Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1926

6 I. Iskolánk múltja. Kanizsa várát 1690-ben foglalta vissza a töröktől gr. Batthyány Zsigmond. A hosszú törökuralom minden tekintetben szomorú vidéket csinált Somogy- és Zalamegyékből. Különösen pedig szellemi tekintetben vetette vissza erősen e megyéket. A piarista ház történetében igy jellemzi annak irója e nagy területet: „Vastissima ista Hungáriáé ora, qua Provincia Saladiensis et ±111 adiiciens Sümegiensis procurrit, tota quanta est, publicis Scholis destituebatur". — Nem volt középiskola, ahová a szülök gyermekeiket küldhették volna a két nagy megyében. E bajon segítendő, Kanizsa ura, gr. Batthyány Lajos, Magyarország nádora, 1763-ban József fiával, az akkori kalocsai érsekkel tárgyalt, hogy valamelyik szerzetes rendet nyerje meg, hogy itt iskolát vezessen. Az érsek Tapolcsányi Gergely piarista rendfőnökhöz fordult és kérte, hogy rendje vegye át a létesítendő intézetet. 10.000 váltó forintot ajánlott fel alapítványul. A rendfőnök el is fogadta az érsek ajánlatát, de Koller Ignác, veszprémi püspök, nagyon kevésnek találta ezt az összeget és csak két év múlva, akkor is Mária Terézia sürgetésére, akihez a nádor és érsek közbenjárásért fordultak, adta beleegyezését az alapításhoz. így azután 1765-ben, miután az alapító nádor 500 forintért megszerezte Zalavármegye tulajdonát képező katonatiszti lakást a rendház, egy kincstári laktanyát a.gimnázium céljaira, megjeleni az első négy piarista Kanizsán. Az első évben mindjárt 390 tanuló jelentkezett a hat osztályra (hat osztályú volt az intézet 1851-ig). Erős bizonyítéka volt ez a fentebb emiitett hiányérzetnek. Tanuló tehát volt elég, de a csekély alapítvány kamata, mint a veszprémi püspök előre látta, már az első évben elégtelen volt a rendtagok és iskola fenntartására. Nyomorúság és küzdés volt a jó tanárok élete, azt mondhatjuk, a legújabb korig. Sok bajuk volt a rozoga épületekkel és a maguk fenntartásával. Ha nem akadt volna nagy jótevőjük Matkovics megyei alszolgabiró személyében, már az első évben itt kellett volna hagyniok az uj alapítást. A ház története sok szomorú panaszt hallat erre vonatkozólag. A rendtagok mindezek ellenére buzgón végezték sokszor lehetetlen körülmények között lelkes munkájukat. A második évben 478-ra emelkedett a tanulók száma, majd kevesebb lett, de egészen 1780-ig mindig 200-on felül maradt. A háborús idők, különösen pedig II. József uralkodása alatt erős visszaesés mutatkozott. 1788-ban 33 ra szállt alá a létszám. Néhány évig igy is maradt; azután növekedett lassanként és 1799-ben ismét 258-ra szökött fel. 1849-től 1860-ig megint apadás állt be; innen kezdve emelkedést látunk; párhuzamos osztályokat kell felállítani; 1919—20-ban a magántanulókkal együtt 520 volt a tanulók száma. A csekély alapítvány, a rend szegénysége semmiféle befektetést, javítást nem engedett meg. Igy az épületek annyira tönkrementek, hogy a termekbe becsurgott az eső. Paintner Antal főigazgató 1807-ben felajánlotta az intézetet a premontrei rendnek, melynek visszaállítása és vagyona visszaadása ellenében két intézetet kellett úgyis átvennie. De Buday Ágoston csornai prépost, aki személyes tapasztalatból ismerte a viszonyokat, nem volt hajlandó átvenni a szegényes intézetet és inkább Keszthelyt vállalta. 1812-ben jelenik meg először Nagykanizsa város, mint az intézettel szemben kötelezettséget vállaló erkölcsi testület. Felállítja az előkészítő osztályt. 1822-ben kötelezi magát a város az iskola és rendház fenntartására és két tanár fizetésére. 1823-ban bővítik a gimnázium épületét és ugyanakkor nagyobbítják meg az ifjúsági templomot. 1849-ben a Thun-féle szervezet értelmében a 29 piarista gimnázium közül 7 felső, 11 alsó gimnázium lesz; 11-et pedig eltörölnek, ezek között a nagykanizsait is. A rendnek ugyanis nincsen elég tagja és az alapítvány elégtelen egyébként is a fenntartásra.