Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1908

11 egymást kiegészítve egy kerek egészet képez, mely külön egész a léleknek az érzés pillanata után kezdődő eszmélkedő processusának a folyománya. Amint tehát látjuk, élményen alapuló eszmélkedés, mely élményhez azonban csak a szemlélet útján juthatunk s végre a szemlélethez a rajz, a játék és a cselekvési ösztön visz. Az intensiv és helyes irányú szemléltetés fogja tehát a gyermeket a frázisok bénító nyűge alól kiszabadítani, az fog neki irányelveket szolgáltatni, hogy tudását egyéni módon érvényesíthesse, és segíteni fogja oda, hogy önálló megfigyelésen alapuló elfogulatlan ítélőképességének meggyőző erőt kölcsönözzön. Vagyis röviden: a gyermeket látni kell tanítani, a megfigyelőképességét kell fejleszteni; ezen szemlélet elmélyítésénél a rajztanítás a célszerű nevelőfaktor, mely a lelket képessé teszi gondolatok és érzékek grafikus kifejezésére és mások által ilyen módon kifejezett érzések helyes felfogására. A szemlélet tehát az a nem eléggé hangsúlyozható nevelési eszköz, melynek a reflexió csak következménye lehet; ezen szemlélet kell hogy uralkodjék itt, t. i. a művészeti nevelésnél, a hol a gyermeket arra akarjuk szoktatni, hogy érzékszerveit értelmesen használja. Az esztétikai érzés intensitásának a fejlesztése lévén itt a cél, fontos, hogy ezen fejlesztési folyamat minél több oldalról támogatást nyerjen. Vagyis az irodalmi tanár, a modern épúgy mint a klassikus, valamint a történész, az ének-, a zene- és a rajztanár mind azon legyenek, hogy a különbözően disponált tanítványok mindegyikében a hozzáférhető érzékeny pontot — hogy úgy mondjam, azt a bizonyos achilleszsarkot — megtalálják s azáltal az annyira fontos érdeklődést felkeltvén, az önképzés lehetőségét előkészítsek. Hogy van ember, ki kevés érzékkel bir a zene, egy másik a rajz, a harmadik bizonyos eszmei szépségek iránt, az igaz; de hogy olyan ember létezzék, ki semminemű esztétikai gyönyör élvezésére képes, az lehetetlen. A művészi nevelésnek tehát éppen az lévén a célja, hogy esztétikai gyönyör érzésére a lelket képessé tegye, harmonikusnak és főleg egyetemesnek kell lennie,