Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-15 / 29. szám
1 2-ik oldal. Ilyen eljárással úgyis legfeljebb azzá sü- lyedhetünk, hogy bohóczai lehetünk a világnak, — ha már épen szerepelni akarunk. Gamma. Csatornái a Kossnth-kerthez. — Veszélyben a Kossuih-szobor. — Szegények vagyunk. Nincs semmink, csak az adósságunk. Irigyeljük a gazdag, ezerholdas városokat, de ezzel keveset használunk magunknak. Még egy valamirevaló sétaterünk sincs. A remek park a város közepén az uradalomé, a Somos-erdő a város mellett szintén az uradalomé, csak a kis Kossuth-kert a mienk. Kicsike kis kert e.; öt perez alatt körül lehet járni; de csinos. Pazarul be van ültetve minden talpalatnyi helye szebbnél-szebb növényekkel, virágokkal, közepén pedig Kossuth-Lajos remek érezszobra áll. Egész egy kis miniatűr paradicsom Erre legalább vigyázni fogunk, jó karban tartjuk, nem engedjük tönkremenni. Igv gondolja ezt mindenki. Ezeken az esős napokon azonban valami különös dolgot figyeltünk meg a Kossuth- kerttel kapcsolatban. Olyan dolgot vettünk észre, ami a napnál fényesebb és szembetűnőbb, természetes tehát, hogy mindeddig nem vették észre. A Kossuth-kert jóval mélyebben fekszik, mint a Széchenyi-utca keleti fele. Valósággal rézsutosan lejtősödik az úttest a házaktól a szekér-uton keresztül le a Kossuth- kertig. És ami viz az egész soron a Kossuth- kert menti házak kertjeiben és udvarán össze- foly, az mint egy hatalmas áradat zudul neki a Kossuth-kert csinos vaskerítésének és annak kőből épített alapját valósággal ostrom alá veszi. „Gutta cavat lapidem,“ — mondja a latin közmondás, itt pedig nem is egy cseppről és nem is kőről, hanem egy egész árvízről és ezzel szemben csupán téglából és malterból épített masszáról van szó, amely az állandó ostromnak sokáig ellentállani aligha fog. Addig- addig ömlik neki állandóan ez a zuhatag annak a kerítésnek, amig aztán végül kivájja, kimossa az ajapját és tönkreteszi az egészet. Egy kis zápor is egész árvizet bocsát arra a helyre, ahol a kert fekszik. De különben is tarthatatlan ez az állapot, még akkor is, ha a kerítésnek nem ártana a viz. A kert ugyanis arra való, hogy a közönségnek sétatérül szolgáljon. Már pedig csaki egy közepes eső után is annyi viz gyülemíik össze benne, hogy a városban már régen a port nyelik és esőért imádkoznak az emberek, amikor a mi „sétaterünk,“ a Kossuth-kert még mindég járhatatlan a nagy sár miatt. — Ez aztán a remek Kossuth-szobor alapját fogja kienni, amelyet Nagykároly város közönsége emelt a szabadság lánglelkü apostolának. Ennek tovább nem szabad igy maradni. Annál kevésbbé, mivel a dolgon igen egyszerűen és olcsón segíteni lehet. Csatornát kell építeni a Kossuth-kert mentén. Ez sem nem komplikált, sem nem drága segítség és könnyen keresztülvihető, különösen figyelembe véve azt a körülményt, hogy a városban már több helyen van csatornázás és épen ezen a helyen nincs, amely elsősorban és leginkább érdemelné meg, mert éppen kellő közepe, valósággal mértani középpontja a városnak. Nem akarunk azonban méltányossági okokat felhozni, nem hangsúlyozzuk, hogy körülötte fekszik, a róm. kath. templom, a piarista rendház, utána mindjárt a városi tornaterem és vele szerves összeköttetésben a _____________SZATMÁRVÁRMEGYE________________ gi mnázium, másik oldalán a polgári leányiskola, utána a kaszárnya s azzal szemben a városháza, elhallgatjuk