Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-27 / 22. szám
22-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. károlyi szőlők. Ezek nemcsak arról nevezetesek, hogy itt jó-bor terem s hogy a magyar vendégszeretet itt nyilvánul meg legőszintébben, sőt néha-néha tombol is, hanem arról, hogy a szőlőtulajdonosok egy része a külsőt is szemügyre véve tetszetős házakkal, kertekkel csinosítja szőlőbirtokát. A kitűnő, jó levegő, az egészséges, friss kristálytiszta viz, az odavezető kellemes ut úgyszólván csapatostól csőditi ki az üdülni, szórakozni vágyókat. S mégis! Mintha el volna hanyagolva szőlőnk ügye ?! Dacára annak, hogy közel fekszik a városhoz s aki még ezt a sétát sem akarja megtenni, az igénybeveheti társas-kocsit, még sem igen pártolják. Szatmárhegy például, dacára annak, hogy majdnem egy órányira van Szatmár városától, mégis nagy közkedveltségnek örvend. Igaz ugyan, Hogy szebb épületei vannak, de ez még nem volna ok arra, hogy pártolják. Más oka van ennek s ez az, hogy a szatmáriak belátták a nyaralók rendkívüli fontosságát, pedig azok a nyaralók legfontosabb kellékét a lakóhelyekhez való közelséget teljesen, egyéb legfontosabb kellékeket — pl. a jó levegő, az egészséges ivóviz — pedig részben nélkülözik. Ezt tartva szem előtt s látva a mi szőlőinknek hasonlithatlanul előnyösebb helyzetét, törekedjenek szőlősgazdáink nyaralótelepeiknek kiépítésére. Hassanak oda, hogy az utaknak jókarban való tartása, a tetszetős házak, a gondozott fák és kertek necsak nekik, hanem az idegeneknek is kellemes látványt és szórakozást nyújtsanak. Csekély áldozatkészséggel tegyék lehetővé azt. hogy az ut a keresztig kiköveztessék s akkor lom. Miért nincs nekem senkim? Akit ölelnék, akit csókolnék szívvel lélekkel. Ha egyszer megcsókolhatnék valakit. Még eddig nem csókoltam, mert nem éreztem azt az igazi, nagy szerelmet, á mely le tudja küzdeni az előítéletet és meg tud feledkezni mindenről. A száját akarom és fogom megcsókolni annak a titokzatos valakinek, akinek jönnie kell. Csak egyszer, egyetlenegyszer .... hosszan .... forrón ... Ez elég lesz egész életemre, ennek a csóknak, az első csóknak emléke érzem, örökké él majd. Az eső kocogása még mindig hallatszik: kipp .... kopp .... kipp .... kopp Oly jó volna megsemmisülni, most, rögtön, ebben a pillanatban ... A sárga falevelek beborítanák a sirhalmomat s egyenlő volna ez a földdel. De nehéz is azt a hat-nyolc lábnyi mély gödröt megszerezni I Sokba kerül! Egy egész életbe! * 4. Tél. Néma csönd. Hófehérség, amerre a szem ellát. Borzongat a hideg. Gyorsan, be a fütött szobába. Melegedni. El-elnézem a lángnyelvek játékát. Figyelem a tűz születését, életét, halálát. Lassan, sercegve kezd égni, bátortalanul, félve: ez a gyermekkora; majd hirtelen fellángol és pusztít: ez az ifjúsága; egy ideig egyformán lobog: ez a férfikora ; aztán lassabban kezd égni, majd pislog csak: ez a második gyermekkora, az öregsége, aztán kimúl. Ez érleli meg bennem a gondolatot, hogy emléa társaskocsi is közlekedhetik rajta, ami a távolabb lakókra megbecsülhetetlen előny lesz. Ragadjunk meg tehát minden eszközt, amellyel városunk vidékének természeti szépségeit minél intenzivebben és előnyösebben kihasználhatjuk. pÉTRÖL-JtÉTRE. A poraiból megélemedett főnix madár jut eszünkbe, amikor a hírlapokból olvassuk, hogy Kristóffy József parasztpárti programmal képviselőnek lépett fel Békéscsabán. Úgy látszik Szatmármegye nemcsak.az idegenforgalom szempontjából lesz ismertté, hisz Shackleton hadnagy itt fog megtelepedni, hanem nevezetességei révén is, amelyeknek egyike-másika a világsajtót is bejárta. Sajnos, ez utóbbi nevezetességek inkább szomorúak, mint vigasztalók. A testvérgyilkos Papp Béla, az ököritói tüzkatasztrófa rövid ideig közbeszéd tárgya volt Magyarországon, nemkülönben Kristóffy József neve is. Kristóffy a volt szatmármegyei főispán, a későbbi darabont miniszter inkább bánatot, mint örömet hozott Szatmármegyének. Papp Béla, Ököritó már feledésbe mentek egyedül a nagy miniszter néptribun hallat még mindig magáról. Róla igazán el lehetne mondani: múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény... A Pesti Hírlap egyik számában „ingyenesek“ cimén igen talpraesett cikket közöl. Az előzmények ismeretesek. Egy vidéki egyesület magánérdekből igénybeveszi a helyi sajtót, s amikor ez szolgálatainak csak relativ, anyagi elismerését hangoztatja, a jogtalan megbotránkozás hangjait kell eltűrnie. S 'ez nemcsak puszta keimet odadobom martalékul a lángnak. Keresés közben száraz virágokra, rózsaszín