Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-08 / 28. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 28-ik szám Az sem volt helyes indok az indítvány elutasítására, hogy nem minden vármegyében van meg ezen intézkedés és Szatmárvármegye az egységesség szempontjából csak akkor hozza be, amikor az mindenütt be lesz hozva. Mert, ha mi javítjuk közigazgatásunkat, mit törődünk mi azzal, hogy más megye nem javítja. Elvégre nem lehet cél az, hogy Szatmárvármegye közigazgatása ne legyen jobb, mint a többi vármegye közigazgatása. Ily körülmények között csak sajnálni tudjuk, hogy a törvényhatósági bizottság nem emelkedett hivatása magaslatára, nem fogadta el az indítványt és ezzel azok malmára hajtotta a vizet, akik a vármegyei közigazgatás számára a koporsót akarják vegácsolni. Rendkívüli megyegyülés. Szatmávármegye törvényhatósági bizottsága Nagykárolyban a vármegyei székház gyü- léstermében folyó évi julius hó 6-án délelőtt fél tizenegy órakor rendkívüli közgyűlést tartott. A magánosoknak és községeknek nyilvánosságot nem igen érdeklő ügyén kivül csupán két olyan pont volt, amelyről megemlékezni szükségesnek tartjuk. Az egyik Dr. Vetzák Ede törvényhatósági bizottsági tag indítványa a szolgabirói, aljegyzői, árvaszéki ülnöki és főszolgabírói állások betöltéséhez gyakorlati idő megállapítása iránt. Hosszas vita után az állandóválasztmány azon álláspontja lett határozattá, mely szerint elismerve az indítvány helyességét, a közgyűlés nem fogadja ugyan el az indítványt, mivel az törvényt módosítana, hanem felír a törvényhozáshoz az iránt, hogy az idevonatkozó törvényt az indítvány értelmében módosítsa olyformáu, hogy a felsorolt közigazgatási tisztviselőktől gyakorlati képzettség kimutatása legyen megkövetelhető. Az érdemes közigazgatási kérdés bővebb tárgyalását egyébként lapunk vezető helyén találja meg az olvasóA másik felemlítendő mozzanata a közgyűlésnek, amely a* tárgysorozatnak 7. pontját képezte, Nagybánya, Felsőbánya r. t. városok, a csenged, nagysomkuti, mátészalkai, nagykárolyi, avasi, nagybányai és szinérváraljai járások községeinek határozatai a vármegyei telefonhálózat létesítési költségeihez való hozzájárulás tárgyában. Tervbe vétetett ugyanis a közigazgatás gyorsítása és egyszerüsitese czéljából az, hogy a vármegye minden egyes járásának székhelye a vármegyei székhelylyel telefonhálózat utján köttessék össze. Az igen praktikus és helyes terv ellen azonban a fentebb felsorolt városok és járási székhelyek erősen tiltakozni kezdettek, így került a kérdés a vármegyei közgyűlés elé, ahol dr. Falussy Árpád, Berenczei Kovács Jenő és Cholnoki Imre törvényhatósági bizottsági tagok szólaltak fel a javaslat ellen. Dr. Falussy Árpád azt fejtegette, hogy a községeknek, a melyek a reájuk rótt terheket igy is alig birják ez az újabb, nagy megterheltetése nem engedhető meg. Ezzel szemben Csaba Adorján főispán adatokkal mutatta ki, hogy a községek egyáltalán nincsenek túlterhelve, sokkal nagyobb terheket, is könnyen kibírnának, a telefonhálózat létesítése pedig oly kevés, alig számba jöhető költséggel jár, abból oly elényészően kevés jut az egyes járásokra, hogy a hasznos és ma már tovább nem halasztható intézmény előnyei busásan kárpótolni fogják a járásokat a csekély költségért, amit e fontos eszme megvalósítására fordítanak. Szavazásra kerülvén a sor az állandó választmánynak a telefon-hálózat létesítését kimondó javaslata 34 szóval 17 ellenében határozattá emelkedett, aminek úgy a modern haladás, mint különösen a vármegyei közigazgatás fejlődése szempontjából örülünk. A 128 pontból álló tárgysorozat többi 126 pontja aztán minden érdeklődés nélkül, majdnem record-sebességgel lett elintézve s annak zavartalan menetét többé sem közbeszólás, sem vita szavazás nem akadályozta meg. Az adó-kivetéshez. Hűvös, esős, szinte hideg napok járnak mostanában erre mi felénk. De azért melege van mindenkinek. Most működik ugyanis a világ legkellemesebb, legszimpatikusabb, legkedvesebb intézménye: az adókivető bizottság . . . Drukkolnak a polgártársak, mint a diák vizsga előtt. Van is miért. Szegény nagykárolyi polgár annyira tele van adóval, hogy a füle se’ látszik ki