Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-27 / 22. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 22. szám. rehajtása. Mind olyan kérdések, a melyeknek megoldása már égetővé vált. Eme pozitívumok Ígéreteket is tartalmaznak, a melyekhez még újabbakat is csatolt: igy a gyógypaedagógusok státusrendezésének végrehajtása, a néptanítók lakáspénzének felemelése, az óvónők fizetésének kiegészítése. — Mind olyan Ígéretek, a melyeket már az előző kormányok is megtettek, de vagy nem tudtak, vagy elfelejtettek megvalósítani. A jogi oktatás reformja, a harmadik egyetem felállítása, a polgári iskolák reformja kapcsolatban a minősitési törvény revíziójával, már újabb keletű dolgok, amelyek széles körben felkeltették a társadalom érdeklődését s amelyeknek mielőbbi megoldása jelentékenyen hozzájárulna a ma már ijesztő mértékben terjedő szellemi proletarizmus meggát- lásához. A művészeti kérdésekben csak a művészeti szempontokat fogadja el döntőknek : igy az Operánál, a Nemzeti Színháznál. Elismeri, sőt hangsúlyozza a művészetek szabadságát, de kárhoztatja a szabadosságot s minden erejével küzdeni fog a pornographia ellen. Ezek főbb vonásokban azok az eszmék, amelyeknek megoldását a kultuszminiszter objektiv szempontból a radikalizmusnak és a felekezeti békétlenségnek kiküszöbölésével egy pozitív hitre alapított világnézettel, magyar és keresztény szellemben monarchikus alapon, de a demokratikus haladást biztosítva, tervezi. Mindezeket betetőzi a nemzetiségiekkel való eljárásnak bejelentése: az idealistákkal szemben kímélet, az izga- tókkal szemben a legteljesebb energia. Ezenfelül a destructiv szellem üldözése. A programmot, mint látjuk, nagy államférfiul bölcsességgel, egy igazi diplomata tapintatával és előrelátásával a kor szellemének hatása, de nem béklyója alatt dolgozta ki a miniszter, aki a kultúrának ilyen tökéletesítésével örök időkre biztosítani akarja a magyar faj hegemóniáját és az igazi, céltudatos nemzeti kultúra tisztaságát. Kétségtelen, hogy van még egy csomó kérdés,- amely megoldásra vár s az is, hogy a felsorolt kérdések megoldása sem fog. általános tetszést aratni, de egy dolog bizonyos, hogy ha a felmerült kérdések megoldást nyernek, ezzel a szellem lesz meghonosítva s akkor ez majd talál utat-módot mindig az ob- jectiv megoldásokra. Bárha megértenék ezt politikusaink!!! á nyaralókról. Nemcsak egészségügyi, hanem kényelmi szempontból is megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a tervszerűen és hygienikus szempontok szerint épített nyaralók. Minden város fejlődésében nem . hagyhatja figyelmen kívül az ily irányú kérdéseknek a lehetőség szerint váló megoldását. Az egyhangú munkában kifáradt és sokszor ki is merült iparos, kereskedő, hivatalnok bizonyos örömmel, megnyugvással hagyja abba munkáját és siet nyaralója felé, hogy a munka fáradalmait kipihenje, hogy az üditő-sétától és jó levegőtől megedzve kettős buzgalommal foghasson másnap a munkájához. Némely vidék természeti kincsekben any- nyira gazdag, hogy a nyaralók intézménye kis fáradsággal sikeresen megoldható. Jó levegő, egészséges ivóvíz, kedvező fekvés s ami a fő, a lakóházakhoz való közelség, azok a szempontok, amelyek irányítani szokták a nyaraló építőket. Minthogy a rendszeresen épített nyaralók mintegy telepet alkotnak s ennek szervezete is van, kétségtelen, hogy eme szervezeteknek hathatósan kell közremüködniöka telep fellendítésénél igénybevéve a törvényhatóságok és sokszor a társadalom jóindulatú pártfogását. Az ilyen teleppolitika, nemcsak a telepen lakók érdekeit mozdítja elő, hanem kedvező helyzeténél fogva közgazdasági szempontból is jelentékeny hasznot nyújt a vidék lakóinak. A tisztán szórakozás és üdülés céljából létrejött telepek a messze vidékekről csalogatják az üdü- ket: amely körülmény nemcsak a teleptulajdonosokra nézve teremt anyagi szempontból ren- tális helyzetet, hanem nagy hatással van a vidék kulturális és nemzetgazdasági viszonyaira. Ma már alig van talán város, amelynek nyaralótelepe ne volna. Nem kimondott és csak idegenek számára épült nyaralókról akarunk beszélni, hanem azokról az u. n. szőlőhegyekről, amelyek a hegyes vidék, meg a dombos vidék városainak mintegy elmaradhatatlan kellékei. Ilyen Nagykároly is. A várostól kis távolságnyira kedvező helyen fekszenek az u. n. hiszen tavasz van! Itt, csakis itt szép a tavasz, kint a természetben, a mezőn, ahol zöld a fü; az erdőn, ahol,kis ibolyák kéklenek. Megállók a Kőrös hidján, nézem a vizet. A megáradt folyó sebesen haladt, feltartóztathatatlanul. Akár az élet: lesz, megindul