Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

26 A római ember polgári életét a fórumon töltötte Tájékozást szerez a közhangulatról s a politikai viszonyokról s a megvesztegetések korszakában már meggyőződésére is itt köt alkút. Csaknem ezer év világtörténetének temetője a fórum. Nagy Károly uralmának idejéig ősi fényében ragyogott. A most már porladó romok egykor a vallásosságnak ékes és művészi templomai s bazilikák voltak. Környezetüket ragyogó csarnokok, márvány és bronzszobrok sokasága adta. Hol ma a por vastag rétegben pihen s pók szövi közbe hálóit, valamikor arany csillogott s márvány sima felületén verődött vissza Itália kék egének forró napsugára. Azután a gondatlanság és pusztítás karöltve sietett a nagy időké tanuját elpusztítani. S hogy V. Károlynak az elfoglalt Rómába vivő diadalmenete egyenes úton menjen végbe, feltöltik az egész forumot. Azután VII. Pius pápa megkezdi a klasszikus kor emlékeinek kiásatását s így látnak napvilágot az ó-kornak fényben s árnyékban egyaránt gazdag eseményeinek ősi színterei. Előkerül a Concordia templom tört oszlopa, mely a megbékült patríciusok és plebeiusok egyességének egyetlen megmaradt emléke, honnan Ciceró Catilina ellen elmondotta negyedik beszédét. — Saturnus templomának, az állami kincstárnak, egész fensége nyolc oszlop maradványában beszél az utókornak a pusztulás állandó törvényéről. Vespasianus templomát s a tizenkét isten csarnokát sem kímélte meg az idő. S hol Vesta papnői az örök tüzet ápolták, ott már csak zúzott kőoszlopok jelzik az istennő tiszteletének helyét. Két diadalív, Titusé Jeruzsálem pusztulásának emlékére és Septimius Severusé, a partok és arabok legyőzetésének megörökítésére alkotják a fórum két legépebb maradványát. Az utóbbi mellett voltak a szószékek (rostra), az arany mérföldmutató Augustus korából s az Umbilicus Romae, a világ középpontja Konstantintól. De elhagyjuk a forumot Ami most ott rom, mint a Bazilica Júlia, Augustus diadalíve, Romulus és Caesar temploma, mindannak pusztulása fájdalmat von a lélekre. Mig a Via sacrán a Colosseumhoz érünk, elég romon akad meg tekintetünk. Egy kihalt világ múlása felett érzett borongó fájdalom vesz erőt rajtunk, melyben benne van a múlt csodálata, az elmúlás fájó érzete s a jelen életének öröme. Egy egész történeti korszak nyitott sírjában,