Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

28 országgyűlési utasításokat szerkesztették a követek számára. Mint a nép barátját üdvözli ez alkalomból s további kitartásra buzdítja : Föl, föl, barátom, hangoztasd szavad, Árászd ki lelked e lángözönét, Hogy fellobbantsd a rokon sziveket S hogy szétégesd az ellenség hadát: Dörögd a gőgnek és a butaságnak A rá jövendő vég Ítéletet. (Kazinczy Gáborhoz.) És e csodálatos szónoki tehetségével szembeállítja írói képességét: És ha ir ? stylusa épen olyan botrányos, mint Kuthy Lajosé. Különös, hogy e két ember, kiben oly sok, oly buján termő a gondolat, ugyanazon köntösbe öltöztetik irataikat, mibe az eszmekoldusok: sallangos, puffogó dagályba. . . . Föl nem érem ésszel, hogy vannak a nemmindennapi emberek közt olyanok, kik nem tudják vagy nem hiszik, hogy az egyszerűség az első és mindenek fölötti szabály, hogy akiben egyszerűség nincs, abban semmi sincs. Azzal ne álljanak elő, hogy az ő gondolataik magasabbak, hogysem közönséges nyelven ki lehetne fejezni. Az az egyszerűség, mely vissza tudta adni Shakespeare legnagyobb gondolatait, legragyogóbb költői képeit, legmélységesebb érzelmeit, bizony Kuthyét vagy akárkiét is vissza tudja adni. <u. o.) Az akkor divatos sallangos, sujtásos stílussal szemben, melyet Kuthy különös szeretettel alkalmazott novelláiban és regényeiben, Petőfi nemcsak igy elméletileg lép föl, hanem gyakorlatilag alkalmazza az egyszerűsége prózai elbeszéléseiben és evvel jótékonyan hat a novellastiius természetes hangjára. Versei pedig az egyszerűségnek legremekebb mintái. A gyenge költők közül még két név fordul elő Petőfi Írásaiban és pedig a Kovács Pálhoz irt egyik levelében azt a tanácsot adja a Győrben lakó és ott a Hazánk c. jónevü vidéki lapot szerkesztő barátjának: Amennyire telik, őrizkedjél olyan égbekiáltó silány portékákat közölni, mint a minap Bolyovszky és Halka vagy kifene versei voltak. Amint elolvastam, hát . • . aszkórságba estem és három izben ütött meg a guta. Ha kedves előtted életem, válogasd meg jobban a verseket. Inkább semmit, mint rossz verset.

1 & * *• 1 Petőfi, vegyes művek. III. 162.