Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1917

6 nagykanizsai elemi iskolai tantestület, a tornaegylet, a megboldogult tisztelői, jóbarátai, nagy és előkelő közönség, Hajdú Dezső VIII. osztályú tanuló az ifjúság nevében a sírnál mondott búcsúztatót, a tanári kar nevében nevelésügyünk e derék harcosát e sorok írója parentálta el. Tanártársai az önzetlen jóbarátot, tanítványai László Józsefben a szerető és lelkes tanárt gyászolják. II. Incze István 1863-1918. Tanártársam és jó barátom volt egy személyben. Barátságunk még 1888-ban kezdődött, amikor ő mint kezdő, én mint három évet már a hátam mögött hagyott tanár együtt mentünk Kecskemétre. Mi voltunk a testület legifjabb tagjai s azért összetartottunk egymás védelmezése céljából, hahogy arra szükség lenne. De nem volt szükség! Megszerettük egymást, együtt örültünk, együtt búsultunk. Ám ez a szíves és benső élet nem tartott sokáig. Egy hónap múlva rendkormányi intézkedésre a nagy beteg Nyáry Józsefet váltotta fel Nyitrán s innen kezdve húsz éven át nem volt alkalmunk egymással érintkezni. Incze István e húsz év alatt megfordúlt és tanított Nyitrán, Léván, Sátoraljaújhelyen, Máramarosszigeten és Nagykanizsán, ez utóbbi helyen egy folytában 22 évig. Itt már el sem tudták az iskolát képzelni a ,,rokon'' nélkül s itt kerültem vele ismét össze 1908-ban, hogy együtt viseljük a tanításnak igáját. Az egymástól távol töltött húsz esztendő lelkileg nem változtatott semmit, de semmit rajta, csupán testileg öltött más alakot, mert a sovány, gyenge testalkatú fiatalemberből erős, izmos, fejlett férfiú vált, aki testével is valóságos tekintélyt képviselt. R testről, bár súlyos operációt és számos nehéz betegséget állott ki, azt hitte volna az ember,