belőle. Ilyenkor az emberek iparkodnak letagadni nemcsak a jövedelmük egy nagy részét, hanem akadnak olyanok is, akik még azt is letagadnák, ha lehetne, hogy születtek és élnek. Hja, mindenkinek az első az én, azután én és megint én és csak azután lehet arról beszélni, hogy jöjjön más is. És hol van még onnan a kincstár! Csakhogy a kincstár is ezt mondja, innen van azután, hogy mig a szerencsétlen adóalany kétségbeesetten letagadja minden vagyonát és jövedelmét, addig viszont a kincstár adókivető bizottsága utján proscribáltatja a polgártársak anyagi viszonyait. Ma még a régi adótörvény alapján vetik ki az adót és a régi adótörvény bizony nem egészen igazságos és nem egészen helyes. Jövőre lehet, hogy már egészen uj alapokra lesz fektetve az adózás, illetve adókivetés. Az uj adótörvényjavaslatban nagy szerep jut az adóerkölcsnek, melynek célja lesz, hogy rávezesse a közönséget a helyes és igazi adóalap bevallására és viszont arányos lesz az adókulcs ife. Akinek azonban a bőrét nyúzzák, az édes keveset gondol arra, hogy mi lesz jövőre ; an— Úgy látom, Pali, ezzel akarod megköszönni, hogy segítettem neked a múltkor a németből. Tudom, hogy te {tetted ide, láttam, hogy reggel mélyen elpirultál. No, de ne félj. nem haragszom érte, sőt köszönöm s vedd ezt tőlem viszonzásul. Szólt s homlokon csókolt. Elbüvölten álltam ott, megfeledkeztem mindenről, úgy éreztem, hogy a mennyben vagyok. Csalóka álmomból maga Gita ébresztett fel: — Jöjj, Palikám, hisz már senki sincs itt! S kezemnél fogva kivezetett a teremből, le egész a nagykapuig. Én szótlanul, mintegy gépiesen követtem. A kapuban elváltunk. Gita fensőbbsége tudatában igy szólt hozzám: — Most menj szépen haza. Jó fiú vagy te, Palika, szeretlek! S én haza kullogtam és otthon elkezdtem keservesen sírni, mert éreztem, hogy szeretem őt olyan szerelemmel, aminővel egy tiz éves fiú csak szerethet s Gita csak úgy szeret engem, mint egy jó kis fiút szokás ... 11. Azóta Sok idő telt el. Mi a fővárosba költöztünk, én gimnázista lettem s hogy Gitából mi lett, nem tudom. Öt év múlva a nagy vakációban láttam őt viszont. De akkor is csak messziről. Szülővároskám sétaterén sétált Gita, pöszke hajából gyönyörű aranyhaj lett, máskülönben egész lépye ugyanaz volt: a vig, tüzes szemű, élénk ö*ta. csakhogy szebb, sokkal szebb! S egy komoly fiatal ember volt vele. Nem birt betelni a szavával, nézésével, látszott rajta, hogy nagvop szereti. S mikor én megláttam őket, úgy éreztem, hogy az a sok régi érzés mind feltárnád bennem, melylyel volt kedves kis szomszédnőmmel szemben viseltettem. Oda akartam menni hozzá, hogy közelről láthassam, hogy : szavát hallhassam, hogy kezét megfoghassam ... de aztán azt gondoltam : jobb, ha te csak messziről nézed őket, annak a másiknak van joga vele lenni, maradj te csak veszteg, hisz te még gyermek vagy ... 111. S im, azóta három év megint úgy röppent el a fejem fölött, hogy alig vettem észre. Nagy ur lettem én ezen három év alatt! Nyolcadikos gimnázista, önképzőköri elnök, kit a többi alsóbb osztályosok mind megsüvegelnek. Ez év elején egy különösen fontos esemény tartotta izgalomban az egész osztályt. Egy uj tanárt kaptunk a vidékről, most hozták fel, igen jeles embernek mondják. Minket nagyban érdekelt minden, amit csak róla megtudhattunk. Hogy is ne, fontos dolog ez ilyenkor matúra előtt! Végre megtörtént a bemutatkozás. Amint bejön az uj tanár és helyet foglal, azt hittem kővé meredek. Az arca nekem olyan ismerős, olyan ellenszenves volt. Ezt a komoly arcot én már láttam valahol. Sokáig törtem a fejemet, még sem bírtam kitalálni. De egyszer csoda örtént ! Óra után kihív a tanár ur a folyosóra s igy szól : — Ma délután látogasson el hozzám, szívesen látom ! Én nem tudtam mire vélni a dolgot, de azért úgy négy óra felé elmentem. A tanár ur konferencián volt éppen akkor, de otthon volt a felesége — Gita! Amint őt megláttam, mindent, de mindent elfeledtem, oda [’rohantam hozzá megcsókoltam a kezét, szívtam magamba a lehelletét s megsemmisülve estem lábai elé, Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás ! Szives pártfogást kér tisztelettel: az Első nagykárolyi cinészek termelő csoportja.
