Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

10 nyilvánul. Az esztétikai érzés a lélek harangszava; megszólaltatja a természet és művészet világa és hogy milyen a lélek valója és nevelése, belőle tudjuk meg". A szemléletszülte esztétikai gyönyör az a bizonyos lelki élmény, melyet senkire sem lehet erőszakosan rátukmálni; egyéni variatióban él a lelkünkben és arra készteti az embert, hogy az érzetteken elgondolkozzék, eszmélkedjék. Egy festményt látva, az első impressió hatása alól fölszabadulva az a gondolat támad bennem: vájjon ki csinálhatta? mikor és hol élt a szerzője? milyen körülmények között? Ezen művét összehasonlítom más, már látott műveivel, esetleg a mesteréivel, vagy egy egész iskoláéval; szóval öntudatára ébredek az oksági kapcsolatok nagy szövedékének, melyet közönségesen történeti fejlődésnek szokás nevezni. Ezen műből és más hasonlókból lassan megértem az előbbi korok művészi törekvéseit, azok kialakulásának mibenlétéről szerzek tudomást, sőt a jövő művészetének sejtése kél bennem. Mi egyébb ez hát mint műtörténet? de eleven, átérzett és az érzés hevének lelohadása után átértett intensiv lelki élmény, mely érzéseinket öntudatosabbá, ismeretkörünket tágabbá és lelki képességeinket harmónikusabbá teszi. Nem annyira ismeret, mint inkább tudás, természetes képessége a lelkünknek, mely a nevelő észszerű eljárása következtében oly körülmények közé hozatott, hogy ezen természetes képesség kialakuljon. Vérmérsékletünk, nevelésünk és sok egyébb körülmény van befolyással arra, hogy melyik művészi kvalitás hogy hat a lelkünkre. Vannak, kiket a szín köt le, másokat a forma, a komposició, a ritmus, a harmónia érdekel; a műértő mindezen elemeket eltudja különíteni, különbözőségükben egyetemes vonásokat ismer fel és az analógia kapcsán törvényszerűséget vesz észre, egyetemes szempontokat kap és a tömkeleg káoszában képes világosan látni. A törvények és szabályok ezen kompendiumát az esztétika szolgáltatja, mely épúgy mint a műtörténet ezen kezdőfokon nem lehet holt tudás, hanem eleven érzés, empirikus úton szerzett lelkiképesség. Az esztétika a művészettörténetnek szolgáltatja az egyetemes szempontokat, ez viszont annak nyújt fejlődési tanúságokat és így á kettő