Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1909

21 tünket nem zavarja, mert a meséből kiérezzük a nép naiv felfogását, a megfejtés pedig a gondolkozó ember állásponté jávai egyezik meg. Igen vonzódik a furcsa történetekhez és a lelki külön= legességekhez. Pongrác István hóbortos tetteiről és Buttler János különös házasságáról nagy kedvvel szövögeti meséit. Ha

;

/ a mult eseményekből merit tárgyat, úgy tesz mint Jókai. Ot is elragadja képzelete, szabadon csapong és a valószínűséggel keveset törődik. Maga mondja A két koldusdiák történetében, hogyha nagyon messze hagyjuk az időt magunk mögött, ide-oda benne száz esztendő. A beszélő köntös-ben is hasonlóképen nyilatkozik. A mese benne a fő, a történelmi események csak mint szinek bukkannak fel mögötte. S e színeket önkényesen hoztam össze a kaftány szereplésének idejére száz év előttről, száz év utánról . . . Ilyen felfogással nem lehet jó történeti regényt Írni. Kemény Zsigmondot meg sem lehet közelíteni. Mikszáth történelmi tárgyú elbeszéléseiből hiányzik a történeti igazság. Jósikához hasonlóan ő is csak külsőségeiben rajzolja a kort és a mult eseményeibe nem mélyed bele. Nem eleveníti meg a kort mozgató eszméket. Nem tudja hiven visszatükröztetni az illető korszak szellemét, vallási, társa= dalmi és politikai irányát. Ritkán ad hű korrajzot, de az elmúlt idők hangulatát egy pár sejtető odavetéssel találóan festi. A Bach-korszakot ezzel a pár szóval jellemzi: »Feketébe öltözött az ország, szürke gondolatokba az emlék. Nem volt már itt semmi fényes, csak a zsandárok sisakja. A régi események helyett a jelen és a közelmúlt az ő igazi világa, ott érzi magát otthonosan és onnan vett tárgyai sikerülnek legjobban. A régebbi mult nála csak arra való, hogy gúnyos élceit röpitse rá. Állandó kedvtelése a féltett hagyományokat is megcsipkedni és a kötődések végén elméIázni, hova is jutnak el a legmagasztosabb fogalmak! Vesze= delmes játék ez a gondolkodni nem szerető olvasóra. Amint láttuk, Mikszáth tárgyköre nem nagy, de épen az a csodálatos, hogy ebben a szűk körben is mindig újabb és újabb dolgot tudott felfedezni. Éles szeme, eleven kép= zelete a szűk tárgykört is naggyá, szinte korképpé tudta