Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

26 Rotharides munkájáról is. Rotharidest nagy tudományu és fáradhatatlan kutatónak nevezi. Őszinte elismeréssel nyilatkozik Bod Péter művéről és törekvéseiről is. Horányi főtörekvése arra irányult, hogy elődjei műveinek hiányát kiegészítse, tévedésekeit helyreigazítsa. E végből összeköttetésbe lépett mindazokkal a férfiakkal, kik nemes czélja elérésében segítségére lehettek. Mennyi akadálylyal kellet megküzdenie, jól tudjuk. Bod Péterről szólván már kifejtettük. Szerencséjére azonban éppen ez időtájt szervezkedett országszerte az a lelkes írói gárda a bécsi testőrség palotájában, a tábortüzeknél, a klastromokban és plébániákon és udvarházakban, mely czélul tűzte ki magának a magyar irodalomnak föllenditését. Az érdeklődés az irodalmi kérdések iránt tehát élénkebbé lett, az írók fölkeresik egymást leveleikkel, egyesülnek és egymást tehetségük szerint irányítják és támogatják. Ezek a körülmények Horányi kutatásaira nézve is kedvezők voltak. De az irodalmi közlönyök és a közlekedési eszközök akkori fogyatékossága még mindig igen megnehezítette az adatgyűjtést. A Horányi czéljaiért lelkesülő férfiak közül segítségére voltak: Blaho Vincze, Ochievia Fülöp, Kósa Jenő, Pavich Imre, Jakabji Román ferenczrendi szerzetesek; Kollarich Joákim, Stipanovich Károly pálosok; Fiissi Pilis, dominikánus; Kátsor Keresztély, piarista. A világiak közül munkatársaiul szegődtek: Dobat Székely Sámuel, Windisch Teofil, Cornides Dániel, Klein Mihály. A könyv- és levéltári kutatást elősegítették Festetics Pál, ki saját értékes könyvtárát bocsátotta rendelkezésére, Kollár Adám könyvtárigazgató, Rádai Gedeon, Horányinak meghitt barátja, kinek nagybecsű könyvtárába mindig szabad bemenete volt. Az életrajzi adatok gyűjtésében segítségére voltak: Némethujvári Batthyányi József, Gusztinyi János, Fekete György, Károlyi Antal, Orczy Lőrincz, Almássy Pál, Majthényi Károly és Beleznay Mihály. E mellett kiterjedt levelezést folytatott a könyvbarátokkal és Írókkal, a kik közül sokan készséggel voltak segítségére a nagy mű létrehozásában. Fölhasználta lelkiismeretesen a már nyomtatásban megjelent adatokat és iparkodott azokat az esetleges hibáktól vagy tévedésektől megtisztítva művébe fölvenni. „Cum vero in his (az említett adatokban) multa obscura, perperam dicta, sponte vei osci tantér omissa deprehenderem, continuo subsecivis a publico docendi munere horis ad hiatus et lacunas explendum operám adjeci" — írja Előszavában. Az itt előszámlált ügybuzgó férfiaknak segítségével, elődei gyűjteményeinek lelkiismeretes felhasználásával és saját kutatásai eredményeinek hozzácsatolásával megjelent 1775-ben, a „Memória Hungarorum"-nak első kötete (Viennae, impensis Antonii Loewii), mely 741 lapon Aaron de Bisztrától Fnker Frigyes Jakabig 332 író életéről és műveiről számol be. Egy évre az első kötet megjelenése után közrebocsátja Horányi életrajzgyüjteményének második kötetét, mely 719 lapon magában foglalja Gál Tamástól Ozoly Flóriánig 445 író életét és munkásságát. Érdekes emliteni, hogy e második kötet előszavában, hogyan mentegeti magát a becsúszott hibás adatok miatt: „Si hoc in argumento — irja — quod varium et saepe difficile, atque inplexum