Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-08 / 28. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. julius 8. 28. szám. Nagykároly és Érmellék ______Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagykárolyi Kereskedő társulat közlönye.___ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. i#s- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. V ETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. j DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. WB“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tpf A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre...................................................8 korona. Fél évre .......... 4 korona. Negyed évre ............................................2 korgwar^ Eg y szám ára......................................20 fjtíerí Kö zigazgatási tisztviselők minősítéséről. (Vk.) Általánosan ismert tény, hogy a vármegyei közigazgatás — nemcsak Szatmárvármegyében, hanem az egész országban — nem felel meg a haladó élet követélményeinek és nem elégíti ki a jó közigazgatás iránt táplálható jogos igényeinket. Ezért lép mind nagyobb erővel előtérbe az állami közigazgatásnak évek óta kisértő gondolata. Azoknak, akik a közigazgatás államosításának kérdését elvontan kizárólag a közigazgatás várható jósága tekintetében bírálják, igazat kell adnunk, hogy a közigazgatás államosítása esetén jobb volna. E kérdést azonban azon szerencsétlen viszonynál fogva, melyben Ausztriával vagyunk, ilyen elvontan elbírálnunk nem lehet és nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a vármegye autonómiájának fenntartására már közszabadsági tekintetből és az alkotmány védelme szempontjából is feltétlenül szükség van. Épen azért, azoknak, akik a közigazgatás államosításának elvi ellenségei, minden alkalmat meg kell ragadniok a vármegyei közigazgatás javítására és igyekezniük kell az állami közigazgatás híveinek kezéből kicsavarni azt a fegyvert, amelyek azok a jelenlegi vármegyei közigazgatás meg nem felelő voltából kovácsolnak. A gyerek. (Egy gimnazista naplójából.) Irta: Barcs Sándor. I. Sohasem fogom elfelejteni, amint hogy az ember első szerelmét sohasem felejti el. Egy kis városban laktunk s én ott jártam elemi iskolába. Az elemi hat [osztályos volt s a negyedik, ötödik és a hatodik osztály egy tanító vezetése alatt állott. Vegyesen jártunk : fiuk és leányok. Én akkor közel tiz [éves voltam s a negyedikbe jártam. Ő már tizenkét éves volt és a hatodikba járt. Egymás mellett ültünk s a szöszke hajú, tüzes szemű, élénk, pajkos kis Gíta egészen elbájolt. S azután olyan jó leány volt! Valahányszor fennakadtam a feladat készítésében, mindig segített, ha osztálytársaim csúfoltak (mert észrevették ám vonzalmamat), mindig részemrejállott és védelmezett. S akkor azok elhallgattak. Mert nagy tekintély volt az osztályban az én Gitám! Ő volt a legokosabb. Lefőzött valamennyiünket minden tárgyból s ha verekedésre került a sor, bizony sok kamasz fiút elvert volna. Mert erős leány is volt a Gita. A vármegyei közigazgatás javítását célozta azon indítvány, amelyet a csütörtöki rendkívüli megyei közgyűlés tárgyalt és amely a megyei szervezeti szabályrendelet olyan módosítását kívánta, hogy a jövőben a törvériyhátóság a vármegyei tisztviselőktől az 1883: I. t.-c.- ben foglalt elméleti minősítésen kívül a szolgabirói állás elnyeréséhez 2 évi, a főszolgabírói, aljegyzői és árvaszéki ülnöki állás elnyeréséhez 3 évi gyakorlati szolgálat kimutatását követelje meg. Az állami közigazgatás minden ágában az előirt elméleti képzettségen kívül megfelelő gyakorlati képzettség kimutatása is kötelező, sőt közkereseti pályán működő, fontosabb funkciókat is teljesítő egyénektől, mint például az orvos és ügyvédektől is gyakorlat kimutatását követelik meg, — egyedül a vármegyei közigazgatás az, ahol semminemű gyakorlati szolgálat kimutatása nem szükséges és ahová közvetlenül az iskola padjaiból léphet a jogvégzett egyén. Megesketik