Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

14 értelem tekintetének vetítései. Innen van, hogy a közvetlen szemlélet útján egészen mást látunk, mint a mivel előzőleg emlékezetünkben mások tapasztalása útján szerzett ismeretképpen bírtunk. Oka, mert minden értelem mást és másképpen lát, az érzéseket irányító értelem erejének megfelelően. Ezért nagyobb előttem mindig az egyéni tapasztalattal szerzett tudás. Nem hit az, melyet valamely tekintélynek kölcsönzünk, olykor érdemetlenül, hanem valóságos ismeret, lelki kincs, melyet fáradtságos törekvés s nem ritkán szenvedés és nélkülözés árán vásárolt meg a lélek. Míg ez szilárd alapon nyugvó tudás, addig az hit, a tudásnak csak árnyékát alkotja. Két városról beszélek itt. Párizs és Róma e vázlat tárgya. Események hosszú sora, messze idők elfutott története teszi mindkettőt nevezetessé. A két város múltja valóságos tanulság-tárogató, mely az emberiségnek örökérvényű igazságokat hirdet. Az emberi nagyság, méltóság a kicsinységgel sehol nem jár oly szorosan egymás mellett, mint e két város történetében. Itt lehet látni, mit hozhat létre az emberi szellem, ha a természet örök törvényének útján halad; de ugyancsak itt tűnik szemünkbe, hogy az ember sárral dobálja saját méltóságát, mikor önmagának tűz ki végső célt. Rómában hatalmat látunk, mely csodákat teremt. De ezek a csodák az elenyésző hatalommal együtt romokká, történeti emlékekké lesznek, melyek örök nyelven beszélnek valami felsőbb, valami hatalmasabb szellemről, mely az emberi szellem poriadásnak induit emlékeivel szemben is megmarad ugyanannak mindvégig. Párizs az új eszmék forrása. Ezernyi tömegeknek hozták meg vezetőemberei az újkor eszméit. Százados történeti maradványait ezrek vére áztatta, mely a szabadság és egyenlőség nevében patakzott a haladásnak vélt szellemi tévedés útját járó szellemi zsarnokok parancsa nyomán. Rómában letörték az egyéni méltóságot s tömegek könnye, szenvedése és halála árán emelték fel a város hatalmát, Párizsban a szavak fordított értelmével vernek most is ezrek szívébe tőrt s teremtik meg a szabadság nevére keresztelt rabszolgaságot. A csodálkozásra mennyi alkalmat ad mindkét város. Van valami múltjukban, a mi lebilincsel, mert múltjukhoz, nevükhöz hozzáforrt az emberiség története, haladása, bűne s bűnhődése egyaránt. Érdemes néhány pillantást rájuk vetnünk s emlékeiket megtekintenünk, mert történetükben s emlékeikben diadalt s rabszolgaságot látunk, parancsot és könnyeket.