Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-13 / 20. szám
C* i' II. évfolyam. Nagykároly, 1911. május 13. 20. szám. Nagykároly és Érmellék POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. »a SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyömda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#s- Nyilttér sora 50 fillér. Felelős szerkesztő: RÉDE1 KÁROLY. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Megjelenik minden szombaton. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona; Fél évre ................................. . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára..............................20 fillér. á nemzetiségi kérdés. A magyar politikai közéletnek valóságos gordiusi csomója a nemzetiségi kérdés, amelyet a mindenkori kormányok több kevesebb igyekezettel próbálnak a közóhajnak megfelelően megoldani. Emez igyekezet azonban a nálunk nagyon is virágzó pártpolitika miatt, eddig mindannyiszor hajótörést szenvedett. Csakis ennek a körülménynek tulajdonítható, hogy rnig a horvátok egy trialisztikus eszmének szinte vitustáncos rajongói, addig a románok a dákoromán áramlat fanatikus örjöngői, nem is szólva a tótokról, akiket legújabban a csehek igyekeznek megnyerni különböző, meglehetős kétes értékű aspirációiknak. Nem lehetetlen : eme törekvések külső behatások alatt is lobbantak lángra: a horvátokat talán az egységes balkáni szláv konföderáció ideája kergeti a végletekbe, a tótok a pánszlávizmus jegyében tulajdonképen pánrussis- tikus ideákat hajszolnak, mig a románok egyenlőre beérik a Romániával való konspirálással. S mi az eredmény?! Eme pártok úgy a közéletben, mint a parlamentben igen gyakran a legféktelenebb izgatást viszik végbe s nem ritkán a kormánypárttal az ellenzék letörésére, az ellenzékkel a kormány megbuktatására törekesznek. Mi sem természetesebb tehát, hogy ily körülmények között nemcsak, hogy megakadályozzák az ország fejlődését, hanem egy csomó graváment dobva a politikába, kiéiesitik a közjogi helyzetet, amely sokszor a hatalom biftokosai részéről a mi hátrányunkra, oly állapotokat teremt, amelyeknek szanálása vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak súlyos feltételekkel eszközölhető. Most, hogy a létszámerhelés és a katonai büntető perrendtartás reformja van küszöbön, egyszerre nyilvánvalóvá lett a horvátoknak titkos ábrándja. A magyar országgyűlésbe delegált képviselők ugyan meglehetős misztikus formában tanakodtak a „helyzetről“ s dacára az eme tanácskozásokról kiadott homályos tudósításoknak, kétségtelenül megállapítható, hogy itt a horvát államiság ábrándja kisértett, olyan formában, hogy kikezdjék a honvédséget mint intézményt bizonyos kifejezésekkel. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a horvátországi magyar királyi honvédség csak királyi honvédség legyen, állítsanak fel egy horvát—szlavón hadapródiskolát és opportunitás szempontjából utalják át a honvédelmi törvényben foglalt kedvezményeket a horvát országos kormány egy külön ügyosztályába. Nem minden alap nélkül tehetjük fel ezek után ezt a kérdést: quo iure?! Hisz az 1890. honvédségi törvény tuiment a lojalitásban már akkor, amikor a horvátországi VII. honvédkerületet horvát—szlavón kerületnek nevezte el, jólehet ez csak annak az intézkedésnek természetes következménye volt, hogy elismertük a magyar királyi honvédség horvátországi ezredéiben a horvát vezényleti és szolgálati nyelvet és a zászló kérdésben a társországok színeinek a viselését tisztán a „tolerari posse“ elvénél fogva. Valahányszor „horvát nemzeti sérelemről“ (sic!!!) van szó, mindig akad kedves testvéreinknél egy házi tudós, aki mint a Pliverics féle