nem is várhattunk egyebet, mint * azt, hogy a nemes hivatást szivvel-léíekkel ápolandó, az ajánlatot elfogadja. Természetesnek tartottuk és tartjuk azt is, hogy a tames is ajánlotta Apponyit a tanszékre v ló kinevezéshez. Általános volt az öröm, úgy a hazafias, mint a tudományos élet vonalán amiatt, hogy a haza és tudomány ilyen lelkes apostolt nyert az uj egyetemi tanárban, akinek formális kinevezése természetesnek és megváltozhatatlannak látszott. Annál nagyobb lett a szörnyülködés, amikor köztudomásra jutott, hogy Apponyi Albert grófot a megb’vás. és mindkét tanács ajánlata ellenére nem nevezték ki, hanem az egyetemi tanári állásra hirdették a pályázatot. Az most már nem kétséges, hogy Apponyi Albert grófot nélkülözni fogja az egyetem, ilyen irányú működése tekintetében tehát nélkülözni fogja a haza és nélkülözni fogja a tudomány is. Kétségtelen volna ez akkor is, ha maga a megbántott tudós főur nem is jelentette volna ezt ki. Mint minden elhibázott, lépés után aminőt a magyar történelem ezrével mutathatna fel, most sem marad más hátra, mint konstatálni az átkos körülményeket, amelyek kicsinyes okokból gátoltak meg, vagy tettek tönkre nagy és fontos dolgokat. o Apponyit politikai okok miatt mellőzték! Ez kétségtelen és vita tárgyává nem tehető. Apponyi mint politikus is nagy volt; ezt mindenki tudja és senki sem lesz elég vakmerő eltagadni. Apponyinak mindenképen, de különösen mint politikusnak sok az ellensége, ezt mindnyájan tudjuk. És itt az ok . . . Folytassuk, ne folytassuk? Tudja Isten ! Hát van olyan fekete tinta, amelybe toliunkat mártsuk akkor, amikor megkel- lene bírálnunk ezt az eljárást? Van-e A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész éftre...................................................8 korona. Fel évre...................................... ...... . . 4 korona. Ne gyed évre ............................................2 korona. Eg y szám ára......................................20 fillér. & em ber, aki ne érezné, mit akarunk, mit akarnánk itt most még elmondani, ha el tudnánk beszélni mindazt a keserűséget és felháborodást, amit nemcsak mi érzünk, hanem amit minden emelkedettebben gondolkozó embernek éreznie kell. Ha igy gondolkoznak azok, akiknek milliók helyett kell gondolkoztok, ha ez a felfogás vezeti az országot, a társadalmat, amely a modern eszmék forrongásában él, ha ilyen kicsinyes gondolkozással, ilyen meggondolatlan kézzel fogják meg egy nagy nemzet gyeplőjét azok, akik majdnem a jövőt készítik el számunkra, akkor ne tartsunk számot arra, hogy a nagy, modern, haladó és a világtörténelmében számottevő országok soraiban mi is jelen lehessünk, ne számítsunk versenyképességre, ne gondoljunk egy pillanatra sem arra, hogy milyen dicső, nagy múlt áll mögöttünk, ne tápláljunk hiú reményeket Magyar- ország történelmi, tudományos és modern jövőjéről és ne merjük kiejteni a „kultúra“ és „kulturállam“ szavakat, mert nagyon fiatalok, nagyon hátramaradottak, nagyon önzők, elfogultak és méltatlanok vagyunk. Ilyen fölfogás, gondokozás és vezetés mellett csődbe kell mennie nálunk minden hazafias, tudományos, modern gondolkozásnak és iránynak, igy ne tartsunk számot arra, hogy a világ tudomást szerezzen rólunk és ha igen, azt ne mosolyogva, vagy hangos hahotával tegye. Küzködtünk úgy, ahogy lehetett, hogy mi is számottévő tényezők legyünk a világban, annak minden irányú haladásában ; jól esett egy-egy kis győzelem, fájt a csalódás. Ma már fásuknak kell lennie mindenkinek ezek iránt a nagy tervek, nagy célok és nagy eszmék iránt. Hisz ezeknek nem is kell külső ellenség, ezeket megfojtják már itthon azok, akiknek óva, féltve nevelni kellene azokat. Két érzés megmaradt számunkra. Az egyik a jelené, a másik a múlté. A jövővel ezek után igazán keveset lehet és érdemes törődni. A múltban büszkék voltunk, a jelenben szégyenkezünk, pirulunk az egész világ előtt, amely most az egyszer tényleg néz bennünket, — elértük — de vagy megvető szánalommal, vagy hangos, görcsös, arcpiritó hahotával. — Mulasson a világ, oka van rá. Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! Szives pártfogást kér tisztelettel: az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.
