Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1914

5 Dal és filozófia ! Lenézően és gúnyos kacagással fogadták a kísérletet a kortársak. Ha dal a dal, akkor annak finom szövetű teste nem bír meg mást tartalmi eledelül, mint az érzelem egyetlen hullámverését s a filozófia súlyos eszméje megárt az egészségének, — vetették ellene irigységtől sarkalt birálói. S ha filozófia a filozófia, akkor az nem léphet föl olyan lenge öltözetben, minőt a dal szolgáltat, hanem az elbeszélés vagy dráma erősebb szövésű materiájába kell burkolóznia. S a Petőfi korabeli bírálók emez elfogult Ítélete jórészt korunkig fenntartotta magát róla, a filozófus költőről s még manapság is Petőfinek ezt az oldalát hirdetik leggyöngébbnek és legjobban sebezhetőnek. S mi volt e támadásoknak oka a múltban s mi a lekicsinylése a jelenben ? Megfejti Schopenhauer az ember értelmi képességének ama hiányával, mely a ritka és értékes dolog felfogására képtelen ,• másrészt rámutat az irigységre, mert a hirnév által, melyet valaki elér, egy emberrel ismét több emelkedik a közönséges fajtájú emberek fölé. „Innen van az, hogy bárminemű szakmában jelentkezzék is a kiválóság, azonnal szövetkezik és összebeszél a középszerűeknek nagy száma, hogy azt ne engedje érvényesülni, sőt ahol lehetséges, elfojtsa. (Schopenhauer). Ámde Petőfi, ki érezte szellemének nagy értékét, s ez érzéséből nem is csinált titkot, nem riadt el a gáncsok miatt a filozófiai lira művelésétől s épen abbeli érdemeiért, hogy nálunk a lirát evvel az uj tartalommal gazdagította, nevezi őt MeltzI Hugó, Petőfi költészetének egyik legrajongóbb méltatója s egyéniségének bámulója, — a lira Shakespearejánek. Kissé merész nagyítás, de a szerető csodálatnak megbocsátható! Petőfi tehát dalaiban filozofál, vagy ha ugy tetszik, filozófiai dalokat ír! A dalnak pedig egyik legkibéiyegzettebb tulajdonsága, hogy a legszorosabb összefüggésben van írója egyéniségével, amennyiben mindig csak magáról, a maga érzéséről és gondolatáról szól. Rbből önként következik, hogy Petőfi filozófiai dalai saját egyéniségének tükrözői lévén, bennök nem a mások, hanem kizárólag a maga eszméit szólaltatja meg, vagy ami mindegy, nem vesz kölcsön készenálló filozófiai rendszerekből gondolatokat, hanem a