azt a fontos indokot, hogy a kertnek úgyszólván egyik sarkában most is egy emeletes palota épül, — csupán a jelen czikk elején felhozott indokokat, a Kossuth-kertnek és vele együtt a Kossuth- szobornak a legnagyobb veszélyből ilyen egyszerű módon csatornázás utján való minél előbbi sürgős megmentését kérjük az illetékes köröktől. Szegények vagyunk és nekünk nem kis áldozat volt a Kossuth-kert megcsinálása és nem csekély a zsebünkhöz mérten annak fenntartási költsége sem. De vigyázzunk és ereklyeként őrizzük különösen a szép Kossuth-szob- rot a kert közepén, amelynek alapját könnyen kikezdheti az igy mocsarassá változható és idővel feltétlenül azzá változandó talaj. Ne várjunk a dologgal, ne mondjuk: „Ejh ráérünk arra még,“ hanem csináljuk ma és nem holnap, mert ha jövőre halászijuk, a tavaszi hóié nagyon könnyen jelentékeny károkat okozhat a kertben és a szoborban. Felhívjuk e körülményekre a városi mérnök ur figyelmét. Főgimnáziumunk 1910—11. tanévi értesítője. Meleg érdeklődéssel olvassuk főgimnáziumunknak az 1910—911. tanévről kiadott értesítőjét. Hogy érdeklődésünket első sorban főgimnáziumunk munkássága ragadja meg, ennek oka önként érthető. Mert mig egyrészt ifjúságunk zöme már a későbbi tanulmányaihoz megkívánt kvalifikáció miatt is a gimnáziumokat keresi fel tömegesebben, addig másrészt érezzük azt az óriási hatást, melyet a középiskolai tanitás a társadalmi életre gyakorol. Nem akarjuk mi ezzel az elemi iskolai nevelés fontosságát elvitatni, nem akarjuk mi az ezt teljesítők nemes munkáját lekicsinyelni — ellenkezőleg a tisztelet és elismerés érzése kél szivünkben az ő önfeláldozó munkájuk láttára is, de viszont ki tagadhatná, hogy azt a fogékonnyá tett gyermek- leiket a középiskola veszi át, s az szoktatja a serdülő ifjú változatos, kiforratlan lelkületét és kedélyvilágát a komoly munkához, szeretteti meg vele a kötelességtudást. A mai kor küzdelmes élete oly sok igényt támaszt a megélhetése után futkosó emberrel szemben, hogy a szülő különösen abban akkor, amikor a serdülő korban levő ifjú már egy s másban némi önállóságot szerez. — igen keveset ér reá vele foglalkozni. így kapcsolódik az iskola, s első sorban a középiskola feladata a szülők kötelességéhez, igy pótolja azoknak nem ritkán mulasztásait, s ha vezetői hivatásuk magaslatán állanak az eredmény nem késik : kifejlődik inainkban az ész és erő mások vezetésére, az erkölcsi érzék a jó megválasztására, önzetlen munkásság a közért, a tömegért sokszor saját kényelmünk feláldozásával is. * * * A nagykárolyi főgimnázium 1910—911. tanévi értesítőjét Cseh Lajos köztiszteletben álló főgimnáziumi igazgató teszi közzé. Bevezetésképen Pallman Péter főgimn. tanár lendületes szavakkal emlékszik meg Magyar Gáborról, a kegyestanitórendiek 50 éves tanári jubileumát ünneplő tartományfőnökéről, akit mint a nyílt őszinteség, a becsületes jellem, az önzetlen egyéniség, a megalkuvást nem ismerő kötelesség- teljesítés példányképét állítja buzdításul elénk. Ami az értesítő átlapozásakor, átvizsgálásakor kell hogy örömmel töltsön el bennünket, az az ifjúság által ebben a tanévben felmutatott, a 29. szám szokottnál jobb eredmény. Tulajdonítható ez talán a jobb anyag, a jobb talajnak, tulajdonítható talán a munkások nagyobb szorgalmának, de tény hogy ez iskolai évben a bukások száma a szokott percentnek csaknem felére redukálódott. Volt