Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1939

7 kodásuk a foglyokról enyhítette a fogság kínait... ők törekedtek nekik családot, otthoni pótolni... Az aradiak vetekedtek a szívességben, az aradiak megközelítették a szenleket jóságban ; az aradiak minden szerencsétlen honvéd szivében emlék-oszlopot emeltek magoknak.« (Degré : Visszaemlékezéseim II. 187. és kk .1.) A két Vásárhelyi családról Degré külön is megemlékezik : »Volt-e egy is közülünk — irja —, vagy a várbeliek közül, kik e jíél uriház szivességét ne élvezték volna, kire ezen termekből a részvét, a vigasz s a barátság édes ihlete nem áradott ? nem volt ! a mint nincs egy is, aki a hálaérzetét szivében magával sirjába ne vinné..; Nem akarom itt részletezni, irja tovább — sem az aradi polgárok, sem a két Vásárhelyiné jótéteményeit, ehez magában két kötet kevés volna. Mi honvédek ugy is tudjuk, mások pedig nehezen tudnák megérteni. A világ önzetlenebb és résztvevőbb polgárokat, mint az aradiak voltak, felmutatni nem bir ,s olyan sziveket, mint a két Vásárhelyinéé csak az égben az angyalok közt lehet taíálni.x (u. o.) A Vásárhelyi család áldozatos vendégszeretete, jósága — részleteket isajnos nem tudunk — nemcsak lelki vigaszt nyújtott a fog*lyoknak, hanem ennél sokkal értékesebbet, mint az alábbi esetből is kitűnik, az életüket is megmentette. Haynau — leveleiből világos — a foglyok közül amnesztiát csak' őrmestertől lefelé, a legénységnek szánt. »A főnököket felakasztatom, az osztrák tiszteket, akik az ellenségnél szolgáltak, agyonlövetem, a magyar tiszteket, mint közlegényeket, besoroztatom«, irja 1849. augusztus 24-én egyik levelében. Teleki Sándor gr. is — erdélyi főispán és kormánybiztos — szintén a Vásárhelyi családnak köszönheti életét. Az érdekes meg^ menekülés történetét Degré Alajos örökítette meg fent említett! munkájában. »Este, mint rendesen Vásárhelyi Judith (Vásárhelyi Albertné) úrhölgynél nagy társaság volt, ott tartózkodó foglyok nejei s letartóztatott ifjak. Nagy asztal körül esteliztünk, ez mindig így volt. Egyszerre betoppan Sternegg hadbíró ; helyei foglal az asztalt nál, közömbös dolgokról cseveg, de látszott rajta, hogy rejt valamit

1; Aztán ugy odavetőleg mondta : Milyen szerencséje van annak a Teleki Sándornak, hogy elmenekült. Ma parancsolat jött, hogy erős őrizet alatt Pestre szállítsák. — Miért ? — Erdélyből feladások jötr teik ellene, hogy mint főispán és kormánybiztos több jóérzelmü egyént kivégeztetett. Na, ha ez nem volt jóakaratú figyelmez te tékákkor Sternegg egy elemi iskolai tanulónál együgyübb lett volna. Vásárhelyiné rámnéz és távozik. Néhány perc múlva követtem. — Tudja hol van Sándor ?' — Hogyne, feleltem, Mácsára ment Cseunovitz Péterhez. — Vigye meg neki azonnal a hirt ! Bátyja fogatán küldte el Degrét, aki Iratoson talált Telekire. Az aztán mint paraszti kocsis szekerezett Belgrád felé, s menekült Törökországba. * Az emléklapok tartalmából egyszeriben elénk tárul az a sok nyomorúság és szenvedés, amelyet az aradi magyarság szerető vendégfogadásával és megértő együttérzésével az együttlét óráiban feledtetni tudotl ugyan, amely azonban a magány kinzó egyed ül való ságálban annál nagyobb erővel keritette hatalmába a családjától, szeretett környezetétől távollévő, életsorsa bizonytalanságától megfosztott fogoly katonalelket. Emléklapok. Hosszúkás levelek. Az egyiken hosszabb vers, a