Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1941

6 kastélyból a másikba megyünk, a vidék gyönyörű . Másutt igy ir a jobbágyról: »... kilenc milliórul íorog kérdés... ki minden terhek türelmes viselője, s melynek oly nagy része a magyarság utolsó záloga, reménye, fenlartója . Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a jobbágy-kérdést ugy véli megoldani, hogy megnyitja e kilenc millió ember előtt is a nemesség bűvös kapuját. Nem. Korának, a XIX. sz. magyar nemesi életformáját nem tartja egészségesnek. Világosan látja, hogy a Verbőczi-féle nemesi alkotmány gazdaságilag éppúgy, mint jogilag kifakult, megvénült. Nemcsak a jobbágyság számára nem kívánatos ez az életforma, hanem még azokat is meglőj íja, kik benne élnek. A nem-nemesek birtok- és hivatalképessége, az ősiség eltörlése, a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség, sLb., slb., melyek majd a 48-as 'törvényekben formát öltenek, Széchenyi sugallatai. Elete 1830-tól, a Hitel megjelenésétől kezdve lázas rohanás. Egy súlyosan beteg nemzet végső éleíösztöne, élniakarása dolgozik benne.' Magyarul szónokol a főrendi táblán, rengeteget ir, s mindezekkel párhuzamosan éleire kelnek jól ismert nagy alkotásai, hogy ez utóbbiakkal is bizakodást öntsön a kislelküekbe. Es ekkor jött Kossuth. Aggódva és nem féltékenyen nézi Széchenyi ennek az uj üstökösnek páratlan népszerűségét. Jól látta, hogy olyan ember lépett a porondra, ki hatalmas akaraterejével és tehetségével egy nemzetet képes megbűvölni. Megkezdődik a két titán küzdelme. A Kelet népe, a Politikai programmtöredékek és hírlapi cikkek hatalmas tömege ontja a vádat Kossuth harcmodora ellen. A íovád azonban inkább Széchenyi lelkében égett. Röviden az, hogy Kossuth a politika útját választotta a nemzetnevelés helyetl. Széchenyi mindig ettől az úttól fél lette nemzetét. A kortársak azonban nem értették meg a próféta előrelátását Elfordultak „tőle. Félre taszíttatva az útszélre öntépés, önmarcangölás a további sorsa : Én a csillagokból olvasok — kiált fel. — Vér és vér mindenütt ! A testvért a testvér, a népfaj a népfajt fogja mészárolni engesztel hetetlenül és őrülten... Száguldó csapatok dúlnak szét mindent, mit épiténk. Ah, az én füstbement életem !« Utolsó feljegyzése: »Ö Isten, könyörülj rajtam ! 1848-tól 1856-ig lelkibeteg volt. De még az ujraeszmélő Széchenyi sem hagyja el a küzdőteret. Uj Sámsonként rázza meg annak a rendszernek tartóoszlopait, mely a magyarságot igába hajtotta. Halálos csapást mér a Bach-rendszerre, de önmagára is. Tanulságul álljon elmélkedésünk végén Széchenyi legjobb ismerőjének megállapítása: ... Széchenyinek gyakorlati haszon nélkül is megvan a maga nemzeti jelentősége : nemzeti életünk kimagasló csúcsa ő, melyet nagyságban senki el nem érhet, de amely messze sugározza az egész magyarság számára, nemzedékek során keresztül, a maga páratlan éleiének tényeit... <