Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-13 / 20. szám

2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 20. szám. becsempészniük. Ezek után csak termé­szetes, hogy közjogi fejtegetésekben, országgyűlési beszédekben és újság cikkekben másról nem beszélnek, mint a horvát—szlavón állampolgárságról s a magyar országgyűlésre küldött képvi­selőkről, mint a közös országgyűlésre küldöttekről. Minek az eredménye mindez ?! Annak a már fentebb is említett bántó felületességnek, amely legfrappánsabban nyilatkozik még az 1868. XXX. tör­vénycikkben. E törvénycikk minden szabatosság nélküli terminológiája adott alapot a szeparatisztikus törekvésnek. Mert miről is szól ez a törvénycikk? Nem a szent korona országainak állami egységéről — amit ezt várni le­hetne — hanem állami közösségről. Evidens dolog, hogy ily körülmények között közös ügyekről is, amennyiben a horvát törvényhozás a magyar ország- gyűlésnek, a végrehajtás a központi kor­mánynak tartozik felelősséggel. Ez az állapot teremtette meg azután azt a viszás helyzetet, hogy a központi kor­mány közös kormány, a magyar ország- gyűlés közös országgyűlés, az egységes intézmények közös intézményekké lettek a horvát politikusok szemében a Plive- rics féle elmélet alapján. Pedig erről szó sincs a tételes intézményekben!!! Csoda-e ezek után, hogy a horvá- tok nem is az autonómia tágításáról beszélnek, hanem nyíltan és leplezet­lenül a horvát nemzeti állam kiépíté­séről ? ! Ha már ennyire mentek a fejtege­tésekben, amelyeknek csak tápot adtak a törvénynek ilyen fajta megkülönböz­tetései : „horvát szlavón földbirtok“, „horvát szlavón honfiak“, éppen kapóra jött a katonai kérdés. Mert mit is akar­tak tulajdonképen ? ! Ártatlan dolgot: legyen a horvátországi magyar királyi honvédség,, csak királyi honvédség. Egy­szerűen csak azért, mert egyenlőre nem lehet horvát—szlavón királyi honvéds g: ha csak királyi lesz, könnyű majd idő^c folyamán belemagyarázni a horvát— szlavónt is. Legyen, a magyar állam pénzén horvát hadapród iskola a négy gyalog ezred és egy lovas ezred tisztjeinek ki­képzésére. Természetesen erősen óva- kodnának itt a magyar történelem és a közjog fejtegetésétől. Ráadásul intézze a horvátországi katonaügyeí^et az országos kormány egy osztálya. Ilyen perspektívában ezektől a kö­vetelésektől , senki sem vitathatja el a mesés fantáziát, az elbizakodott ember érdekes rövidlátását, az elkeseredett jó barát (!) vakmerőségét. Mindenesetre az idők jele ez és figyelmeztető, legyünk óvatosak! Felü­letességünkben ne teremtsünk egy má­sodik 1868. XXX, törvénycikket, mert ezzel nemcsak kqzjogi szempontból csinálnánk bonyodalmakat, hanem feláldoznánk ha­zánk területi integritását is. Mert hogy is mondta jegykor Brennus: Vae victis! Petronius. ■I ' : ................' A Vöröskereszt Egyesület. A multf alkalommal lapunknak egyik szá­mában rövid > tudósításban számoltunk be arról, hogy a Vöröskereszt egyesület helybeli fiókja 15 lábbadozö beteg ellátására vállalt kötelezett­séget s behatóan tárgyalva a fiók reorganizá­ciójára vonatkozó javaslatot egyhangú lelke­sedéssel élh'átátozíta, hogy széleskörű agitációt indít meg az Egyesület érdekében. Ezzel kapcsolatban, azt hisszük nem lesz felesleges, ha a Vöröskereszt Egyesület céljáról az ennek eléréséhez szükséges eszközökről tájékoztatjuk olvasóinkat s egyben felhívjuk őket az egyesület minél intenzivebb támo­gatására. i „A magyar szent korona országainak vörös-kereszt egylete“ Ő császári és apostoli királyi Felsége, a Király legfelsőbb védnöksége alatt s az 1863. genfi konvenció alapján, ame­lyet az osztrák—magyar monarchia 1866. jul. 21-én kötött nemzetközi szerződés alakjában tett magáévá, alakult meg. A Vöröskereszt egyesület első és legfőbb célja a háborúban megsebesült vagy megbete­gedett harcosok ápolásának kiegészítése, to­vábbá a rokkant katonák és a háborúban elesett harcosok hátrahagyott családjainak se­gélyezése. E főcél mellett egy igen nemes és humánus célt is szolgál az egyesület: t. i. a rendkívüli szerencsétlenség alkalmából, járvány esetén segélyezi a szükölködőket s általában közhasznú tevékenységet akar kifejteni minden emberbaráti irányban. Hogy az egyesület ezt a célját elérje a békében, minden igyekezetét a jótékonycéiu egyesületek koncentrálására, a tagok gyűjtésére fordítja. Az egyesületnek vannak alapitó, ren­des, rendkívüli és tiszteletbeli tagjai. Az alapító tag v. testület legalább 40 koronát, a rendes tag egyszer s mindenkorra 20 koronát és 6 éven át 2—2 koronát, a rendkívüli évenkint 2 koronát fizet az egylet