Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1939

6 tes volt. Népek felszabadításáért harcoltunk, s mosl minket kisérnek börtönbe.« Sokan elmenekültek, de még többen estek fogságba. Az orosz kiszolgáltatta a magyar hadsereget az osztráknak. Ezen a napon volt a magyar tisztek szomorú fegyverletétele a szó teljes értelmében. Akárhány tiszt ketté törte kardját s ugy dobta oda nekik. S így fegyvertelenül ,az ellenfél kényének és hatalmaskodásának kiszolgáltatva, guny és sziLok közt vonultak Arad vára felé egész hadtest fedezete alatt. * A második lap az aradi tizenhárom vértanú egyikének emlékét őrzi. Három préselt fűszál van ráerősítve ezzel a felírással : Emlék gróf Leiningen Károly magyar Tábornok Sírhalmáról. * Az album harmadik lapja finom ceruzarajz, valamelyik fogoly rajzolta. Sebesült katonát ábrázol. Előtte kis asztalkán kötszerek. Sebzett balkarját egy hölgy kötözi. Ez az a magyar "hölgy, akinek a magyar lisztek hálából írták és ajándékozták az albumot: Vásúií helyi Johanna. * Briinek József és Rull Julianna házasságából származott: Brünek Júlia és Briinek Judittá. Júliát Vásárhelyi János földbirtokosvette feleségül. Legkisebbik leánya, Vásárhelyi Ilka, Purgly János felesége lett. Briinek Judittá Vásárhelyi Alberthez ment nőül. Ebből a házasságból született Vásárhelyi Johanna, az emlékalbum egykori tulajdonosa, 1833-ban Aradon. Rendkívül sokoldalú asszony volt. Különösen szerette a természettudományokat. Később egy tövisegyházi földbirtokos, Takácsi Sándor vette feleségül. Gyermekei közül Takácsi Janka, Kovács-Sebestény Endréné a Kovács-Sebeslény Miklós család feje. Vásárhelyi Johanna 1916 novemberében halt meg Budapesten. * A két fentemiitett Vásárhelyi család nagy szerepet játszóit az ötvenes években Arad város társadalmi életében. Érthető, hogy miként a többi uri család, a Vásárhelyiek is nagy részvéttel voltak a szerencsétlen foglyok iránt. Az Aradra került fogoly tisztek sorsa csak kezdetben volt szinte elviselhetetlen. Később azonban, amikor ügyeiket rendezték, elitéilék, vagy közlegényként besorozták őket, a vár fegyelme és szigorúsága is enyhült. Úgyannyira, hogy a fogoly tiszr tek, bár rendőri felügyelet alatt álltak, mégis pl. a várparancsnok br. Sternegg hadbíró, továbbá az emberies gondolkodású s mivelt lelkű gróf Thun« nagylelkűségéből szinte a hihetetlenséggel határos szabadságot élveztek. Utána Castellitz jölt, nem oly sima, nem oly udvarias (várparancsnok, mint az előzők), de époly nemeslelkü és jószívű. Ő terjedelmes kertjét azonnal a foglyoknak ajándékozta, hogy ott szórakozzanak, ezek aztán valódi édenkertet csináltak belőle, ugy, hogy csodájára jártak. Ö is, mint előde, ha aradi polgár, birtokos, vagy tisztviselő jött, hogy a mai napra öt, liz vagy akár husz foglyot vendégül óhajtanék kivinni, megengedte, sőt örvendett rajta, hogy szegények kissé szórakoznak. Nem volt nap bármilyen időben, hogy egy csapat fogoly a városban ne lett volna, mert az a lelkes aradi polgárság szivét, kenyerét megosztotta ezekkel a szerencsétlenekkel, csakis az ő részvétük, barátságuk, s gyöngéd gondos-