Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901

18 Termetre én nálad nagyobb alig Vagyok, — tehát barátod, ugy-e bár ? Zömök, miként te, széles mellű is ... . Szépségem is kíváncsin érdekel ? Ha még tudok tréfálni, rajta hát ! Mosolygom ötleted, — bizony kujon, Hamis fiu vagy, — tán apáczafőt Szerettek volna látni szemeid ? Való : olyan sóvár tekintetet Vetél reám, mint Herfort Klárira Midőn kormos ruhában lopta cl A holt falak közt sorvadó szüzet. Tompát barátomul tekintenem Rám hézve lenne büszke diadal, Azért nekem vagyon reá okom, Fölkérni téged, hogy ajánlj neki. „Tiszteld a nőt" Schiller parancsolá, Ám én Schiller parancsa nélkül is Hőn tisztelém a szende hölgyeket, De nődet százszorozva tisztelem, Ki — mint irád, — a résztvevő kebel Érzelmivel kiséri sorsomat. Tőled pedig barátom ! jobbomat Nyújtván, búcsút veszek, hogy meg ne únd E fűzfa latnak pengetéseit. 34 évü. Igen sajnáljuk mindnyájan, hogy el kellett innen mennie. A kolostornak nagy gyümölcsös kertjében sok jó nyári napot töltöttem vele együtt. Igen megszeretnéd a jó barna embert. ______________ _i) Róthfeldtől tegnap vettem levelet Bécsből, hol most tanulmányait folytatja. Ezt irja többi közt „Tele vannak most a német lapok Magyar-honnal: Erdélyi János regéi (?) és mondái (kivel tévesztette el őt ez a fiu?) Styrtől le vannak fordítva. Tompa Mihály népregéi szintén leforditattak." Látod-e ember, mily hires vagy? mégis azt állítod, hogy kettőnk népszerűsége a százhoz igy áll: én 2, te 3. Hiszen te a hir országában gazdag gyapjukereskedő zsidó vagy, én pedig melletted csak háton juhbőröket czepelő rongyos zsidó! Türelem taxát fizetek az irodalom sorompói közt. Nézd mily jól ir Róthfeld már magyarul is, pedig mikor még Erdélyben találkoztam vele, átkozott rosszul beszélt .... „Emlékezel (a „te" czim „Waffenbruderi" visszautasithatlan tónus volt tőlök) még azon szép időkre, midőn egy regényes szép estve, azon szobának ablakai előtt, mely nappal tisztelt családodnak ebédlőül, éjjel pedig becses magamnak hálószobául szolgált, — egyszer csak Vályi Károly, mintegy földre szállt Apolló, egy czigány banda élén megérkezett s én felébredek, s Vályi ezen szavait hallottam: „ezbe') Szemere Miklósnak „Az én kedvteléseim" czimü költeményének német fordítása Róthfeld Somától.