Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1943

4 pedig egy gyékény csak. Némikoron egy bőrt teszen vala csak feje alá az ő imádkozó helyén. Ezen nyugoszik vala magyari királynak leánya." Az önsanyargató életnek titkait már gyermekszemmel elleste a veszprémi kolostorbán. Kincsesládájában, halála után, nem is találtak mást, csak korbácsot és vezeklőöveket. — Böjtöléseivel, ártatlan testének megszaggatásával népének bűneit akarta engesztelni. Ezért öltötte magára a rongyokat is a királyi bíbor helyett. Nem riadt vissza semmiféle munkától: „ifjúságától fogva ő életének minden napiban örül vala ő magát foglalnia a klastromnak mentől alábbvaló szolgálataiban... A szolgáló leányoknak és egyéb sororoknak szolgáló társuk vala e szent szűz ő erejének felette és ő méltóságának felette... A konyhát söpri vala, fát hord vala hátán, vizet merít vala és ő maga e konyhára viszi vala." Minden ajándékot, amivel szülei és rokonsága elhalmozták, meleg szívvel tüstént szétosztott a szűkölködők között. Felebaráti s?eretetének legszebb megnyilvánulása a folytonos betegápolás volt. Nagynénjének, Szent Erzsébetnek hősies lelkesedésével végezte e munkát. Szeretete azonban nemcsak a kolostor szűk körére sugározta melegét, hanem messze túl a falakon az egész magyarságra. „...Béla király gyakorta mondotta az uraknak, hogy őtet az ő leánya, Szent Margit asszony arra kéri vala, ...hogy szegényeket, özvegyeket, árvákat... oltalmazna. És sokakban meghallgattatik Szent Margit asszony az ő atyjától, Béla királytól és atyjafiaitól." Újabb súlyos kereszt nehezedett vállára atyjának és bátyjának háborúskodásakor. Nemcsak öreg édesatyját és a halálos veszedelemben forgó testvérét féltette, hanem a névtelen ezreket is, akiket a pusztulás vihara elsodor. Imádkozott, böjtölt, marcangolta testét, mintha az összes bűnöket neki kellene magára vállalnia. A nemzet áldozatának érezte magát gyermekkorától fogva. Ehhez a hivatásához akkor is ragaszkodott az őt jellemző szent makacssággal, mikor a családi politika királyi házasságokkal akarta ettől eltéríteni. Kicsinyes, földies szempontok messze maradtak tőle. Szülei nagyon nehezteltek rája terveik áthúzása miatt. Mikor pedig a királyi kegy elfordult a szigeti zárdától, a kolostorfalakon belül is nagyon megnehezült az élete. Számára azonban e magárahagyottság nem volt keserű, hisz a földi dolgokhoz nem fűzte őt semmi. A test pedig lassanként, fiatalon megtagadta a szolgálatot, és Szent Margit boldog mosolylyal arcán hagyta itt küzdőterét. * Ez volt Szent Margit életének rövid vázlata. Egy hősi élet ragyogó színeinek fakó visszfénye. A kései zarándok ájtatos lélekkel idézi meg a leomlott kolostorkövek között a hétszázéves napokat és éjtszakákat, melyek látták mosolyogni, sírni és kemény korbácsolástól vérezni e szent Árpád-sarjat. Életműve azonban nem omolhat romokba, nem fakulhat meg. Hirdetni fogja mindörökre, hogy csak önmegtagadással, kemény fegyelmezettséggel kezdődhet a lélek felszabadulása. Megmutatja minden idők magyarjainak, hogy az igazi hazaszeretet áldozatvállalást jelent. Tanúságot tesz arról a testvériességről, mely nem ismer társadalmi gőgöt, hiúságot, előítéletet, végül különbséget magyar és magyar között. Szönyi László.