Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

II. Uti vázlat. Az embert elfogja olykor a költözködés vágya, mint az ösztönszerűen útra kelő madarat. Elhagyja az otthon kényelmét, a megszokott környezet melegét, hogy váltakozó lakások kisebbnagyobb kellemetlenségeiben törje meg a testet s az idegenekkel való érintkezésben szerezzen más országok népeinek műveltségéről, szokásairól meggyőződést. Megyünk, mert valami hajszol s mint belső kényszer hatalma nehezedik a lélekre. S ez keresztül hajt ezer veszedelmen s nem egyszer a bizonytalanság ezer bajának tesz ki. Fölösleges az utazás értékéről beszélni. Jobban megtanulunk ott látva s hallva mindent, mint olvasás útján. Több mint az olvasás, gazdagabb közvetlenségben, értékesebb benyomásokban s mélyebb hatású a lélekre. Míg az olvasásnál egyéni benyomások lesznek lelki kincsünkké s mintegy másodkézből kapjuk a szemléletet pótló ismereteket, addig a közvetlen szemlélet lelkünkben domborítja ki a látottak hű képét. A közvetlen szemlélet útján nyert ismeret messze fölötte áll a tekintély forrásából fakadt tudásnak. Ott látunk, látjuk magát a tárgyat, a képzet bevésődik az emlékezetbe s a határozott tudás biztos anyaga lesz, míg a mások tekintélyén alapuló ismereteknél a képzelet veszi át a tudásban a vezetőszerepet. Ennek támogatására vagyunk utalva, mely pedig hűen, a tárgyi valóságnak megfelelően sohasem reprezentálja az eredetiség méreteiben a tárgyakat. A közvetlen szemlélet útján lelkünkben a valóság, az objektív létezés minden jegyével vésődik be az emlékezet táblájára az érzékelés tárgya. A valóság folytonosan igaz vetületképpen él a lélekben színben, változatosságban, eredeti nagyságában, melyet úgy semmiféle illusztráció sem tud oly igazi valóságban a képzetek közé beállítani. A leirások csak az egyéni