Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

27 sentimentalizmusát, selyempuha kínait sem irónia, sem humor nem mérséklék, s egész költészete ellentétben állott a győzelmesen felküzdött népies iránnyal.«' Nem fedi az igazságot a rosszakaratú bírálatnak Petőfire vonatkozó, az az állítása, hogy a saját hona szük határain tul nem lát a szeme ,• mert bár tervezett külföldi utazása elmaradt, de szellemileg bejárta a német, francia és angol irodalmak gondolatbirodalmát. Nem állhat meg az az állítás sem, hogy csak a szalonköltészet, a maga erőltetett nyelvével és keresett érzelmeivel szolgáltatja az irodalom igazi remekeit s a népies modorban irt mű csekélyebb értékű, Petőfi jól tudta ezt s ilyen felfogás ellen látszik irányultnak a következő verse : Oh szent költészet! mint le vagy alázva, Miként tiporják méltóságodat Az ostobák, s ép akkor, amidőn Törekszenek, hogy fölemeljenek. Azt hirdetik föl nem kent papjaid, Azt hirdetik fenszóval, hogy terem vagy, Nagyúri, diszes, tündöklő terem, Hová csupán csak fénymázas cipőkben Lehet bejárni illedelmesen. Hallgassatok, ti ál, hamis próféták, Hallgassatok! egy szótok sem igaz, A költészet nem társalgó terem, Hová fecsegni jár a cifra nép, A társaság szemen szedett paréja; Több a költészet: olyan épület, Mely nyitva van boldog-boldogtalannak, Mindenkinek, ki imádkozni vágy; Szóval, szentegyház, ahová belépni Bocskorban, sőt mezítláb is szabad. (A költészet.) Kazinczy Gábort mint szónokot lelkes elragadtatással magasztalja az LIti levelekben, azt hirdetvén róla, hogy: »valódi csodagyermeke a természetnek a szónoklatban ,• uj Memnonszobor, melyből egy örökkétartó hajnal szakadatlanul a legfönségesebb hangokat csalja. Benne elérte a rögtönző szónoklat a non plus ultrát. Olyanok, mint ő, talán lehetnek, de nála különbek nem.« <63. I.) Rajongással köszönti egy költeménnyel abból az alkalomból midőn az ő magával ragadó szónoklata hatására is Zemplén megye rendei a szabadelvű 1 Gyulai, i. ni. 55. I.