Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1943

% Szent Margit. Hosszú századok ájtatos óhaja teljesült 1943. november hó 19-én, amidőn XII. Pius pápa az Árpád-ház sarját, IV. Béla és Laszkarisz Mária leánykát a szentek közé iktatta. így lépett Boldog Margit szent őseinek, az országépítő Istvánnak, Imre hercegnek, bátor Lászlónak, Erzsébet asszonynak örökébe. * Szent Margit 1242-ben született Klissa várában, mások szerint Znióváralján, ahová a királyi család az üldöző tatárok elől menekült. A szülők a pusztulás vigasztalan órájában születendő gyermeküket Istennek ajánlották fel. Legyen ez a gyermek a szabadulás záloga és engesztelés az ország bűneiért. így került Margit már négyéves korában Veszprémbe, a dömések kolostorába. Tízesztendős volt, amikor a Nyulak-szigetén — későbbi nevén Boldogasszony-szigetén — épült új kolostorba költözött át, melyet édesatyja fogadalomból emeltetett. Itt élt és halt meg Margit önmegtagadó élet után, 1270-ben szent Priszka napján. * Hétszázéves napok és éjtszakák szent homályából jön felénk Margit királyleány. A középkori krónikás szelíd mécsvilága hull alakjára. „... a közepesnél magasabb. Méltóságteljes barna leány, szép nagy fekete gyermeteg szemekkel. Arca kezdetben hamvas, üde és pirosas volt, később a sok önsanyargatástól halovány, majdnem fehér..." Elgondolkodón lapozzuk legendája lapjait és azokat a tanúvallomásokat, melyeket apácatársaitól gyűjtöttek össze. A tatárdúlás üszkös romjai meredeznek a háttérben; a vészes árnyék időnként még a bizonytalan jövőre is ráborul. — Épül az ország, de az építő munkát szomorú testvérviszályok is meg-megzavarják. E közben a szent királyleány a kis dunai szigeten leéli áldozatos huszonnyolc esztendejét. „Gerjedez vala e nemes, szent szűz az isteni szellemnek tüzével és meggyulladván imádkozik vala szüntelen, majdnem minden közbevetés nélkül..." Lelki életének középpontjában a keresztre feszített Krisztus és az Oltáriszentség volt. Elragadottságában az isteni titkok csodálatos szépségei nyílottak meg előtte. „E szent szűznek ő ágya vala egy gyékény, egy hitvány lazsnok és egy kis vánkos, némikoron