Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901
16 szokom vidékét, mindig e kérdés tolódik nyelvemre: „hogy tud ez itt lakni!" A nálamnál lentebb lakókkal ellenben sohasem vagyok igy, még a legantatóbb alföldi síkságon sem lep meg e szorongó érzés. Bizonyos előttem, hogy laknék csak lent Ördög s Portörő tulajdon e szerencsétlen élet körülmények közt bár, sokkal boldogabbnak hinném őket. S—ynéra 1) nézve, még tartozom neked, vagy is inkább az ő becsületének a következő felvilágosítással: Zalait én igen jól ismertem, zemplénfi, szolgabíró volt s később önkéntes csapatunkban. Már Kolozsvárról hazajöttünkkor annyira volt a gégesorvadásban, hogy csak suttogva beszélhetett, s e bajban halt el rövid időn Pesten, egészen kiszáradva, elnyomorodva; de szellemes, jó szívű ember volt, s azon fatális időben — mint Gyuláné megdicsekedett előttünk — mig csak fenn járt sok segítségére volt neki. Innen az egész mende-monda, a mi pedig a kis Surculust illeti, orra, szája tökéletesen a „Rébi lyányom" dallójáé. Próbálja bárki, forduljon meg városon valamely asszonykánál hatszor-hétszer, s már sarkában a maró nyelv. A „nem mozog a fa levele, ha szél nem fújja" ostoba példaszóra igen bölcsen válaszolt egy koros nő egyszer: „mozog biz az, ha egy r . . . . szamár dörgölődzik is fájához." Gyönyörű! s annyival szebb, mert e válasz éppen azon férfihoz volt intézve számos tagból álló társaságban, kiről tudta, hogy egy közbecsülésben álló szép hölgyet rágalmazott. Kérdezd: ki az a Rothfeld ? . . . . kérdésedre feleljenek követvetkező hozzá irt, de el nem küldött levelem sorai: . . . . Rothfeld Somának, a disputatiók nagy mesterének, Jakabfalvi ostorának, a g . . . . m . . . . kifityegtetőjének, a deési hősnek, a vagabundus vályi czimborájának, a csirkecsontokat asztalra hányónak, az én kedves „Mutzom" szeretőjének (Mutznak hivom legkisebb lyánkámat), a czukerlik tékozlójának. a „Durazzó" halhatatlan Írójának (dráma), a szép menyecskék udvarlójának, a csicsvai vár omladékára mászónak (oda hova te is másztál egykor), az egykori Burschok Burschának, a Rakamazon sokáig fölöstökömölőnek, a Conversations Lexiconok citálójának, a vén szüzektől rettegőnek, a lábujhegyre lépő Pajzos 2) látogatójának, a sasette szarka bámulójának, az udvari kávét földöntő szobalyány gyűlölőjének, az Erdélyi-féle gulyáshus evőjének, a Szemere Miklós versei dicső fordítójának, a paszuly karókat jegenye csemetéknek ismerőnek sat. Nos hát ismered-e már? Ezekhez csak ennyit: Rothfeld Soma pesti születésű izraelita, 23 éves szellemes német s más irodalmakban is jártas, igen szerencsésen és gyorsan fordit. Irt egy pár jó lyrai darabot s egy középszerű drámát. Bem alatt „aulista" volt, de Erdélyből még korán hazajött, később hozzám s Vilma 3) nevelője volt önszántából, nem tőlem kérve arra. Igen eszes s politikában is jártas fiu. Sajátságos egy kölyök; minden társasági szokást f . . ba rugó fel nem vevő, impertinens disputáló, minden kis gyermeket képtelenül sze') Sárosyné. •') Payzsoss Andor, Szemere M. veje. 3) Szemere M. leánya.