a főgimnáziumnak az elmúlt iskolai év elején 297 nyilvános és 9 magán tanulója, kimaradás, vagy eltávozás következtében maradt vizsgálatra 284 nyilvános és 8 masán tanuló. A tanulók megoszlása szüleik állandó lakhelyét tekintve városunkon kívül túlsúlyban Szatmár- vármegyére esik, szép számmal vannak azonban képviselve Szilágy, Bihar megyék, — de voltak a tauulók közzül Kolozs, Hajdú, Szabolcs, Már- maros, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Sopron, Ung vármegyeiek is, ami mutatja azt, hogy főgimnáziumunk széles körben jó hírnévnek örvend. Érettségi vizsgálatot tett ez iskolai év végén főgimnáziumunkban 24 rendes és 1 magán tanuló; jelesen 6, jól 6 és egyszerűen 11 -en feleltek meg a követelményeknek, s csak 2 tanuló utasittatott egy-egy tárgyból a szeptemberi javitó- vizsgálatra. így tehát az érettségi vizsgálatok eredménye is jobb a szokottnál. Örvendetes jelenség tapasztalható az érettségi vizsgálatot tett ifjak pályaválasztását feltüntető táblázaton, amennyiben az ifjak túlnyomó többsége az iparkereskedelmi, orvosi és gazdasági pályát választja s csak egy tanuló lép az annyira túlzsúfolt jogi pályára. Az értesítő végén az igazgatóság részletes útmutatást nyújt a következő iskolai tanévre, mit a tévedések elkerülése végett ezúton is ajánlunk az i. t. szülők figyelmébe. Láthatjuk ezekből, hogy főgimnáziumunk tanári kara és tanuló ifjúsága az elmúlt iskolai évben jó munkát végzett. Azért mig egyrészt meghajtjuk a tisztelet és elismerés zászlaját a főgimn. (igazgatósága és munkás tanári kara előtt, kik nemes célul karakterek képzését, tiszta szűzies ifjúság nevelését, akarni tudó és akaratát tettekben kiváltó nemzedékek alakítását tűzték ki maguk elé, addig másrészt az ifjúságot is további kitartó munkára kell lelkesítenünk, mert amint ők is olvasták : „qui studet optatam cursu contingere métám, múlta túlit fiecitque puer, sudavit, et alsit.“ leníöcsapat szervezése városunkban. Az elmúlt év folyamán megalakult városunkban is az önkéntes Tűzoltó Egyesület. Sok fáradság, sok utánjárás kellett ugyan addig, mig az egyesülés létrejött, de egyesek ügybuzgalma legyőzte az akadályokat s most tűzbiztonságunk legalább is 10J percenttel jutott előbbre. Most azonban azon tényezők figyelmét, akiknek fáradságos munkája az Önkéntes Tűzoltó Egyesületet megteremtette, egy másik nem kevésbbé fontos dologra hívjuk fel. Időközönként, valahányszor szerencsétlenség, baleset, vagy más történik, ahol segélynyújtásra van szükség közóhajként nyilvánul meg mentőcsapat alakulása, melynek tagjai, mint első segélynyújtásra kiképzett mentők, bajba jutott embertársaiknak segítséget tudnak nyújtani. Félre ne értessünk azonban! Tény, hogy a különböző célokat szolgáló egyesületek serege foglalja le a polgárok legtöbbjének idejét és anyagi erejét. Nem is volna uj egyesület alakulására szükség, hogy újabb teherrel szaporítsa atnár úgyis túlterhelt polgárságot. Szervezhetné ezt az önkéntes tűzoltó egyesület. Az egyedüli cél az volna, hogy Nagykároly városának minél több polgára képeztessék ki az első segélynyújtásra, hogy szükség esetén menőnél többen tudjanak s igy mennél kevesebb idővesztességgel járjon, amig akad, aki bajba jutott embertársán segíteni tud. Ennek az elérésére talán még az sem szükséges, hogy a mentésre vállalkozók egymás között szervezetet alkossanak. Nem köt igy senkit a tag
