Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1905

10 meg az a bírálat, mert az ifjú még ki nem forrott elméjével fegyvert kovácsol abból a tanári tekintély ellen, melynek tisztelete sikeres haladásának nélkülözhetetlen feltétele. Hogy ifjuságunk a közügy szereplő, érdemes egyénei iránt nem mindenkor tanúsítja azt a tiszteletet, mit müveit, jól nevelt ifjútól elvárhatni, annak okai szintén a család, illetőleg a szállásadók, akik sokszor meggondolatlanul, a tanulók füle hallatára bírálják le a társadalom érdemes egyéneit. Azt a célt, hogy az ifjú társait szeresse s hogy társai hibái iránt legyen elnéző, hogyar. valósítsa meg az iskola, mikor nem egy esetben elnézik otthon, ha a szülőkkel és szállásadókkal szemben gorombáskodik az ifjú, ha nem egy esetben a cselédek képezik otthon az ifjú társaságát, kiktől bizony, mióta megszűntek a család tagjai lenni s fizetett munkások, kik ma itt, holnap ott vannak otthon, nem fog valami finom érintkezési modort, a társalgásban pedig valami müveit, erkölcsös tónust elsajátítani. Nem szabad senkit lenézni azért, mert cseléd, de ha kiki magához illő társakat keres, az még nem lenézése a hozzá nem illőknek. A társak megválasztásán kivíil fontos e tekintetben a jó könyvek olvasása s az óvakodás a család részéről minden olyan beszédtől és tettől, amely a tanuló lelkét durvává teheti; ilyenek a trágár beszédek, káromkodások, verekedések, amik különben többnyire az alsóbb rendű családokban szoktak előfordulni; bár volt arra is esetem, hogy intelligens szülő káromkodó kis 5—6 éves gyermekéről igy nyilatkozott: „Milyen édes, milyen jól áll neki !" Óvni kell az ifjakat az illendőség szempontjából a ponyvairodalom, az éretlen napi-lapok olvasásától. Szomorú az a rombolás, amit a selejtes napi-lapok a kor bűneinek élénk ecsetelésével a még jellemileg ki nem forrott ifjúság lelkében véghez visznek. Ugyanilyen a hatásuk a modern színdaraboknak. Szóval, hogy a tanuló-ifjúság finom és erkölcsös legyen beszédében és tetteiben, ahhoz megkívántatik, hogy a f>u se ne lásson, se ne halljon semmi olyat, ami a míivelt, finom, erkölcsös viselkedéssel ellentétben van. 2. Ami a tanulók viseletét az iskolában illeti, azt elsősorban a tanár-testületnek van módjában helyes irányban tartani és vezetni. Ám, ha nézzük a Fegyelmi Szabályok ide vonatkozó pontjait, azt találjuk, hogy itt is sok tekintetben a szülők, illetve a szállásadók a fegyelmezés főtényezői. „Hogy az ifjúság pontosan jelenjen meg az iskolában, hogy se előbb ne jöjjön, mert kellő felügyelet hiján alkalom kínálkozik a rendetlenségre, se későn, mert azzal zavarja az előadást," (Fegyelm. Szab. 1.) az a szülőktől, illetve szállásadóktól függ. Hogy tisztán öltözve, megmosakodva és megfésülködve jelenjen meg a tanuló az iskolában' kinek másnak képezheti gondja tárgyát, mint a szülőknek, illetve szállásadóknak. S megesik mégis minden évben, főleg az év elején, hogy a tanulót az intézetben kell kényszeríteni rá, hogy megmosakodjék. Persze a kényelem-szerető, vagy az éjszakát átélve-