Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-08 / 28. szám

II. évfolyam. Nagykároly, 1911. julius 8. 28. szám. Nagykároly és Érmellék ______Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagykárolyi Kereskedő társulat közlönye.___ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. i#s- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. V ETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. j DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. WB“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tpf A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre...................................................8 korona. Fél évre .......... 4 korona. Negyed évre ............................................2 korgwar^ Eg y szám ára......................................20 fjtíerí Kö zigazgatási tisztviselők minősítéséről. (Vk.) Általánosan ismert tény, hogy a vármegyei közigazgatás — nemcsak Szatmárvármegyében, hanem az egész országban — nem felel meg a haladó élet követélményeinek és nem elégíti ki a jó közigazgatás iránt táplálható jogos igényeinket. Ezért lép mind nagyobb erővel előtérbe az állami közigazgatás­nak évek óta kisértő gondolata. Azok­nak, akik a közigazgatás államosításának kérdését elvontan kizárólag a közigazga­tás várható jósága tekintetében bírálják, igazat kell adnunk, hogy a közigazgatás államosítása esetén jobb volna. E kér­dést azonban azon szerencsétlen viszony­nál fogva, melyben Ausztriával vagyunk, ilyen elvontan elbírálnunk nem lehet és nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a vármegye autonómiájának fenntartására már közszabadsági tekintetből és az al­kotmány védelme szempontjából is fel­tétlenül szükség van. Épen azért, azok­nak, akik a közigazgatás államosításának elvi ellenségei, minden alkalmat meg kell ragadniok a vármegyei közigazgatás ja­vítására és igyekezniük kell az állami közigazgatás híveinek kezéből kicsavarni azt a fegyvert, amelyek azok a jelenlegi vármegyei közigazgatás meg nem felelő voltából kovácsolnak. A gyerek. (Egy gimnazista naplójából.) Irta: Barcs Sándor. I. Sohasem fogom elfelejteni, amint hogy az ember első szerelmét sohasem felejti el. Egy kis városban laktunk s én ott jártam elemi iskolába. Az elemi hat [osztályos volt s a negyedik, ötödik és a hatodik osztály egy tanító vezetése alatt állott. Vegyesen jártunk : fiuk és leányok. Én akkor közel tiz [éves vol­tam s a negyedikbe jártam. Ő már tizenkét éves volt és a hatodikba járt. Egymás mellett ültünk s a szöszke hajú, tüzes szemű, élénk, pajkos kis Gíta egészen elbájolt. S azután olyan jó leány volt! Valahányszor fennakadtam a feladat készítésében, mindig segített, ha osz­tálytársaim csúfoltak (mert észrevették ám von­zalmamat), mindig részemrejállott és védelmezett. S akkor azok elhallgattak. Mert nagy tekintély volt az osztályban az én Gitám! Ő volt a leg­okosabb. Lefőzött valamennyiünket minden tárgy­ból s ha verekedésre került a sor, bizony sok kamasz fiút elvert volna. Mert erős leány is volt a Gita. A vármegyei közigazgatás javítását célozta azon indítvány, amelyet a csü­törtöki rendkívüli megyei közgyűlés tár­gyalt és amely a megyei szervezeti sza­bályrendelet olyan módosítását kívánta, hogy a jövőben a törvériyhátóság a vár­megyei tisztviselőktől az 1883: I. t.-c.- ben foglalt elméleti minősítésen kívül a szolgabirói állás elnyeréséhez 2 évi, a fő­szolgabírói, aljegyzői és árvaszéki ülnöki ál­lás elnyeréséhez 3 évi gyakorlati szolgá­lat kimutatását követelje meg. Az állami közigazgatás minden ágá­ban az előirt elméleti képzettségen kívül megfelelő gyakorlati képzettség kimuta­tása is kötelező, sőt közkereseti pályán működő, fontosabb funkciókat is teljesítő egyénektől, mint például az orvos és ügyvédektől is gyakorlat kimutatását kö­vetelik meg, — egyedül a vármegyei közigazgatás az, ahol semminemű gya­korlati szolgálat kimutatása nem szüksé­ges és ahová közvetlenül az iskola pad­jaiból léphet a jogvégzett egyén. Meges­ketik az, hogy a 22 