Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1942

5 A magyar kegyes iskolák 300 éve. A magyar kegyes iskolák jubileumi évében a Viisszaiemlékezések, történeli írások, ünnepségek közben önkéntelenül eszünkbe jut az evangélium szava : Aki az eke szarvára tette a kezét... Igen : a visszatekintésnek csak akkor van értelme, ha a jelen és a jövő számára lendületet jeleni. Hivatásban való elmélyedést. Lelkületben való megújulási. Fel kell Léhát vetnünk azt a kérdést: Van-e mondanivalója a magyar kegyes iskolák elmúlt 300 évének a jelen és a magyar jövő szám'ára f Meggyőződésünk az, hogy van. Van legelőbb is az Istenhez való viszony vonalán. A kegyes iskolák vallásos szelleme a kaíolikumon belül sajátos stílust jelent. Minden időkben. Kalazanti Szent József hagyománya ez a lelkiéleti stílus. A lelkiség-történet egyik kiváló ismerőjével keresztény humanizmus -nak nevezhelnők. Vagy más szóval kegyelelességnek. Lehet, hogy az avatatlan nem veszi észre ennek a Kalazanlius-i lelkiségnek buzgásál éppen a magyar kegyes iskolák életében. A mélyebbrelátó szem azonban ki érzi ezl a sajátos vallásossági stílust a XVIII századi né]) közölt apostolkodó, névtelenségben élő piaristák áhítatából éppen úgy, mint a XVIII. század magyar felvilágosodásának vallási szelleméből (t. i. ennek is voltak értékei, egyes szélsősége^túlzások és tévedések mellett), a XIX. század Oltáregyleteiből, Katolikus-Köreiből és Legényegyleteiből és a XX. században a Sik—Schütz imádságos könyv szelleméből. Férfias, imádságból élő, tettekben nyilvánuló kereszténység ez, melynek gyújtópontja az Oltár. A közlünk élő Krisztus. Ez szól felénk a Kalazanlius-i adoratio perpetu(a gondolatából éppen úgy, mini az Oltáregyletek szelleméből. Az áldozatból megújulni az élet áldozatainak elviseléséhez! Mintha a piarista templomok megújulása ,az oltároknak virágbaborulása, az imakönyv kemény vágású imái nyomán mégis csak sok lélekben kialakul! férfias vallásosság jeleznék azt, hogy van igény és van remény. . i .1 népiség a mai magyar élet egyik, legalább is az ifjúságf szivét mind jobban meghódító vezéreeszmény?,. Igaz, ez a népiség sokszor zavaros. Nem egyszer egyoldalú. Talán, azért, mert képviselői sokszor inkább agitátorok, mintsem apostolok. De kétségtelen minden túlzás, minden egyensúlyozatlansága ellenére sok értéket rejt magában. Talán szabad azt mondani: a helyes értelemben vett, gyökeresen magyar népiség lehet és kell legyen művelődési, sőt politikai eszményünk is. A piarista múltnak van ehhez is hozzászólása. Hajós Gáspár, Dugonics András, Horváth Benedek a XVIII. században, majd tovább szellemi örökségként Révain és másokon át Csaplár Benedek, Tóth Jánoson át a legújabb kor piaristáiig rendi hagyomány (bármily furcsán is hangzik) a népiség. A magyar piaristaság már akkor égett a magyar nyelvért és szellemi kincsekért, akkor gyűjtött tájszavakat és nemcsak gyűjtött, hanem beszélt is így amikor még ez nem volt divat, A kegyes iskola-béli szerzetesek már akkor jártak ki szórványba, elsodródott magyar cselédeket Krisztushoz vezetni, iskolában, színpadon magyar öntudatot terjeszteni, tanyavilágban iskolákat alapítani, amikor ez ellenállásba ütközött. Akkor karolt falusi tehetségeket a magyar piaristaság (a rend nagyrésze ilyenekből került ki), amikor ez még nem volt állami feladat.