Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

25 Ifjantan és aggkoráhan, Ennek élt mindenestül; S boldogítva boldogítván Honját s hazafiait, E halandó emberlétnek Lefizette dijait.') Vizsgáljuk most Horányi Eleknek irodalomtörténetirói munkálkodását. Horányi 1770-ben adja ki Dalhalm Flóriánnak: „De ratione recte cogitandi, loqnendi ac intelligendi libri III." etc. czimü munkáját. Már e mű I. kötetében

2) előre jelzi irodalomtörténeti munkásságát. Az emiitett helyen irja a következőket: „Post breve tempus in lucem hominum emittere conabimur Prodromuni et Gonspectum nostrae Hungáriáé Litterariae, quam intra biennium(nisi quidam obices nostros sufflaminent conatus) eruditis hominibus offeremus. Hanc in III. partes dispescemus. Prima complectetur vitás virorum natione Hungarorum, Croatarum Dalmat. Slav. Transilv. etc. Altéra exhibebit incunabula, vicissitudines progressus in Hungaria aliisque eidem provinciis adnexis academiarum, gymnasiorum et doctorum in iis virorum memóriám posteritati commendabit. Postrema subiiciet oculis exteros, qui vei de Hungaria quidpiam monumentis consignarunt, vei ad rem illius litterariam provehendam confirmandamque studium et suos conatus retulerunt." A nemsokára ezután Velenczében napvilágot látott „Prodromus Hungáriáé Litteratae" a hazai művelődés terén kifejtendő munkásságának mintegy egész programmját foglalja magában. Ez már sejtette, hogy nem közönséges munkában akar Horányi a magyar nemzet szellemi életéről beszámolni. És Horányi be is váltotta az Előrajzban tett Ígéreteit. Bod Péter munkája még közkézen forgott, midőn Horányi, a magyar nemzetnek Plutarchosa — igy nevezi nem minden túlzás nélkül egyik bírálója — rendszeresebb irodalomtörténeti munkával állott elő. A terjedelmes munkának teljes czime : „Memória Hungarorum et Provincialium scriptis editis notorum, quam excitat Alexius Horányi, Ilungarus Budensis de CC. RR. Scholarum Piarum."

8) A czim alatt olvasható ismeretes jelmondata: „Provehimur non praemio, sed patrio amore." Az egész munka három vaskos kötetre terjed. Az első kötet bevezetésében elmondja, hogy a régi és ujabb nemzetek példáján okulva, meg akarja örökíteni hazájának irodalmi terén nevezetes férfiainak emlékezetét. O, mint jó hazafi, hona iránti kötelességét véli leróni azzal, hogy megírja a magyar irók életrajzait. Kegyeletes hangon emlékszik meg az előbbi kor munkásairól, igy Czvittinger Dávidról, ki buzgó törekvéssel, de kevesebb eredménynyel működött e téren: „At illud maiori animo, quam successu ob interclusum litterarum commercium aggressus est, propterea, quod eodem tempore Hungaria Turcico et civili bello arserit, ac tota propemodum conflagravit." Nagy dicsérettel emlékszik meg ') Elhunyt nagytiszteletü Horányi Elek emlékezetének. B. hazafi. M. I. 1809. ') XL. lap. jegyzetében. •') Ismertetve: Anzeigen 1775. V. 37.