Nagykároly és Érmellék, 1910 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1910-12-18 / 1. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 1. szám. jóakarattal támogatjuk. Bizton hisszük, hogy Érmellékének nagy közönsége sziv- vel-lélekkel mellénk áll, s érdekeiket czélzó munkánkban, velünk kezet fogva, szives készséggel támogat bennünket. És végül mit mondjunk vármegyénk székhelyének Nagykároly városának ügyét, felvirágoztatását szolgálni óhajtó munkásságunkról ! E várost, melyet Istennek kegyelme és bölcsessége lakó helyünkkül kijelölt, nagynak, virágzónak látni édes mindnyájunk hő vágya, forró óhaja. A város öröme, a mi édes örömünk, óhaja, a mi forró óhajunk, vágya, a mi kedves vágyunk, de bánata is a mienk, fájdalmát is egyaránt érezzük. Oh pedig még mily messze, nagyon messze vagyunk a nagyságtól, a virágzástól! Mennyi, de mennyi fontos ügy és intézmény hiányzik avagy varia a buzgóbb pártoiást és felkarolást! Hogy csak a legeslegföbbeket emiitsük: Nincs törvényszékünk! Ennek létesítéséért elszántan küzdeni, törekvésünk egyik főczéija. A czélszerütlen pénzügyi u. n. palota helyébe emelendő impozáns, a mai kor követelményeinek megfelelő palota mielőbbi létesítéséért síkra szádunk. A városunkhoz méltó, s a nagy forgalomnak megfelelő modern vasúti indóház építésének ügyét folyton felszínen tartjuk. Az iskolák — polgári és állami elemi népiskolák, — továbbá az ezzel kapcsolatban a mai kor kívánta konvictus létesítése állandó gondoskodásunk tárgyát képezendi. A nép vallás-erkölcsi emelését czélzó minden nemes törekvést szivvel-lélekkel pártolunk, az egyházak és iskolák ügyének, jogos törekvéseiknek lelkes barátai ieszünk, teljesen tudatában lévén azon fontos missziónak, mit az egyházak — ép a mostani vallásos és egyházias iránynak éppenséggel nem kedvező időben — oly önfeláldozó hűséggel s szinte megkettőztetett nemes buzgalommal — gyakorolnak. Városunk szépségének, tisztaságának, csinosságának emelése gondunkat képezendi, s ép e czélból tervezzük városunkban is — az oly sok helyen bevált s igazán sok és szép eredményt felmutatni tudó — ,, Városi szépítő egylet“ létesítését. Minden jótékony, a nép s a lakosság szellemi és anyagi javát, jólétét emelő intézményt támogatni, azoknak barátokat s áldozatkész pártfogókat szerezni kedves kötelességünknek tartandjuk. lm ezekben van szerencsénk lapunk irányelveit röviden, főbb vonásokban ismertetni. Ismételten, s nyomatékosan kijelentjük, hogy a közjaván — a személyeskedés teljes kizárásával — óhajtunk serényen munkálkodni, s ép ezért hisszük és reméljük, hogy — igy — igazán a közérdeket szolgálva — a lap megindításával felesleges dolgot nem cselekszünk, de sőt mindenek szives jóindulatát sikerül megnyernünk, mit lapunk irányában tisztelettel kérünk is. Első sorban is kérjük összes laptársainkat, hogy bennünket — legújabb társukat — bizalommal és kartársi szeretettel fogadni szíveskedjenek. A mi a lap beosztását, a keretet illeti, a mint az első számból is kitűnik, a vezető czikken kívül hoz lapunk esetleg más közérdekű czikket is. „A közönség köréből“ ez. rovatban a közönség köréből történő, s a közjavát czélzó, személyeskedést kerülő s tisztes hangon és nyelven megirt felszólalásoknak szives készséggel nyitunk tért. ,,Tárczaro- vatunkban“ kedves, szórakoztató, szivet s lelket nemesitő dolgozatokat, elbeszéléseket közlünk. A ,,Hírek“ ez. rovatra is gonddal ügyelünk, hogy mig az egyrészről minden előforduló eseményt fűlvén közöljön, másrészt a komoly irányú laphoz méltó alakban közöltessék. Az „Innen-Onnan“ ez. rovatunkban a fővárosi lapok mintájára érdekes, hasznos és tanulságos dolgokat közlünk népek, nemzetek s egyes nagy emberek életébői, az újabb felfedezések, kutatások, a tudomány stb. stb. mezejéről. Ezenkívül, ha szükségét látjuk, újabb rovatokat is nyitunk. Minden egyes rovatot tehetségünk szerint választékos, irodalmi nyelven, s oly alakban hozunk, hogy mindenki bátran kezébe vehesse s lapunkat a családi körben is mindenkoron kedvesen látott vendégként fogadják. A szerkesztőt nehéz és