Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

4 kicsinylenünk, vagy éppenséggel ócsárolnunk. Műveiket koruk Szempontjából vizsgáljuk és elismeréssel adózunk vasszorgalmukért, a melylyel az ország minden részében szétszórt adatokat összegyűjtötték, hogy a későbbi kutatók és feldolgozók munkáját megkönynyitsék. Ha tekintetbe vesszük, hogy e kor gyarló közlekedési eszközei, a nagy és rendezett könyvtárak hiánya s más számtalan akadály mennyire hátráltatták e férfiak kutatásait, be kell ismernünk, hogy ez a munkásság minden idejöket lekötötte úgyannyira, hogy az adatgyűjtésen kivül alig foglalkozhattak egyébbel. A nyers anyag feldolgozása a következő nemzedék feladatához tartozott, ők, mint a nemzetnek igazi napszámosai csak alapját rakták le annak a monumentális épületnek, metyet csak a legújabb időben tetőztek be tudósaink. Első irodalomtörténetiróink a külföld példáját követték, midőn iróink, tudósaink működésének ismertetéséhez fogtak; de már az elsőnek, Czvittinger Dávidnak is az a czélja, hogy a külföldnek a magyar Írókról és irodalomról táplált előítéleteit megczáfolja. Igaz ugyan, hogy Gessner Konrád, a XVI. századbeli német polyhistor „Bibliotlieca Universalis" czimű munkájában megemlékszik a magyar irodalomról, de ezt a munkát csakhamar elfeledték. Reinmann Jakab Frigyes a „História Literaria"-hoz irt bevezetésében

1) már abban is kételkedik, hogy van magyar iró: „Vájjon ki adhatna hírt de scriptis et scriptoribus Hungaricis?" — Írja. Nem is hiszi, hogy erről a tárgyról akárki bármit is irt, sőt azt sem, hogy valami figyelemre méltót írhatott volna; mert a magyaroknak már mindig olyan volt a természetűk, hogy egy jó paripát vagy egy fényes kardot többre becsültek, mint egy érdekes könyvet. Ennek a lenéző véleménynek a megczáfolására állott sorompóba Czvittinger Dávid. Igazi hazafias szándék vezérli őt műve megírásában. Erős hazaszeretete adja kezébe a tollat s ez teszi őt edzetté a fölmerült nagy nehézségek legyőzésére. Nagy akadályokkal kellett megküzdenie. Munkája előszavában irja, látta, hogy minden nemzetnek vannak férfiai, kik az irók neveit, életét, műveit a róluk mondott Ítéleteket összegyűjtötték és kiadták s csak nálunk még nem akadt senki, aki erre vállalkozott volna. Munkája megírására buzdította őt barátja, Moller Dávid Vilmos, a magyarszármazásu (pozsonyi) altdorfi egyetemi tanár is.

2) 1711-ben jelent meg ismeretes munkája Altdorfban ily czim alatt: „Davidis Czvitlingcri nob. Hung. Specimen Hungáriáé Litteratae, virorum eruditione clarorum natione Hungarorum, Dalmatarum, Croatorum, Slavorum, atque Transylvanorum, vitás, scripta, elogia et censuras ordine alphabetico exhibens. Accedit Bibliotheca scriptorum qui extant de rebus Hungaricis." — 0 mint úttörő sok fáradsággal gyűjtötte össze a szétszórt adatokat. Hazájától távol a legszükségesebb segédeszközöket kellett nélkülöznie. A háborús idők miatt még a hazájabeli tudósokkal sem levelezhetett s igy azok ') Versuch einer Einleitung in die Históriám Literariam. 2) Horányi: Memória Hungarorum. III. pag. 63(i. Némelyek szerint a „Specimen" Molleré, Czvittinger pedig csak kiadója vagy kizsákmányolója. V. ő. Szinnyei: Irodalmunk története 1711 -1772. Budapest, 1876.'123. 1.