az, hogy a 22 éves, minden gyakorlat nélküli kiskorú fiatal ember lehet árvaszéki ülnök és ez Ítélkezik 23 éves és esetleg nagyobb qualifikációval és több gyakorlati ismerettel biró egyén vagyoni ügyeiben. Lehet egy teljesen tapasztalatlan 21—22 éves fiatal ember vármegyei aljegyző és mint alispáni referens felülbírálja a városi képviselőtestület, polgármester, főszolgabíró, rendőrÉs mégis, dacára ezen testi és lelki fölényének, olyan jó volt hozzám, olyan leereszkedő, valóságos kis mamám volt. És tudta, érezte, hogy szeretem, pedig soha nem mondtam neki ezt, oh, hogy is mertem volna! Beszélgetésünk mindig csak a leckék, meg a feladványok körül forgolódott. De egyszer igen merész voltam! Jól emlékszem, hogy egy napfényes délután egyszer egyedül bolyongtam a vasúti állomás mellett a nagy réten. Jól esett a napfény s a rét ezernyi tarka virágával gyönyörködtette szememet. Olyan különös érzés fogott el, mint azelőtt még soha. Úgy szerettem volna, ha ott lett volna mellettem Gita ! Oh, de ő messze volt s bizonyosan nem is gondolt reám. S e boron- gós hangulatban mintegy gépiesen virágokat kezdtem tépni s egyszer csak együtt volt egy csokorra való. Hirtelen merész gondolatom támadt! Hátha én ezt a csokrot odaadnám neki? Haza mentem, szépen csokorba kötöttem a virágokat, de még mindig haboztam : oda adjam, ne adjam ? Akkor éjjel az izgatottságtól alig tudtam aludni. Reggel korán felébredtem s szomorúan tapasztaltam, hogy az én kis csokrom félig elhervadt. De azért újólag elhatároztam, hogy | kapitány által elsőfokban hozott határozatokat. Lehet szolgabiró egy ilyen fiatal, tapasztalatlan egyén és amikor a főszolgabíró szabadságon van, az ő kezében van letéve az egész járás személy- és vagyonbiztonsága. Hogy ez igy van és igy lehet és hogy ez nem helyesen van igy, azt hisz- szük, hogy minden komolyan gondolkozó egyén beismeri. Ezen változtatni kellene! Intézményes biztosítékok kellenének ahhoz, hogy ilyenek a jövőben elő ne fordulhassanak! A törvényhatósági bizottság — bár elismerte az indítvány helyességét — azt azzal az indokolással, hogy törvénybe ütközik és hogy nem minden vármegyében követelik meg a gyakorlati szolgálat kimutatását, — nem fogadta el, hanem csak azt határozta, hogy egy feliratot intéz a képviselőházhoz, a miniszterhez a törvény oly értelmű módosítása iránt, hogy a jövőben a tisztviselői állás elnyeréséhez a gyakorlati képzettség kimutatása is követeltessék meg. A törvényhatóság álláspontja azonban téves, mert az indítvány a minősítési törvény szellemével teljesen megegyezik és az indítvány által panaszolt szervezeti szabályrendelet módosítás néhány vármegyében már életben van, ahol is az elméleti képzettségen kívül a tisztviselői állásokra pályázóktól gyakorlati képzettség kimutatását is megkövetelik. odaadom neki a csokrot, de mivel nyíltan nem merem, hát majd csak lopva, titokban, hogy ne tudja, hogy tőlem kapta. Sietve megreggeliztem s szaladtam az iskolába. Midőn beléptem a tanterembe, fellélegzettem : senki sem volt még ott. Szép csendesen oda mentem a helyére s betettem a padjába a csokrot. Na, hogy dobogott a szivem. S azután szivszorongva vártam Gitát. De ő nem jött. Mindenki ott volt már, csak Gita hiányzott. Végre csengetés előtt néhány pillanattal megérkezett. A szokásos módon köszöntőt s betolta a könyveit a padba. Éreztem, hogy mélyen elpirulok s féltem, hogy észreveszi zavaromat. De szerencsére belépett a tanító s megkezdődött az előadás. Már meg is feledkeztem szerencsétlen csokromról, midőn ismét megszólalt a csengettyű hangja s vége volt az előadásnak. Gita hihetetlen sokáig csomagolta könyveit s igy természetes, hogy én is találtam mindig valami tennivalót, csakhogy üdvözitő közellétét annál tovább élvezhessem. Egyszer csak üres volt a tanterem. Hiszen éppen ez kellett Gitának! Ekkor szép óvatosan előhúzta szegény csokromat, igazgatott rajta egyet-mást, sajnálta, hogy könyveivel majdnem összezúzta s azután igy szólt t
