Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1906

31 retre érdemesített hármat, jelesre kilencet, jóra négyet és egyszerű érdemfokra négyet. Jegyzőkönyvi dicséretben részesültek: Aczél Géza: Shakespeare vagy Bacon?; Arnstein Sándor: Városaink a 13. században és Bauer Oszvald: Göcsej c. művei. A jelesen elfogadott művek : Kostein Ferenc: A pápaság, mint a művészetek pártfogója; Rapoch Pál: Vörösmarty epikájának nőalakjai; Lengyel József: Alphonse Daudet Les vieux c. elbeszélésének műfordítása; Lőwenstein Endre: Részlet Anatole Francé Sur la pierre blanche c. művéből, Moliére és Tóth Béla emlékezete c. értekezései; Marton Vilmos: Részletek Oeser esztétikai leveleiből; Strem István: Petőfy családi lírája; Vámbéri Pál: Tizian élete és művei. Nagy és elismerésre méltó szorgalmat fejtettek ki Körünk tagjai a szavalás terén. A szavalatok száma: 33. Ezek közül jegyzőkönyvi dicséretben részesű't 2, jelesre fogadtak el hatot, jóra tizenkettőt, egyszerűre tizenegyet és elvetettek kettőt. A záró gyűlést a koronázási évforduló alkalmával, junius 8-án tartottuk meg, amelyen Kostein Ferenc köri főjegyző számolt be az évi működésről. Gyakorló-iskolánk egyik szerény célja az Íráskészség elsajátítása, vagyis az arra való törekvés, hogy egy kitűzött tétel megfejtésével magunk tanuljunk, másokat pedig gyönyörködtetve tanítsunk. Gyakorló-iskolánk tisztikara — élén a kör vezető tanárával — két ízben tűzött ki megfejtendő tételeket, gondosan ügyelve természetesen arra, hogy a tételek a középiskolai növendék tudáskörét felül ne múlják és hogy a különböző tudományszakok minden ága képviselve legyen. Büszkén vallhatjuk, hogy az eredmény teljesen kielégítő; van ugyan néhány gyengébb mű is, de a legnagyobb rész olyan, hogy elismerésre, sőt jutalomra érdemes. A vezető tanár — hogy a részrehajlásnak még a lehetőségét is kizárja — a pályamunkák megbirálására Bárdosi Ferenc, Gazdag Lajos, Krix András, Mátyás József, Pap János, Pfeifer Elek és Sipőtz Pál tanárokat és a Gyakorló-iskola elnökét kérte fel, akik őt ezen nehéz tisztében a legnagyobb készséggel támogatták. Fogadják azért ez úton is a vezető tanár és a köri tagok hálás köszönetét. Az egyes pályatételek a következők voltak: 1. Anyám sirján. Elégia. Jutalma tek. Dr Ney ajánd. 10 K. Beérkezett 4 pályamű ; amelyek közül a ,,Nem látunk többé, nem soha" jeligéjű nem üti meg a kívánt mértéket. A fájdalom érzete nem válik közvetlenné; verselése határozottan gyenge; ritmus és rím sok helyen kifogásolható. A ,,Ki gyermekét szerette, gondját sir el nem temette" jeligés jól indul, de a tulajdonképeni magva épen nem valószínű. Schiller Harangját akarja követni az ember életének rövid vázolásában, azonban az ilyen elmélkedések az édes anya sírjánál érzett fájdalommal össze nem illők. Verselése ügyes. Dicséretet érdemel. Szerzője Strem István 7. o. t.