hirhedt közjogi elmélet fanatikus rajongója a vélt sérelmek orvoslásánál az 1868. XXX. törvénycikkre esküszik. Nos, ha közjogi dologról van szó, érthető a hivatkozás, de nem a jelen esetben. Hisz a kiegyezési törvényből még a legelfogultabb politikus sem tud ezt a kérdést illeiőleg valamit kiolvasni egyszerűen azért, mert erről nincs is ott szó. Hogy van az, hogy mégis követelőznek?! A kérdésre igen egyszerű a felelet : a nyelvi engedményekből, amelyek egy bántó felületesség eredményei s a melyekből jogalapot szeretnének kovácsolni. Hogyne?! Hisz még a közös ügyekben is a törvényhozás, a törvénykezés és a közigazgatás nyelve a horvát, amelyet sikerült a magyar parlamentbe is Barátom a Bodri. (Folytatás.) Ennyi érve nem maradhatott hatástalanul. „Dehogy is nem lehetne megtanítani — szólt a tanító, — csak a törvény ne tiltaná. Nincs a kutya 6 éves, nincs vallása, azután még már csak kimondom, nem is törvényes. Az osztálykönyvbe be kell ezeket vezetni.“ Hjah e hiányok pótlása nagyon sok bajjal járna. Hogy ki az apja ?! — meg hogy mit hisz ?! — A Bodri ? Nehéz ezt megtudni ! Talán nem is fontosak e dolgok egy kutyánál ? — kérdeztem. Dehogy is nem ! — Törvény, törvény. — A szolgabiró rajtakapna bennünket a kijátszáson, nagyon megbüntetne. A szolgabiró a tövény őre, hátha dispen- sálna. Felkerestem másnap kilenckor. Hosszú vézna Írnok fogadott. „Azt hiszi, már éjfélkor dolgozunk,“ — mordult reám. Korán volt, igaz. Tízkor ismét ott voltam. „Azt hiszi, a maga kedvéért éjfélig dolgozunk“. A törvénytől tehát nem sokat kell tartanom, — a törvény őre megvalósította az éjféli nap országát. — Csak a tanítóra kellett tehát még hatnom. Felkerestem ismét, magammal vittem a sokat hányatott Bodrit is. „Nézze mester ur. A Bodri megtanítható a törvény szerint is. A törvény csak emberekről szól, nem kutyákról. Kutyának nem is kell okvetlenül hinnie valamit a világ teremtését és a lélek halhatatlanságát illetőleg. — Tanítsa meg, kérem. Nagy hire lesz . . . Esetleg titokban, bár a törvény, hisz tudja alszik. Ráállott. Mindjárt el is dicsérte a módszerét. A tanfelügyelő, amikor utoljára öt évvel ezelőtt itt járt, hívta fel reá a figyelmét. A betűket képekhez fűzi. Mivel a miniszter megfeledkezett a képek elküldéséről, hát ő rajzolja a képeket is, — a tanulók hátára csinos pálcával. Az „ü“ egy ütés. Aki az egész ábécét tudja az más sok képre emlékszik. Bodri nem ijedt meg a „módszertől.“ — Tanítson meg, tanító ur, — kérte. A Bodri mindjárt ott is maradt. Tanult. Az ábécében való haladását szemmel láthatólag igazolt, a hátán látható szörzeti folytonos- sági hiány. De a Bodri türelemmel tanult, egy elnyomott nép tudásvágya összepontosult benne. Gyorsan haladt. Hiába gyorsan kell végeznie! — tízszer hamarabb, mint az embernek, hiszen élettartama is tízszer rövidebb, mint az emberé. Rövid leszek ! — A kutya az elemi tudományokat kitűnő eredménnyel végezte. Mindent tudott, de bizonyítványt nem kaphatott, mert a tanító nem merte vizsgálatra bocsátani, nehogy ezáltal az emberi nem megszégyenli- tése miatt állásától esetleg a biró által kigondolandó fegyelmi vétség utján megfosszák, — meg aztán közrejátszott ebben a tapintat is. Nem akarta, hogy némelyik hivatalos férfiú ifjúkora elpiruljon a Bodri tudománya miatt. Hanem most már mit tegyünk. — Ha közönséges embert akarnék belőle, beadnám gimnáziumba, nyolc év alatt elbutul annyira, hogy aztán lehet valami szerencséje. De a kutyának élettapasztalat kell, világ, szabad levegő, élet, — és nem elvont szavak halma- zata. — Embereket kell ismernie, — és nem Legszebb ruhatisztitás IVÁílfftÍAi* Wá| Nagykároly, :: :: Vegyileg száraz utón! Hdjllljvl * till Széchenyi-utca43.
