Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1943

f I. Iskolánk múltja. Kanizsa várát 1690-ben foglalta vissza gr. Batthyány Ádám. Már 1558 óta háborgatta a török Kanizsa várának környékét, míg végül 1600-ban elfoglalta a várat. A török uralom alatt szomorú és kultúrában nagyon elmaradt vidék lett Somogy és Zala vármegyékből és ilyen maradt hosszú időn keresztül. Hogy mennyire hiányzott itt a szellemi előrehaladás minden szükséges tényezője, a piarista rendház történetében az első „praefectus scholarum et superior Domus" Tsankai Jób e szavakkal írja meg: „Vastissima ista Hungáriáé ora, qua Provincia Saladiensis et illi adiiciens Sümegiensis procurrit, tota quanta est, publicis scholis destituebatur." Nem volt középiskola, ahova a szülők gyermekeiket küldhették volna a két nagy megyében. E bajon segítendő, Kanizsa ura, gr. Batthyány Lajos, Magyarország nádora, 1763-ban József fiával, az akkori kalocsai érsekkel, arról tárgyalt, hogy valamelyik szerzetesrendet nyerjék meg a Nagykanizsán létesítendő iskola átvételére. Az érsek Tapolcsányi Gergely piarista rendfőnökhöz fordult és kérte, hogy rendje vegye át ezt az intézetet és erre a célra 10.000 váltó forintot ajánlott fel alapítványul. A rendfőnök el is fogadta az érsek ajánlatát, de Koller Ignác, veszprémi püspök nagyon előrelátóan kevésnek találta ezt az összeget és nem adta beleegyezését az alapításhoz. Csak két év múlva engedett, amikor Mária Terézia, akihez a nádor és az érsek közbenjárásáért fordult, sürgette meg az ügyet. így történt azután, hogy 1765-ben, miután az alapító nádor 15000 frt-ért megszerezte a Zala vármegye tulajdonát képező katonatiszti lakást rendháznak, Zala vármegye a gimnázium céljaira ideiglenesen átengedett egy kincstári laktanyát és a város az ifjúság használatára az akkor épülő Nep. sz. János templomot adta át, megjelent az első négy piarista Kanizsán. Az első évben mindjárt 360 tanuló jelentkezett a 6 osztályra; hat osztályú volt az intézet egészen 1861-ig. Erős bizonyíték volt ez a fentebb említett hiányérzet mellett. Tanuló volt elég, de a csekély alapítvány kamata, mint ezt a veszprémi püspök nagyon helyesen megítélte, már az első évben elégtelen volt a rendtagok és az iskola fenntartására. Nyomorúság és küzdés volt a jó tanárok élete kezdettől, mondhatjuk