éves, minden gya­korlat nélküli kiskorú fiatal ember lehet árvaszéki ülnök és ez Ítélkezik 23 éves és esetleg nagyobb qualifikációval és több gyakorlati ismerettel biró egyén vagyoni ügyeiben. Lehet egy teljesen ta­pasztalatlan 21—22 éves fiatal ember vármegyei aljegyző és mint alispáni re­ferens felülbírálja a városi képviselőtes­tület, polgármester, főszolgabíró, rendőr­És mégis, dacára ezen testi és lelki fölé­nyének, olyan jó volt hozzám, olyan leereszkedő, valóságos kis mamám volt. És tudta, érezte, hogy szeretem, pedig soha nem mondtam neki ezt, oh, hogy is mertem volna! Beszélgetésünk mindig csak a leckék, meg a feladványok kö­rül forgolódott. De egyszer igen merész voltam! Jól emlékszem, hogy egy napfényes délután egyszer egyedül bolyongtam a vasúti állomás mellett a nagy réten. Jól esett a napfény s a rét ezernyi tarka virágával gyönyörködtette szememet. Olyan különös érzés fogott el, mint azelőtt még soha. Úgy szerettem volna, ha ott lett volna mellettem Gita ! Oh, de ő messze volt s bizonyosan nem is gondolt reám. S e boron- gós hangulatban mintegy gépiesen virágokat kezdtem tépni s egyszer csak együtt volt egy csokorra való. Hirtelen merész gondolatom tá­madt! Hátha én ezt a csokrot odaadnám neki? Haza mentem, szépen csokorba kötöttem a virágokat, de még mindig haboztam : oda adjam, ne adjam ? Akkor éjjel az izgatottságtól alig tudtam aludni. Reggel korán felébredtem s szomorúan tapasztaltam, hogy az én kis csokrom félig elhervadt. De azért újólag elhatároztam, hogy | kapitány által elsőfokban hozott határo­zatokat. Lehet szolgabiró egy ilyen fiatal, tapasztalatlan egyén és amikor a főszol­gabíró szabadságon van, az ő kezében van letéve az egész járás személy- és vagyonbiztonsága. Hogy ez igy van és igy lehet és hogy ez nem helyesen van igy, azt hisz- szük, hogy minden komolyan gondolkozó egyén beismeri. Ezen változtatni kellene! Intézmé­nyes biztosítékok kellenének ahhoz, hogy ilyenek a jövőben elő ne fordulhassanak! A törvényhatósági bizottság — bár elismerte az indítvány helyességét — azt azzal az indokolással, hogy törvénybe ütközik és hogy nem minden vármegyé­ben követelik meg a gyakorlati szolgá­lat kimutatását, — nem fogadta el, ha­nem csak azt határozta, hogy egy felira­tot intéz a képviselőházhoz, a miniszter­hez a törvény oly értelmű módosítása iránt, hogy a jövőben a tisztviselői állás elnyeréséhez a gyakorlati képzettség ki­mutatása is követeltessék meg. A törvényhatóság álláspontja azon­ban téves, mert az indítvány a minősí­tési törvény szellemével teljesen meg­egyezik és az indítvány által panaszolt szervezeti szabályrendelet módosítás né­hány vármegyében már életben van, ahol is az elméleti képzettségen kívül a tiszt­viselői állásokra pályázóktól gyakorlati képzettség kimutatását is megkövetelik. odaadom neki a csokrot, de mivel nyíltan nem merem, hát majd csak lopva, titokban, hogy ne tudja, hogy tőlem kapta. Sietve megreggeliztem s szaladtam az is­kolába. Midőn beléptem a tanterembe, felléleg­zettem : senki sem volt még ott. Szép csen­desen oda mentem a helyére s betettem a pad­jába a csokrot. Na, hogy dobogott a szivem. S azután szivszorongva vártam Gitát. De ő nem jött. Mindenki ott volt már, csak Gita hiányzott. Végre csengetés előtt néhány pil­lanattal megérkezett. A szokásos módon kö­szöntőt s betolta a könyveit a padba. Éreztem, hogy mélyen elpirulok s féltem, hogy észre­veszi zavaromat. De szerencsére belépett a tanító s megkezdődött az előadás. Már meg is feled­keztem szerencsétlen csokromról, midőn ismét megszólalt a csengettyű hangja s vége volt az előadásnak. Gita hihetetlen sokáig csomagolta könyveit s igy természetes, hogy én is találtam mindig valami tennivalót, csakhogy üdvözitő közellétét annál tovább élvezhessem. Egyszer csak üres volt a tanterem. Hiszen éppen ez kellett Gitának! Ekkor szép óvatosan előhúzta szegény csokromat, igazgatott rajta egyet-mást, sajnálta, hogy köny­veivel majdnem összezúzta s azután igy szólt t

Next

/
Thumbnails
Contents