szalaggal összekötött levelekre bukkantam. A száraz virágcsokor még teljes, a rózsaszín szalag még nem fakó s a fájdalmas emlékek újra megrohannak. El velük! Nem akarom látni tökbé, nem akarok szenvedni! Szítsuk a tüzet! El velej Égnek már, . . . ott . . . egy betű . . . egy szó : Szeretlek. Az első levele, amelyikben ad és mindjárt kér is : szeret és kéri szerelmemet; Szeret, hogy szeretem. Az önzés netovábbja! Hát nem volt elég, hogy ő’ szerette önmagát! Ott . . . ott ... a másik, melyben köszöni, hogy megsajnáltam, hogy szeretem, ha mint barátot is. Hogy megajándékoztam barátságommal, hogy ezt méltatlanra pazarolom. ... Jól irta, úgy volt. Csak akkor még nem tudtam, most már tudom! Csalódtam ismét! Nem az első s nem az utolsó. Nem tudok védekezni ellene, bár tudom hibámat. Bízom az emberekben, azért csalódom. Kimerültem a sok csalódástól, szeretnék futni az életből, a világból, ahol az emberek oly rosszak. Bár már fehér lenne a hajam, bár már az én életemben is tél lenne. Hopp, mindjárt kialszik a tűz. Hideg kezd lenni, fázom. Nem, nem, mégsem jó öregnek lenni, kialvó tűznek, amikor már nem szenvedünk, csak várjuk a véget, nyugodt megadással, nem találunk örömet, bánatot. Szítsuk a tüzet, hadd lángoljon ! Fiatal akarok maradni! Élni 1 Élni! hir, hanem hü ti kre a társadalom inkorrekt felfogásának. Hogyne ?!! A sajtó agitációs szerepet töltsön be s elégedjék meg azzal, ha a lapot meg tudja tölteni. Nem eredeti felfogás ez ? Annyira, hogy objectivitásában is egyoldalú. Talán ezt lehetne erre az eljárásra citálni: ignotos fallit, notis est derisui. Vagy nem ? Egyik laptársunk a gyermeknap alkalmából aktuális versezetben zengi el véleményét s Eötvös egy költeményének variációját állítja fel. S a tények — úgy látszik — igazat adnak. A meglehetős reklámmal hirdetett gyermeknap el lett halasztva. Miért ? befagyott talán ? Az eszme: nem, hanem az idő: igen. Pedig mennyire igaza volt az eszmét is illetőleg. A gyermeknap élénksége fokozatosan csökken : miért, mert az adminisztrációban vannak hibák, amelyeknek fényes bizonyítéka volt a Liga-sorsjáték. S mi az oka a népszerűtlenségnek: nem az eszme, hanem a végrehajtói: „profanum vulgus odit et arcét.“ Színház. A színi szezon végére értünk. Visszapillantva az elmúlt négy hét színházi eseményeire konstatálhatjuk, hogy Heves társulata megfelelt ama várakozásnak, amelyet közönségünk társulatának szereplése elé tűzött s amelyet dokumentált az által, hogy szorgalmasan látogatta az előadásokat, amelyeknek iránya és szelleme egy-két kivételtől eltekintve tűrhető s ami a fő, élvezhető volt. Az elmúlt hét két legkimagaslóbb eseménye Beregi Oszkár vendégszereplése és Mátray Kálmán 30 éves jubileuma volt. Mindkét alkalommal telt ház nézte végig az előadásokat Beregi Oszkár a Nemzeti színház művésze szombaton Shakespeare Hamletjében, mint Hamlet s vasárnap ugyancsak Shakespeare Romeo és Júliájában mint Romeo lépett fel. Céltalan dolog volna Beregi művészetét bírálnunk : elismeréssel adózik neki a magyar színművészet s ezt a német színművészet sem tagadta meg tőle. Az ő művészete végig ment azokon a fázisokon, amelyek képesítenek valakitarra, hogy nagy művésszé legyen művésszé, aki necsak a színpadi technikában, hanem a szöveg interpretálásában és vissza- tükrözésében elsőrangút nyújtson a realizmusnak és az ideálizmusnak olyan harmóniájával, amely ne legyen bántó, hanem minden tekintetben megnyugtató és felemelő. Minden művész csak az ihletés pillanatában művész, szokták mondani, ami tágabb értelemben véve annyit jelent, hogy mindenki csak addig igazi művész, mig nem tudja magáról, hogy az. Mihelyt tudja s pláne üzletet csinált belőle, aesth. szempontból megszűnt művésznek lenni. Művészetében csak a fejlődést tartsa célpontnak, igyekezzék mindig megőrizni a harmóniát, mert a visszafejlődés a művészetben már nem művészet. Mig Beregi a diadalmas színészet képviselője, Mátray a küzdő színészeté. 30 év a színművészet szolgálatában nagy idő s ha hozzávesszük, hogy a jubiláns ezt az időt tehetségének fokozására helyes irányban töltötte el, akkor elmondhatjuk, hogy szép idő is. Mátray bizonyára kellemesen gondol vissza pályájára, amelynek voltak ugyan tövisei is, de amely számára éppen annál a derült világnézetnél Az Első nagykárolyi czipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek czipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű czipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás ! Szives pártfogást kér tisztelettel: az Első nagykárolyi czinészek termelő csoportja.
