Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1905

9 visszaélést a magunk jó hírnevének ártalma nélkül el sem követhetünk. Hanem az iskola nem elégedhetik meg a lecke egyszerű felmondásával, hanem megkívánja, hogy annak minden részletét értse is a tanuló ; a lecke értelem nélkül való beszajkózása komoly munkának nem lehet célja. Aztán meg, tapasztalásból mondom, a tanuló sokszor eltagadja otthon a leckét s más, talán már megtanult részlet felmondásával búvik ki otthon a komoly tanulás követelménye alól. Legcélszerűbb ennélfogva, hogy a szülők és szállásadók időnkint tudakozódjanak a tanároknál, hogy csakugyan olyan jól megy-e fiaik sorsa, mint azoktól tudják. S ekkor idején értesülhetnek a kedvezőtlen valóságról s arról, hogy fiaik eddig csak hazugságokkal áltatták őket. Ám a legtöbb szülőt és szállásadót vagy egész éven át nem látják maguknál a tanárok, vagy csak év végén, mikor a tanár már csak avval fogadhatja, hogy a fia egész éven át hanyag volt s most már a bajon nem lehet segíteni; legfeljebb az osztályismétlést ajánlja s akkor a gondosabb felügyeletet a fiu házi munkássága körül. Ilyen látogatás alkalmával győződhetik meg a szülő vagy szállásadó, mily öröm sugárzik a tanár arcáról, mikor a fiu jó magaviseletéről s szorgalmas, eredményes munkálkodásáról van alkalma beszámolni, s minő kedvetlenül, a munkája sikertelensége fölött érzett csalódás hangján mondja el azon tapasztalatait, amiknek hallásától szeretné a szülőt megkímélni. Egy ilyen látogatás elég arra, hogy a szülő a tanárról becsmérlő bírálatot ne mondjon. De hány szülő, illetve szállásadó teszi ezt ? ! Innen aztán a sok félreértés és gyanúsítás. Volt rá esetem, hogy a tanulótól hazaizentem, s magam szólitotlam fel a szülőt vagy szállásadót, hogy látogasson meg, hogy a tanuló hanyagságára, vagy rossz viseletére személyesen figyelmeztessem s esetleg a módokat vele megbeszélhessem, melyekkel talán közös munkával az állapoton javíthatunk, s a szülő, illetve szállásadó Írásban azt üzente, hogy nem ér rá ; ha nem tanul a fia, buktassam meg. Hát képzelem, minő tisztelettel viseltetik az ilyen szülő vagy szállásadó azon tanári munkálkodás iránt, melytől gyermeke jövő sorsa függ; mily hangon nyilatkozik az ilyen szülő rólunk tanárokról! Pedig ezzel megingatják fiuknál a tanári tekintély alapjait s annak tiszteletét; szeretetlenség, elégedetlenség ver gyökeret a tanuló szivében s a tanár legbuzgóbb, javára irányuló törekvése, miként a kopár sziklára esett mag, terméketlen marad. A család, a társadalom szervezetének alapja a tekintély, melyet ha egy téren megdöntenek, a tiszteletlenség átterjed más térre is s előidézi az egész szervezet bomlását és pusztulását. Nem mondom ezzel azt, hogy a tanárt nem szabad birálni. Aki a köztéren működik, legyen az tanár, pap vagy orvos, vagy bárki, a jogos és méltányos birálat alól nincs kivéve ; s a közügy belátó, tökéletesedésre törekvő munkása a jogos és méltányos kritikát nemcsak rossz néven nem veszi, de sőt megköszöni, mert módot nyújt a tökéletesedésre. De ne a tanuló előtt nyilvánuljon