Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901

13 mert az erdők királya általánosabb fogalom egy részről, másrészről ez alatt oroszlánt foghatnak sokan érteni; jobban rámutat a koronás a szarvasra, mint az erdők királya. E sor: „Habzó szájjal vadan repülő fülekkel" hidd el gyönyörű és páratlan; de az egész igen szép lesz; dolgozd ki! Tehát édes barátom veszekedjünk, nem bánom: „üss csak hallgass meg" !" (Tompa e levelének többi része hiányzik.) Franzwalden, Jun. 1. 1848. Édes Miklóskám Z

1) (5.) Sietek leveledre válaszolni. Nehéz munkával biztál meg; mert Priessniztül valamit ügyesen kikérdezni nagy mesterség; nemcsak nekem, de egy német katonaorvos is boszankodva mondá tennap, hogy egész válasza: Ja! nein! azonban szerencsésen megtudtam mindent, s képzelheted, hogy olyan lelkiösmeretes dologban, mint ez nem fogok hebehurgyán semmit irni. Gyógyitható-e? P. válasza igen nehezen! mert a kiköpködött sárga nedv azt mutatja: hogy a gyermek

2) belől is romolva van; hogy a sárgás nedv nyomná hátát ki; nem hiszi, s azt nem is tudja. Ide ne hozzák vaktába! mondá, hanem otthon kell először próbát tenni, ha a gyermek erősül és javul: akkor a baj gyógyítható. Curája ez leend:

3) (A levél többi része hiányzik.) Kedves Miskám /*) (6.) Mi bűnösök, újra tömérdek ideje, hogy hallgattunk. Én csak azért haragszom rád, hogy mersz te velem a röstségben vetélkedni? .... Ez barátom az én kizárólagos jogom! Tehát add meg magadat s irj gyakrabban. Barátom én mindig készülök hozzád s mindig honn maradok. Petőfiként: „A czudar sors rútúl bánik velem." Van nekem két trójai faló forma állatom, közfalakat kén bontani, hogy a város kapuján beférhessenek; ha Ossián volnék, Sifád s Duzzonjálnak keresztelném őket s elénekelném, mily gyors futásuak: igy azonban csak annyit mondok, hogy rettentő lassan másznak. Az egyik t. i. ') Az 1843—48-ig terjedő időszak levelei közül csak az előbb közölt van meg Szemere hagyatékában. -') Szemere M. beteg leányáról van szó. :

i) Itt következik a gyógyeljárás hosszadalmas leirása. 4) Keltezettlen levél. Megjelent a Zempléniben. (1881. deez. 25. 53. sz.) Valószínű, hogy Szemere e levelet 1850. tavaszán irta.