Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1905

8 a tanulásra az ifjakat, midőn figyelmeztetjük, hogy hanyagságukkal megszomoritják jó szüleiket, kik testi-lelki javukon annyit fáradoznak és áldoznak, hogy eléggé sohase lehetnek hálásak: méltányos-e, ha a szülői tekintély, a szülők iránt tartozó szeretet és hála megszilárdítására irányuló eme tevékenységünkért a szülő azzal fizet, hogy otthon gyermeke lelkében megingatja az irántunk tartozó szeretet és hála, s a mi tekintélyünk iránt érzett tisztelet alapjait. Pedig be' sokszor tapasztaljuk ezt! Ha a tanuló gyenge eredményt mutat fel, a tanár igazságtalan; ha a tanuló valami hibát követ el s dorgálást vagy büntetést kap a tanártól, a tanár üldözi a fiút; ha a tanuló egy vagy más tárgyból nem boldogul, az a tárgy felesleges; az apa az életben azon tárgy ismerete nélkül is boldogul. És igy tovább. A szülők eme tapintatlan szemrehányásának oka részint az iskola munkájának s feladatának teljes nem ismerése vagy félreismerése, részint a szülőknek a gyermekük iránt való rendetlen vagy mint mondják majom-szeretete; mit mulat az is, hogy legtöbbnyire azon szülők részéről történik, kiknek csak egy gyermekük van, a kinek aztán minden szabad, s a kivel szemben semmi sem igazságos. Mintha bizony a hibák elnézése szeretet volna s nem a legoktalanabb szeretetlenség. Az elkényeztetett gyermekkel sok baja van az iskolának; nem tanult soha engedelmeskedni; eddig neki minden szabad volt: most engedelmességet követelnek tőle s cselekvéseiben fegyelmi szabályokkal korlátozzák. Az ilyen aztán, ha rakoncállankodásniért korholást, feddést kap, azt képzeli hogy a tanár neki ellensége, mert szerető szülői részéről hasonló szigorúságot sohasem tapasztalt ; elmegy haza ; sirva panaszolja el, hogy a tanár őt üldözi, mert ezért vagy azért megdorgálta. Az apa megsajnálja'élete egyetlen drága reményét s a fia előtt fogadkozik, hogy majd igy meg ugy, megmondja ő a tanárnak, hogy az ő fiával ugy bánjék, mint himes tojással. Megesik, tapasztaltam, hogy az ilyen egyetlen gyermekébe szerelmes apa gyermeke felől, a kit behízelgő modora s apró elmés elszólásai után eddig kis lángésznek tartott, nem tudja elképzelni, hogy az az iskolában gyenge, vagy egyáltalán tehetségtelen. Az ilyen szülő nem tekinti azt, hogy az iskola komoly, feszitett figyelmet s okoskodást igénylő munkájára az ő elkényeztetett, lángesziinek képzelt egyetlen gyermeke nem volt előre edzve, s hogy ennek következtében ama munkában gyenge is lehet. Megesik, hogy a szülő, apa vagy anya, vagy a szállásadó, otthon foglalkozik a gyermekkel; megköveteli, hogy tanuljon s megkívánja, hogy leczkéjét, mielőtt iskolába megy, mondja fel. A fiu ennek dacára az iskolában nem tud felelni ; mikor az eredménytelenség aztán kitűnik, a fiu vagy azzal védekezik, hogy megijedt, vagy hogy ő jól felelt, de a tanár őt üldözi. Erre az esetre nézve figyelmébe ajánlom a szülőknek, hogy nekünk nem kedvtelésünk, minél rosszabb eredményt tüntetni fel s hogy munkánk eredményét éppen abban látjuk, ha mentül kevesebb az elégtelennek minősített tanulóink száma. Szántszándékkal tehát ilyen