s ki tudja hol a vége? Mindegy, akárhogy lesz! Boldog vagyok : itt a tavasz! Ki gondol a jövőre ? A tavasz a jelen ! Hiszen még nem rég kopaszon állottak a fák, szürke, sivár volt minden : akár az életem, nem hittem, hogy majd újra zöldéi minden. Ki hisz feltámadásban, uj életben, amikor a lelke fáj, amikor úgy érzi, hogy meghal, amikor nem remél semmit ? De uj hajtások fakadnak a kihaltnak látszó fán, a természet újra éled, vége a télnek: a sivárságnak, szürkeségnek, reménytelenségnek ; elvitte a tavasz. * 2. Nyár. Este felé, amikor már megenyhült a levegő forrósága, sétára indulok. A mező tarka köntöst öltött. Virágokat szedek, csokorba kötöm, aztán lassan elgondolkodva ballagok. Egyszer — véJetlenségből — hangyabolyra léptem, de aztán észrevettem a nyüzsgő, szorgalmas hangyákat, elvettem róluk lábamat és figyeltem őket: egy pillanatra felbomlott a rend, látom, hogy egy kettő ott maradt, egy másik pillanat, a csapat teljes és tovább dolgoznak. így van ez az életben is. Mi vagyunk ezek a hangyák s egyiket-másikat közülünk munka közben eléri a halál. Csak egy rövidke pillanatra bomlik fel a rend, addig, mig a temetés kocsi végigrohan velünk az utcákon. Egykettő megáll és «-gondolkozik,; vájjon ki halt meg? Aztán tovább megy munkájára. De mi nem csak dolgozunk, hanem érzünk is — néha ; azt mondják : lelkünk van ! Pedig gyakran nincs. Többször ösztönünk van, mint az állatoknak, gyakran ipeg nincs szivünk, mert az eszünkre hallgatunk. Rabszolgák vagyunk. Saját magunk rabszolgái. Szabadulni akarunk, széttörni a billincseket, de nem tudjuk. Örökös harcot vívunk önmagunkkal. Ha szivünk arra indit, hogy nemes cselekedetet vigyünk végbe, hogy máson segítsünk, közbe szól az ész: hohó! hát neked akkor mi marad? Ha meg valami haszon reményében valakit, talán egy szegény embert meg akarunk károsítani, közbeszól a szív : hát nem sajnálod ? Megszólalt a lelkiismeret. A harc folyik önmagunkkal és másokkal : ez az élet. A hazatérő aratók egyhangú éneke visszatérít gondolataimból a jelenbe. Az égre szép lassan feljön a hold. A hatalmas, nagy folyó csendesen hömpölyög. Holdvilágos, nyári estéken a tóparton ültünk és énekeltünk. Elhangzott a nóta s hallgattunk. Hallgattuk a csöndet. A békák, tücskök hangversenyét, a gyár gépének zakatolását. A csönd beszél. Ránehezedik hangulatunkra a gépek zakatolása, tulajdonképen miért? Az a száz meg száz ember ott miért dolgozik, miért. Ismét dalba fogtunk, de már nem megy úgy, mint előbb. Ha holdvilágos estéken tópartra mentek, ne hagyjátok a csöndet beszélni. He J'* *,i¥á Aliul 3. Ősz. Fuj a szél, esik az őszi eső. Az ablaktáblákon hallani az erős koppanásokat: kipp .... kopp .... kipp ..... kopp. — Mindig ugyanaz, mindig egyforma: kipp . . . . kopp .... kipp . . . kopp .... Élünk egyik napról a másikra, este lefekszünk, hogy ujult erővel kezdhessük meg másnap azt, amit már megtettünk tegnap, tegnapelőtt. Mint az óra: fehuzzák és jár egyik napról a másikra mutatja az időt. Az embert az életfentartás sarkalja s dolgozik egyik napról a másikra: semmiért. A megélhetésért. És szenvedünk, érzünk emellett. Minek ? Miért kell nekünk éreznünk, szenvednünk, örülnünk, sírnunk, kacagnunk?! Miért nem vagyunk mi olyan jármüvek, mint az óra ? Bennünket Isten teremtett, — mondják — amaz meg emberi kéz müve. Önkénytelenül felmerül azonban az a kérdés: Melyik a tökéletesebb alkotás? „A szenvedés nemesíti a lelket, fűszerezi az életet.“ De ha sok a fűszer, az étel is elromlik. Csupa fűszerből nem lehet megélni. Aztán mi szükségünk van nekünk szenvedésre, nemes lélekre ? Mi lesz a vége mindennek, ha már végig szenvedtük vagy őröltük életünket: egy kanál hamu, Egyéb semmi. Ez a mi létünk. Az ősz mindig szomorú gondolatokat ébreszt bennünk : szomorú gondolatokat egy valaki után............. ... karjaim közé szenvedélyesen ö lelem : a levegőt. Földhöz szegez a fájdareszeTöbbszörös kitüntetésben sült szenzácziós csodaháziszer a BOROVSZKY Dr.-FELE BOROLIN mely városunkban is megjelent. Ez a háziszer hatásában és erőalkotásában felülmúlhatatlan fagyási és gümőkóros izom- és idegfájdalmak] fej- és fogfájás, továbbá minden meghűlés okozta bajok, mint rheuma, köszvény, csuz, ischiás, izületi lob és zsábában szenvedők, végül égési sebek fajdalmainak megszüntetésére. Kiváló fertőtlenítő- és testóvó háziszer. Kapható a főraktárban: .20, 2 és 2.50 koronás Üvegekben. Kapható városunkban : Hahn János, Nagybányán : Bajnóczy Sándor, Szinyérváralján : Gerber Béla gyógyszertárában Készíti: Borovszky R. dr. orvos és Borovszky K. Budapest, II., Fő-u. 77. I
