Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1912

15 kinek műveiben Rubens sokszor humoros, szinte grotesk varatióban nyilatkozik, Tanítványainak legeredetibbje azonban két- Van Dyck ségkivül Antonis Van Dyck, kinek művészetében a vlám szellem egy másik, Rubenstől teljesen eltérő sajátsága nyer kifejezést. Nyerseségnek, állati durvaságnak, faragatlan ildomtalanságnak semmi nyoma. Rubenssel közös vonásai csak a pompa és fényűzési kedv és a nála egyéni variátióban érvényesülő vlám érzékiség, mely egy beteges ember idegzetében forr és csak az ősforrás és végcél tekintetében azonos Rubensnek egészségtől duzzadó és vértől pirosló idegingerével. Szép nőktől körülrajongott szőke hajú csinos ifjú, egy brabanti selyemkereskedő fia, kinek övrjében az arisztokrata világ parfömje kábit el és a selyem bágyadt fénye melankolikusan sugárzik felénk. Érthető, hogy szívesen tartózkodott gyermekkorában apja selyemüzletében, hol a ragyogó portéka látása nevelőleg hathatott műérzékére s hol nem egyszer egy-egy szép nő selyemtől sistergő pompában epedve gyönyörködhetett a jövő eme imádott Adonisében. Amig a nőknek ezen gyöngédségei a gyönyörködésben merültek ki, boldog napokat élt a kis Anthonis,- de mikor ezen gyönyörködések vonzalommá, ezen epedő vágyak esztelen rajongássá, testet-lelket ölő szenvedély!yé fajultak, a szép, a művészlelkű de gyönge jellemű ifjú csábításaiknak áldozatja lett és a művészet nagy kárára fiatalon, 42 éves korában halt meg. Rubens a flandriai művészet ragyogó napja s Van Dyck a mélabús hold. Ezen hasonlat talán hosszú fejtegetéseknél jellemzőbben illusztrálja a két művész közti külömbséget. Előkelő modoráért a festőbárónak nevezték őt a flandriai medvék és azt mondták: ha Rubens a flandriai művészet fejedelme, úgy Van Dyck ezen fejedelem szeretetreméltó udvaronca, kibe az udvarhölgyek belebolondulnak.