pénztárába. Hogy mennyire humánus célokat szolgál a békében az egyesület, mutatja az a körül­mény, hogy ápolónői tanfolyamot tart fenn és van saját kórháza is. Az alapvető cél érdekében az egylet minden tevékenységét természetesen elsősorban a háború esetén beálló kívánságok és köve­telmények kielégítésére fordítja. A cs. és kir. hadügyminisztériummal egyetértőén szerzi be a sebesültek szállításához és gondozásához szüksé­ges eszközöket; ugyancsak a fentnevezett mi­nisztérium útmutatása alápján dolgozta ki szervezeti szabályait, amelyek szerint az egylet kiegészítő szerves része a katonai hatóságok közegészségügyi intézményeinek a háború ese­tén. Ekkor az egyesület is küld ki megbízot­takat, akiknek feladata, hogy megvizsgálják és ellenörrizék az egylet felszereléseit, azoknak jókarban tartásáról és a szükséghez képest pótlásáról lelkiismeretesen gondoskodjanak. önhitt embereket látnia. A hatóság is rossz szemmel nézett bennünket, — bizonyítványa nincs. Aztán a Bodri is megelégelte az iskolai tudományt. „Tudok irni — szóit a Bodri, töprengé­seim közben. Megvan tehát az eszköz arra, hogy tanulhassak, az emberekkel érintkezhes­sen!. Ez teljesen elég. A többit megszerzem magam. Ha enni akarok valamit, ételemet ma­gam választom meg, az aztán ízlik. Az iskola olyan, mint a rossz konyha. — elrontja az ember gyomrát. A hivatalos és szabályok közé zárt élet amúgy is elpusztítana.“ Az embert, ha buta is, megbecsülik. A kutyát megvetik, ha tudós is, ha mindjárt em­ber is. Mert a származás a lényeges, i Miért nem választotta meg jobban a szülőit! — Sze­gény Bodrit lenézték, — mert ismerte min­denki. — Nem hagytam tehát sokáig ismert körében, — hanem amikor pár hét múlva Pestre költöztem, a Bodrit is magammal vit­tem. Csak a tanítótól búcsúztam el. (A Bodri később fényesen protezsálta, — még gazdasági tudósitó is lett. Szép a tiszteletbeli állás, — ha nincs is mit ennie az embernek !) Pesten egy beavatott szabó csinos ruhát készített számára. Oly vastagon volt bélelve, hogy az elég vékony Bodri egész emberi ala­kot öltött. Az arcán, a kozmetikus tudománya végzett bizonyos operációkat. Istenem, de sok mindent eltakar a ruha, és emberré teszi még a kutyát is. A tudománya miatt nem ember, de az a ruhája miatt. Pesten kezdődik a Bodri igazi élete. Itt tanulhatott láthatott, és hallhatott. — Az em­bereket csodálatos gyorsasággal' ismerte meg. Minden helyzetben kitünően feltalálta magát, helyzetét ki és felhasználta. Attól kezdve, hogy a kép\ iselöház kapujában néhányszor sok ember jelenlétében köszönt a miniszterel­nöknek, — tisztelettel nézték az „előkelő ifjút.“ Szimatoló erejével a legelrejtettebb dolgo­kat is megtudta, — elsőrangú riporterré lett. A tatárok újabb betörésének előkészületeiről, — a török mozgalomnak rejtelmes hátteréről ő érte­sítette legelőbb a világot. Ez kétszeresen jöve­delmezett. Akkor, amikor a híreket megírta, és akkor, amikor azokat megcáfolta. Mint újságíró az emberek egész légiójával érintkezett. Mind megfigyelje, s külömböztetett közöttük. Szabad idején a fővárosi könyvtárakat látogatta. Ő jól érezte magát benne. Nem csoda, hiszen nagyon szerény igényű kutya volt. A nagy gondolkodók kötötték le különösen figyel­mét. A talált anyagot éles kutya eszével feldol­gozta az ő gondolatvilágának megfelelően. Félévig voltunk Pesten. Végtelen örömmel láttam azt, hogy célomat irtozatos sok munka, hivatalos zaklatás dacára, de mégis elértem. Ér­telmes okos barátra tettem szert, aki sokat, megdöbbentően sokat tud, — de még sem em­ber. Emberi dolgokat lát, tud, — de kutyaszem­mel ! Most már megtudhatom, azt, hogyan is látja, és tudja azokat. Gyakori sétáinkat fel­használom erre. Mindent őszintén megtudhatok tőle, hisz bennem a legbizalmasabb barátját látta ő is. Nagyon szeretett. Egy ember volt életemben, aki szeretett,— és ime, az is kutya volt. resze­Többszörös kitüntetésben sült szenzácziós csodaháziszer a BOROVSZKY Dr.-FELE és zsábában szenvedők, végül 2 és 2.50 koronás üvegekben. BOROLIN, mely városunkban is megjelent. Ez a háziszer ha­tásában és erőalkotásában felülmúlhatatlan fagyási és gümőkóros izom- és idegfájdalmak] fej- és fog­fájás, továbbá minden meghűlés okozta bajok, mint rheuma. köszvény, csnz, ischiás, izületi lob égési sebek fájdalmainak megszüntetésére. Kiváló fertőtlenítő- és testóvó háziszer. Kapható a főraktárban: .20, Kapható városunkban : Hahn János, Nagybányán : Bajnóozy Sándor, Szinyérváralján : Gerber Béla gyógyszertárában Készíti: Borovszky R. dr. orvos és Borovszky K. Budapest, II., Fő-u. 77.

Next

/
Thumbnails
Contents