felelősség- teljes munkájában városunk s a vidék ifjabb nemzedékének több kiváló iró tagja s az életet, annak küzdelmeit s városunk és vidékünk viszonyait és érdekeit jól ismerő tapasztalt férfiak lelkes kis tábora segíti és támogatja. Ezenkívül az irodalmi kérdésekkel és dolgokkal szeretettel foglalkozó férfiakat is igyekszünk és sietünk lapunk munkatársainak megnyerni, mire már most is tisztelettel felkérjük őket. Igénytelen sorainkat az iró szavának hangoztatásával fejezzük be: „Szegény hazánk minden fiától, minden közkatonájától megvárja, hogy tegyenek, munkálkodjanak érette. Kevesen vagyunk, a népek mérhetlen tengerárja elnyeléssel fenyeget bennünket. Csak ! ügy, csak akkor állhatunK meg dicsőén, ha mindnyájan, mint egy ember küzdünk, dolgozunk, fáradunk a közös honért, mindnyájunkért!“ Ünnep. Karcsú toronyból Szól a harangszó, Ünnepi csendben Messzire hangzó, Szél viszi szárnyún, Mini a galambot, A haranghangot. És a hol átszáll Búgva, dúdolva, Emberi térd mind Földrehajolva. S csendül a lélek Tiszta harangja: Szent ima hangja! Élet és élet, (Színhely: a liptóujfalui üveggyár irodája. Fehér ur, az igazgató szomorúan ül nagy könyvei előtt és számol. Odakünn nyári zivatar kezdődik, erős dörgéssel és villámmal, de egyelőre még eső nélkül.) Fehér (a fejét csóválja). És még sem lehet másképpen. Hiába próbálok meg akármilyen számítást. Nem megy. Egy öreg tót munkás (kopog, miután választ nem kapott, bedugja a fejét, végre egészen bejön.) Pan direktor! Fehér (nem figyel rá.) Az öreg. Pan direktor. Fehér (félre néz). No mi kell ? Az öreg. Pán direktor! Kérdezek valamit, ha megengeded. Fehér. Rajta. Az öreg. Azt mondják a többiek, hogy a jövő héten a munkások felét el fogod bocsátani. Igaz? Fehér (nem felel). Az öreg. Hát akkor igaz. Fehér. Igaz. Az öreg. Úgy. Hm ! De hát — mi lesz velünk ? Fehér. Nem segíthetek a dolgon, öreg. Igazán nem segíthetek. Látod a gyár már több mint egy éve veszteséggel dolgozik. Törtem a fejemet — számítottam, próbálkoztam — de semmit sem tudtam kitalálni. Az igazgatóság ott fenn Pesten pedig nem látja a ti nyomoru- ságtokat, csak azt látja, hogy a pénze folyvást kevesebb lesz. És én már nem tudom tovább ígéretekkel tartani őket 1 Ők az urak, ők parancsolnak, én pedig nem tehetek mást, mint amit megparancsolnak nekem. Az öreg munkás. Tudom, pán direktor, tudom. Te jó ember vagy. Te segíteni akarsz. De hogy is segíthetnél te négyszáz emberen. Négyszáz kolduson, akiktől most elveszik az utolsó pár keserves falatot is. Fehér (nagyon szomorúan). Igaz, hogyan segítsek? (Csend. Odakünt megeredt a zápor és erősen veri az üvegtáblákat. A két elgondolkozó ember nem veszi észre, hogy az ajtón egy fiatal leány jön be lovagló ruhában, lovagló ostorral a kezében.) A fiatal leány. Bocsánatot kérek, de — Fehér (hátrafordul). Ki az? Ó, bocsánatot (megismeri a fiatal hölgyet). Nini, Margit nagysám ! Margit. Csakugyan maga az Fehér ? No ez kellemes véletlen, legalább nem kell idegenek vendégszeretetét igénybe vennem. Nem is tudtam, hogy szomszédok vagyunk. Fehér. Szomszédok? Margit. No igen. Négy hét óta. Papa megvette az ófalui kastélyt a birtokkal. Én pedig most ismerkedtem meg a vidékkel lóháton. Ma különben majd rosszul jártam. A lovász már is kétségbe volt esve. Fehér. Öreg — nézz a lovak után ! (Az öreg munkás el. Kis szünet.) Margit. Mondja csak Fehér, ez itt a gyár, ügy-e? Fehér. Az. Margit. De szűkszavú lett. Pedig volt, amikor sok mondanivalója volt. Fehér. Lehet. Talán most is volna. Csakhogy az akkori mondani valóm érdekelte, a mostani pedig untatná. Margit. Tisztelt barátom, önnek a vidék határozottan nem tett jót. A stílusa olyan lett, mint egy némely igen lesoványodott nagynénié, akiket tiszta szívből . . . Fehér. Ki nem állhat. Tudom. Mert a nagynénik néha kellemetlenek. Azok megmondják olykor, hogy az a felületes, ostoba, külső FRANKL DEZSŐ vaskereskedése NAGYKÁROLY, MAKAY-UDVAR. Ajánlom Nagykároly város és vidéke közönség részére dúsan felszerelt vas-, szerszám- és konyha felszerelésemet — a legolcsóbb árban. . '■’ö a csa cro, s»' GO
