Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1940

13 Antonio: Az üvegei is megmulatta. Zöld üveg volt. Cal.: Fiuk, sohase árulkodjatok egymásra. Ha valaki bűnös és maga nem vallja be, nem használ neki az árulkodás. Inkább sajináljátok. hogy nem kön nyit magán a beismeréssel, hanem hordozza a bűntudatot. Álnokul vádaskodni pedig nagyobb bűn, mint ^az, amivel vádolunk valakit. Giulio (szégj^enkezve) : Nem láttam játszani, csak ugy gondoltam. Többen: Szégyeld magad, árulkodó, szégyeld magad, (elhúzódnak tőle). Giulio (sirva Calasanzio elé térdel) : Atyám, bocsáss meg, többé nem vádaskodom. Nem akartam megbántani, Francescot. Cal.: (int Francesconak) : Gyere ide. (a két fiu kezét egymásba teszi) Most pedig szól

rse többet. Igv kézenfogva, békességben menjetek haza. Legyetek ezentúl jóbarátok ! (A két gyerek egymás kezét

1 fogva, miután kezel csókoltak i Cal.nak, megindul kifelé, a többiek vidáman mennek utánuk. Cal. mosolygós tekintettel követi őket.) Berro (már régebben olt áll az iskola ajtajában. Nagy levélcsomó a kezében. Amikor az utolsó gyerek is kiment, Calasanziohoz lép) : Atyám, levelek a vidéki és külföldi házakból. Van itt egy levél szép Magyarországból is. Csupa jó Lirek. Mégis csak szeret bennünket az Isten. Az emberek pedig" nagyon szeretik iskoláinkat. (A leveleket Cal. kezébe leszi.) Cal.: (ragyogó tekintetét az égre emeli, a leveleket kézbeveszi, majd lassan egyenkint ölébe visszahullatja. A színfalak mögött,halk, majd egyre erősödő kórus énekli az O, Páter parvulorum-ot, amely a végén diadalmasan zeng.) Legyen meg az Islen akarata. Minden örömet és szenvedést az ő dicsőségére és a jámborság növelésére ajánlottam fel: Ad maius pietatis incrementum. (A jelenet végén a függöny lassan összemegy.) * * * Elhangzott immár énekem, Atyánk, dicséretedre, Fogadd az égben s szívesen Tekints le gyermekedre. Jó,Pátriárkánk, fényedet Áraszd reánk az égből: Égő szomjunk enyliitse meg Nedű a menny vizéből. Töltsd keblemet telis-tele Erényed illatával, Hadd teljen el fiad szive Békével, tisztasággal. A vad világ, ha rám omol, Viharja meg ne törjön. S fondorlatával a Pokol Haragja meg ne öljön. Az Egynek hát áldás legyen S a Háromság nevének, Öröm, dicséret, győzelem, Buzgó hozsanna-ének. Józsefet is hűségesen Áldja az ifjak ajka S el-netn-fogyó öröm legyen Küzdelme szép jutalma. (Commendatio.) Vége.